Nap mint nap hallani a hírekben, hogy ilyen vagy olyan egykori kormánytisztviselő, vagy az egykori kormányhoz hű polgármester ellen feljelentést tettek hűtlen kezelés magalapozott gyanúja miatt. Vagyis egyesek elherdálták a közpénzt, amiért tisztségükből kifolyólag felelősek voltak. Más szóval korrumpálódtak, visszaéltek jogkörükkel, de legjobb esetben is felelőtlenül kezelték a rájuk bízott közvagyont. A Duna innenső és túloldalán is. Ebben Magyarország és Szlovákia előző kormányai kisértetiesen megegyeztek, akaratlanul egyformán cselekdtek, a korrupció lételemük volt. A szocializmus ideje alatt az egypártrendszerhez hűséges embereket úgy jutalmazták, hogy szakértelem nélkül beültették őket valamilyen zsíros pozícióba, valamelyik állami nagyvállalat élére, és ha nem csináltak túl nagy hülyeséget, nyugdíjaskorukig ottmaradhattak, kiszolgálva az őket odaültető rendszert. Ma már mindez másképp történik. A kilencvenes években, a nagyprivatizáció idejében még működött a rendszer, és a kommunizmus alatt vályúnál lévők voltak a legsikeresebb privatizőrök, ugyanis nekik volt a vállalatokról a legtöbb infójuk, meg a legtöbb pénzük. Ma már viszont leszűkült a privatizálható cégek lajstroma, ezért a mindenkori hatalmon lévő politikusok látókörébe a már cégükkel sikeres nagyvállakozók kerültek. Vagyis a nagyvállakozások köre is polarizálódott: vannak kormányhű cégek, amelyek sokszor sunyi módon jutnak állami megrendelésekhez, vannak jövőbe néző, az ellenzéki pártokhoz húzódó vállaltok, melyek egyelőre csak messziről lesik ezeket a megrendeléseket, és vannak a mindenkori kormányhoz símulók, melyeknek a pártszínek mellékesek, csak a zsozsó fontos. És persze az állami megrendelések érdekében a vállalatok többsége minden tőle telhetőt megtesz: befizet a pártkasszába, a kampányba, szponzorál, jótékonykodik, aztán megköveteli, hogy a kormány elhalmozza megrendelésekkel, esetleg sokat sejtető információkkal. Menet közben, két választás közti időszakban pedig az egyének, a döntéshozók járnak jól, mert kenőpénzekkel dagasztgatják zsebeiket a közbeszerzések alkalmával. Vagyis kényszerből változott a világ a térségünkben: már nem a vállalatokban betöltött pozíciók az érdekesek (a privatizáció ezt megváltoztatta) , hanem a politikai hatalomban betöltött poszt a meghatározó. És ez a kisembernek annál rosszabb, minél gyakrabban váltogatják egymást a különböző kormányok, mert sok éhes szájat kell betömni a köz kárára, sok új politikai hatalmasság közelébe kell valmilyen módon férkőzni. Jó példa erre Magyarországon az előző kormány Honvédelmi Minisztétriuma, ahol például a takarítást lebonyolító nyertes cégnek is tejelnie kellett, meg az irodai felszereleléseket, eszközöket szolgáltatónak is, különben más hordja el a szemetet, más szállítja az irodapapírt.Vagy a whiskys dobozba zárt, miniszternek szánt négymillió, szegény whiskys rabló meg ott sínylődik a börtönben évek óta….A Velencei-tó melletti Sukoró-ügy pedig már a legmagasabb csúcsokat döngeti…De odaát legalább már néhányan a feljelentéseket követően a tárgyalásokra és az ítéletre várnak – polgármesterek, polgármester-helyettesek, államtitkárok, állami vállalatok egykori vezetői, alapítványmosodák üzemeltetői. Pedig ezen a téren Szlovákia sem kispályás. Csak itt nehezebben születnek meg ilyen területen a döntések, a felelősségrevonások, netántán perek, mert nem lehet tudni, hogy túléli-e a következő parlamenti választásokat ez a koalíció, illetve megéli-e ez a kormány a következő választásokat. Óvatosnak kell tehát lenni! Meg aztán sok parlamenti képviselője van az ellenzéknek, és a legtöbb gyanúba keveredett egyén a mentelmi jogában vígan lubickol. Ezért még azt se sikerült megállapítani, hogy az előző kormány építésügyi minisztériumának botrányában, a nép nyelvén faliújságtenderként elhíresült ügyben ki a felelős, merre volt fordítva a faliújság: kifelé vagy befelé, angyal volt-e Angyal Béla, a közbeszerzési hivatal akkori főnöke az ügyben….De a mai kormány se makulátlan, még alig kormánykodott, és egyesek már huncutkodtak… Két államtitkára már saját elhatározásából megbukott furcsa kedvezmények miatt. Vagy ott vannak a „méregolcsó“ pozsonyi lakások, melyeket vígan megkaptak bagóért ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt (mert a szlovák politikai élet egy hullámvasút), hogy aztán túladhassank rajtuk sokszor annyiért. Nincs még tehát tiszta víz öntve a pohárba, pedig egyszer már végre meg kellene próbálni tisztességesen csinálni ezt a fránya politikát, és akkor talán túl lehet majd élni egy választási időszakot…
Száraz Dénes, Felvidék Ma
