Duray Miklós felvidéki politikus-közírót, a Magyar Koalíció Pártjának egykori vezető tisztségviselőjét, aki jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanít, évértékelő beszélgetésre kérte fel a Kossuth Rádió. Az alábbiakban ennek szerkesztett, szöveges változata olvasható.
Úgy gondolom, hogy 2009 a szlovákiai magyarok szempontjából inkább a várakozás éve volt, 2010 pedig a radikális változásoké…
– Általában az évértékelők hibája, hogy csak az adott évet értékelik, és az előzményeket nem. Ami 2010-ben Szlovákiában történt, az több szempontból sem csupán a 2010-es év történése, az előzményei ott vannak részben az elmúlt 2-3-4 esztendőben, részben pedig az egész rendszerváltozás folyamatában.
1998-ig a felvidéki magyarságnak volt egy pártokra osztódó folyamata, ennek ellenére a belső törekvés az volt, hogy együttműködjenek, és ha lehet, akkor egyesüljenek. 1998-ban megtörtént a pártegyesülés. Ez azért történhetett meg, mert az egyesülő pártok egyértelműen magyar pártok voltak programjuk, magatartásuk, választói bázisuk és a közvélemény megítélése alapján is. Az egyesült pártnak az új vezetősége és az új elnöke, Bugár Béla azonban arra törekedtek, hogy a Magyar Koalíció Pártjába bekerült különböző nézeteket valló személyek közül azokat, akik keresztény-konzervatív, nemzeti értékrendet képviseltek, lehetőleg félreállítsák. Ez az értékrend ugyanis összeegyeztethetetlen volt annak a gazdasági lobbinak az érdekeivel, amely teljes egészében rátelepedett a Magyar Koalíció Pártjára, és néhány tisztségviselőjére.
Itt meg kell, hogy állítsam. Bugár Béla és Csáky Pál akkori alelnök is a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból érkeztek. Tehát nem a Magyar Polgári Pártból, sem az Együttélésből…
– Csáky Pálra nem ugyanaz vonatkozik, mint Bugár Bélára. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban csak a tagság volt keresztény, a szellemiség nem. A név megtévesztő volt. A Magyar Koalíció Pártja fokozatosan, az érdekbeágyazódás szerint két irányba szakadt. Ennek a belső szakadásnak a következménye a 2007-es tisztújítás. Nagy hibát követtünk el, amikor nem mondtuk el egészen világosan a felvidéki magyaroknak, hogy azért kellett új elnököt választani, hogy a Magyar Koalíció Pártját megmentsük attól a szörnyű csapdától, amit a gazdasági és pénzügyi érdekcsoport állított fel a pártnak. Ugyanis az MKP azon az úton haladt, hogy elárulja a felvidéki magyarságot, és ezt tudtuk megakadályozni a 2007-es elnökválasztással. Az utána kialakult helyzet is pontosan azt igazolta, hogy a Magyar Koalíció Pártját azok hagyták ott, akiktől meg kellett menteni. Ők léptek át a Most-Híd nevű új pártba, Bugár Bélával együtt.
Mondják, hogy a politikában a siker igazolja a döntéseket. A szlovákiai magyarok – úgy látszik – inkább az effajta érdekérvényesítésre vevők, elvégre több mint 8 %-kal jutott a parlamentbe a Most-Híd, de az MKP kimaradt…
– Ez igaz, de ez nem a választópolgár értékítéletét bizonyítja, hanem azt, hogy nem értették, mi történt a felvidéki magyar politikában, mert nem mondtuk el nekik világosan. Ezért az MKP-t terheli a felelősség, azaz mindannyiunkat, akik akkor az MKP vezetői voltunk.
Sőt, hallgattak. Úgy tűnt, Szlovákiában csak a szlovák pártokban vannak nézeteltérések, az MKP mindent elfedett. Még a legbelsőbb körök sem tudtak a komoly szakító erőkről…
– Akár egy kegyelmi állapotnak is nevezhető, hogy voltunk annyira önmérséklők, hogy nem üvöltöttük ki a világba, hogy az MKP-ban milyen ellentétek vannak. További bizonyítéka annak, hogy azok mentek el az MKP-ból, akik soha nem is illettek bele, hogy amikor 2007-ben megtörtént az elnökváltás, azok kezdtek el üvöltözni, akik elveszítették a pozícióikat. Azok, akik éveken keresztül az egységet reprezentálták az MKP-ban, és lenyeltek minden sérelmet és gazemberséget, maradtak. Akik elmentek, sosem az MKP érdekében voltak a pártban, hanem önmaguk érdekében.
Vitatkoznék. A tisztújítás előtt egy-másfél évvel mondta Bugár Béla, hogy a magyar egységnek nincs alternatívája…
– Erről nem velem kell vitatkoznia, hanem Bugár Bélával, mert ő rúgta fel a magyar egységet.
Mivel magyarázható, hogy az a párt, amely saját definíciójában is az együttműködés jelzőt viseli, nem igazán eredményes sem a kisebbségi érdekérvényesítésben, sem egyéb dolgokban…
– Szavakkal lehet dobálózni. Úgy látom, a Most-Híd bármit hajlandó feláldozni annak érdekében, hogy kielégítse a mögötte álló gazdasági lobbit. Nézzük, mi történt ezzel a szerencsétlen államnyelvtörvénnyel. Ha következetesen akarjuk értékelni a helyzetet, akkor a Most-Híd szégyene, hogy belement egy ilyen gyatra módosításba. Ugyanakkor meg, amikor a főügyészválasztáskor gyanúba keveredett Bugár Béla pártjának néhány képviselője, akkor azzal fenyegetőztek, hogy esetleg kilépnek a koalícióból. Azonban amikor lényegi kérdésről, a magyar nyelvhasználatról volt szó, eszükbe sem jutott így fenyegetőzni.
Napjainkban a szlovákiai magyarok szempontjából mit jelent az, hogy van a parlamenten kívüli MKP, és van a kormányban lévő Most-Híd vegyespárt?
– Elsősorban azt, hogy a Szlovákiában a magyaroknak nincs parlamenti képviseletük. Sőt – én is megdöbbentem, amikor először kimondtam –, ma a szlovákiai parlamentben a legkövetkezetesebb érdekérvényesítő az a négy szlovák ember, akik ugyan a Most-Híd listájáról kerültek a parlamentbe, de a Polgári Konzervatív Párt (OKS) tagjai. Személy szerint elsősorban Ondrej Dostálra gondolok, aki a legkövetkezetesebb és legtisztességesebb emberek közé tartozik. Örülök, hogy ott van a parlamentben, érdekérvényesítő törekvéseinek ugyan nincs eredménye, de legalább a szavak szintjén megjelenik.
Ondrej Dostál tehát elveihez hű, következetes, konzervatív politikát folytat, amelytől egyáltalán nem távoli a kisebbségvédelem.
– Igen, de ez nem a Most-Híd programja, hanem az említett négy embernek a magatartása.
(Az interjút Haják Szabó Mária készítette)
Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”26085″}
