Április 15-én jelent meg az a könyv, amely Esztergomot és környékét mutatja be, átlépve a város határát, az egykori vármegye településeinek rejtelmeit is feltárva, méghozzá úgy, hogy ezzel a manapság már egy másik országhoz tartozó területekről is átfogó képet nyújt.
Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó, Gergely Endre és Peragovics Ferenc szerzőhármas jegyzi a Múltunk határok nélkül – Esztergom és környéke című új könyvet. A történelmi vonatkozású kötet legfőbb erénye, hogy olyasmire vállalkoztak megírói, amire korábban még senki, a tudományosan lekövethető legelső időktől egészen az ugyancsak nem kevéssé fontos jelenkorig tart az ív. A kiadványról sokat elárul Hegedűs András lektori véleménye, mely egyrészt így szól: „Az elkészült mű egyesíti magában a tankönyvet és a forrásgyűjteményt. Ez azért szerencsés, mert az egyes fejezetekhez tartozó szemelvények, nem külön kötetben, az anyagtól elválasztva találhatóak, hanem a könyv tartalmát illusztrálva, azt érdekesebbé, olvasmányosabbá téve, közvetlenül a vonatkozó rész után.”
Mint a könyv kapcsán nyilatkozó szerzőktől kiderült a kötettel az volt a céljuk, hogy a helytörténet, a történelem, valamint az irodalom és a művészeti tárgyak tanításában is felhasználható legyen. Ide kapcsolódik, hogy a Múltunk határok nélkül a szerzők szándéka szerint egy interaktív könyv, melyben a dráma, a vizualitás, a zene és a kézművesség is teret kapott, hogy a problémamegoldó gondolkodást, kreativitást fejlessze. Csombor Erzsébet lektori véleményében is közel hasonló olvasható: „Az érdekes, interaktív megoldásra serkentő feladatok, kérdések arra ösztönzik a tanulókat, hogy maguk fedezzék fel az összefüggéseket és levonják a következtetéseket. Igen dicséretes, hogy eredeti levéltári dokumentum is előfordul a szemelvények és a képek között, így lehetőséget nyújtva a diákoknak a forrás értelmezés, forrásfeltárás „tudományának” a megismerésére is.” Az előző két szakember főként a régmúltról szóló részt minősítette, Trencsényi László lektor az esztergomi helytörténet legújabb kori fejleményei kapcsán jegyezte le: „A szerzők mértéktartóan, miközben világosan mutatják be a 20. századi fejleményeket, nem korbácsolják az indulatokat, nem írnak vádiratot, a történelmet tanítómesterként alkalmazzák a mai nemzedékek mai problémáinak, értékkeresésének megoldásához.”
