A Týždeň hetilap legfrissebb számában a főszerkesztő, Štefan Hríb töpreng el azon, kicsoda is Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Az-e, akit ő ismer, vagy az-e, akiről olyan gyakran olvashat elrettentő véleményeket. Štefan Hríb elmélkedését alább teljes terjedelmében olvashatják:
„Kedves szlovák konzervatívok, de liberálisok is, ám főleg önök, a mi közös magyar barátaink, nagy kéréssel fordulok önökhöz. Segítsenek nekem megválaszolni a kérdést, ki is az az Orbán Viktor.
Valamicskét magam is tudok róla, természetesen. És sok mindenért becsülöm is. Például azért, hogy mindig is antikommunista volt, akkor is, amikor ez nem volt olcsó mulatság. Hasonlít ebben Duray Miklósra. A javarára írom azt is, hogy sok más közép-európai politikussal szemben művelt, intelligens és ügyes. Lehet nem egyet érteni vele, sőt akár lehet óvni is tőle, de semmibe venni őt nem lehet. Orbán nem egy szürke egér, nem középszer, akinek azért van szüksége a politikára, hogy egyáltalán észrevegyék őt. Ő első ligás.
Javára írom érzékét a nemzet iránt. Nem nacionalizmust értek ez alatt, hanem természetes viszonyt a nemzethez, amelytől a liberális értelmiségiek fölöslegesen zárkóznak el Magyarországon. Állítom, ha Orbánnak nem lenne természetes nemzeti érzéke, még olyanabb jobbikok jelennének meg az országban.
Orbánnak hihetetlenül jó érzéke van egy erős párt kiépítésére, bulldog-türelemmel viseli a vereséget, hihetetlenül jó szónok – és nekem szimpatikus a futballszenvedélye is.
Mellesleg: szerény személyes tapasztalatom is van vele – a magyar és az itteni parlamenti választások előtt interjút készítettem vele a .týždeň hetilapnak, és döntően kedvező benyomásokat szereztem róla.
Természetesen, tudta, milyen lapnak nyilatkozik, okosan fogalmazott, de mindig egyenesen, nem keresett kitérőket, ésszerű mértékben volt nyílt – sőt szellemes. Egyáltalán nem tűnt politikai monstrumnak, aki a hatalomért feláldozza a szabadságot vagy országa fejlődését. Ilyen monstrumokat én inkább a Szlovákiában folytatott beszélgetéseimből ismerek.
Amikor azonban a mai Magyarországról szóló kommentárokat olvasom, vagy magyar barátaimat hallgatom, egészen más kép jelenik meg előttem. A populista Orbán képe, aki a lehetetlent is megígéri, aki antikapitalista, utálja a bankokat, totalitárius politikus, aki veszélyezteti a sajtószabadságot és az egész jogállamot. Az én barátaim ezt mondják – és írják is -, olyan vehemenciával és olyan hamisítatlan Magyarország- és Közép-Európa-féltéssel, hogy nincs okom nem hinni nekik.
Ám akkor mi is a helyzet Orbánnal?
Itt, Szlovákiában már húsz nehéz éve harcolunk együtt a mi saját nacionalizmusunk ellen. Mindvégig kötelességemnek tartottam kiállni a magyar kisebbség, az ő szabadsága és jogai mellett az őket gyűlölő primitív szlovákokkal szemben. Így volt ez a kilencvenes évek nyelvtörvényekor, így volt 2006-ban Hedvig esetében, s így van jelenleg is a kulturális vagy oktatási miniszter több törvénye esetében. Ez volt a lényege sok szlovák Bugár Béla, illetve pártja közötti szövetségének. A szabadság és tisztesség szövetsége volt ez. És mert Bugár pártja mindvégig szövetségese volt Orbán Viktornak, aki keményen harcolt a csaló szocialistákkal, úgy láttam: Orbán és Bugár ugyanazon érme két oldala, a nem kommunista Magyarországé és a civilizált magyar kisebbségé nálunk. Csakhogy most azt hallom, Orbán a szabadság legnagyobb veszélyeztetője, méghozzá jóval nagyobb, mint azok a szélhámos csalók voltak, akik Magyarországon szocialistáknak hívták magukat.
Valami nem ül a dologban.
Mert vagy Orbán volt a szabadság legnagyobb veszélyeztetője a múltban is, vele együtt a tisztességes Szlovákiáé is – ám akkor nem értem, hogyan lehetett annyi sok éven át Bugár fő szövetségese. Vagy nem Orbán veszélyezteti a szabadságot ma sem – és akkor nem értem, hogy az én liberális barátaim, a Híd holdudvarából valók is, miiért hirdetik ezt oly meggyőzően.
Kedves barátaim, magyarok és szlovákok, segítsetek nekem eligazodni. Kicsoda is szerintetek Orbán Viktor? S áruljátok el már végre, miért tartottatok vele gond nélkül a múltban, és miért írjátok le őt – hasonlóképpen gond nélkül – ma?
Ő változott-e meg, vagy éppen ti?”
Týždeň; 42. szám,HRÍB Štefan, ford.: Felvidék Ma
