Štefan Hríb szlovák publicista, a týždeň főszerkesztője arról nyilatkozott, miért nem kérné a kettős állampolgárságot, ha ő szlovákiai magyar lenne… Ön szerint, Hríb úr ha a „szlovákiai magyaroknak lehetőségük lenne magyar állampolgárságot kérni anélkül, hogy elveszítenék a szlovákot, és mégsem tennék meg, az olyan gesztus lenne, amellyel a többségi szlovák gondolkodás fölé emelkednének”.
Tisztelem Önben, főszerkesztő úr, hogy szlovákként úgy nyilatkozik, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy mi, felvidéki magyarok „szabadon, Fico-féle szankciók nélkül kérvényezhessük a kettős állampolgárságot, mert a trianoni igazságtalanság után joguk van hozzá”. Azzal azonban nem tudok egyetérteni, hogy ha mi, szlovákiai magyarok nem folyamodunk a magyar állampolgárságért, akkor örökre lefegyverezhetnénk a „komplexusos szlovák nacionalistákat”. Elfogadhatatlan számomra ez azért is, mert ezek a komplexusos szlovák nacionalisták, ahogyan Ön nevezi őket, a rendszerváltás óta eltelt bő 20 esztendő alatt már megbizonyosodhattak volna a szlovákiai magyarok lojalitásáról. Ez alatt az idő alatt a szlovákiai magyarok többször is bizonyították, fontos számukra Szlovákia jelene és jövője. A magyar állampolgárság kérdése sehol sem volt, ezek a komplexusos szlovák nacionalisták mégis mindig találtak okot arra, hogy belénk rúgjanak. De több problémám is van az Ön írásával.
Azt sem tudom biztosan kit, kiket ért Ön, Hríb úr komplexusos szlovák nacionalisták alatt, mert a rendszerváltás óta több kormányunk is volt már, jobboldali és baloldali is, de ez idáig még egyik sem jutott odáig, hogy megbecsült, egyenrangú polgártársainak tartsa az itt élő magyar közösséget a többi kisebbséggel együtt, és ezt a szlovák állam alkotmányában is rögzítse. Amíg az alkotmány „Mi, a szlovák nemzet és a többi nemzeti kisebbség”-hez szól, bocsásson meg, de nehéz elhinnem, hogy az én lojalitásom nem pusztába kiáltott szó marad továbbra is, az, amit Ön a kommentárjában leír pedig nem több puszta ígérgetésnél. De hogy példával is éljek, emlékezzen csak a Dzurinda-kormány alatt meg nem épült déli gyorsforgalmi út elodázásának kimondatlan okára, ami mindenki számára nyílt titok volt. Neves újságírótársa meg is írta, ha jól emlékszem, a cseh nyelvű Lidové novinyban, hogy még ezek a demokratikus jobboldali szlovák kormánypártok is Dél-Szlovákia elcsatolásától félnek, ezért nem akartak oda utat építeni. Így hát nagy gondban vagyok azt illetően, kik is azok a komplexusos szlovák nacionalisták, akiknek nekem, felvidéki magyarnak még továbbra is bizonygatnom kellene lojalitásomat.
Meg aztán azt sem tudom, kiket ért Ön, Hríb úr normális magyarok alatt, amikor arról ír, hogy „magyarként szabadon elvetném a kettős állampolgárságot, mert a jogaim fölé helyezném a jobb Szlovákiáért, a normális magyarokért és szlovákokért érzett felelősséget”. Számomra ugyanis, ha valaki felveszi egy másik ország állampolgárságát, attól még nem válik nem normálissá, sőt még a lojalitását sem jut eszembe megkérdőjelezni. Sohasem zavart például, hogy a Szlovákiában élő horvátok horvát állampolgársággal is rendelkezhetnek, akár lakhely nélkül is, mert ezt Horvátország – a történelmi és nemzeti összetartozás okán – lehetővé tette számukra.
Végezetül azt gondolom, Hríb úr, meggondolatlanság, mondhatni butaság volt az Ön részéről bármire is – bár indirekt módon – biztatni a szlovákiai magyarokat. Elsősorban azért, mert mindazt, amit a cikke első felében elmondott rólunk, mármint hogy tisztel bennünket, felvidéki magyarokat és nem kérdőjelezi meg a lojalitásunkat, ezzel a sugalmazással, közvetett befolyásolási próbálkozással egy csapásra hazavágta. Mondhatni, Önhöz méltatlanul. Egy kicsit olyan ez, mint Matovič szivecskés színháza. Szabad állampolgárok lévén ugyanis tudjuk, mit kell, vagy mit nem kell tennünk. Minden felvidéki magyarnak szíve-joga, hogy felelőssége teljes tudatában eldöntse, mit tegyen. A komplexusos szlovák nacionalisták lefegyverzése meg úgy gondolom, hogy elsősorban a demokratikus politikusok és a demokratikusan gondolkodó újságírók és értelmiség dolga…, illetve dolga lett volna már több mint húsz esztendeje.
