Immár 19. alkalommal rendezte meg a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei magyar középiskolások számára a Gloria Victis történelmi vetélkedőt Budapesten, a Műegyetem épületében, melyen idén részt vettek a felvidéki diákok. Felvidék magyar középiskoláiból, a következő városokból: Ipolyság, Léva, Zselíz, Dunaszerdahely, Párkány, Gúta, Révkomárom, Érsekújvár, Ógyalla, Nagykapos, Királyhelmec, Kassa, Rozsnyó, Nagymegyer. Pozsonyból két csapat is. Alább az ő visszaemlékezésük olvasható.
A verseny középdöntőjébe bekerült 60 csapat között volt a Duna utcai gimnázium II., ill. IV. osztályos, két háromfős csapata felkészítő tanárnőnkkel, Kulcsár Mónikával, aki a kezdetektől szorgoskodik azon, hogy évente fölállítson egy-egy csapatot, akik képviseljék Pozsonyt és a gimnáziumot. A csapattagok a II. évfolyamból: Németh Marco, Balko Bea, Jaruska Klaudia, a IV. A-ból pedig Lelkes Viki, Cseri Timi és jómagam voltunk. Mi így együtt heten tehát pénteken, október 21-én délelőtt indultunk útnak Budapestre autóbusszal, majd délután három órára a szállásra vergődve még tanulgattunk valamicskét vacsoráig. Tervben volt, hogy elmegyünk a Papp László Sportarénában aznap este rendezett Korál Együttes frontemberének, Balázs Fecó születésnapi koncertjére, melyet az eddigi együtteseiben éneklő énekesek is megtiszteltek részvételükkel és fellépésükkel. De aztán végül lefújtuk, nem mentünk mégsem. Aznap késő estéig tartó, éjszakába belenyúló ismerkedési est volt, afféle buli a főiskolások számára, bennünket, középiskolásokat pedig buszokkal visszaszállítottak szálláshelyünkre vacsora után.
Másnap, október 22-én, délelőtt 10 órától vette kezdetét a középdöntő a Petőfi híd budai oldalán, a Duna-parton fekvő Műegyetem épületében, ahol a tesztlapok szétosztása előtt megemlékezünk az aznap napra pontosan 200 éve született zeneszerzőnkre, Liszt Ferencre. A két és fél óra nem is volt kevés a vagy húsz oldalból álló feladatsor kitöltésére, mert elég igényes, apró részletekre összpontosító volt. A téma idén Rákóczi élete, ill. főként a szabadságharc csatái, eseményei voltak, természetesen háttérben a külpolitikai történésekkel, világtörténelemmel, mert ez mindig így szokott lenni. Délután úgymond szabad program volt, sétáltunk egy kicsikét, átmentünk a pesti oldalra, találkoztunk egykori kedves angoltanárnőnkkel, majd én elhagyván a csapatot, átmentem a 17 órától a Bem rakparti Bem szobor előtt kezdődő megemlékezésre és koszorúzásra, melyet a Műegyetemen ünnepség, majd a Műegyetemtől induló főiskolások fáklyás felvonulása előzött meg. Még épp utolértem a felvonulókat, már a Batthyány térig közlekedő villamos vezetője bejelentette, hogy csak a Halász utcáig közlekedik a járat, ott kirakta az utasokat, majd az utolsó pár métert velük mentem a szoborig.
A Bem téren a megemlékezés a Himnusz éneklésével kezdődött. A rendezvény műsorvezetője a felvidéki, bodrogközi származású Erdélyi Claudia, a Vasárnapi újság és a Ma reggel műsorvezetőnője volt. A megemlékezés főszónoka Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke volt, akinek beszédéből idéznék: „Hol van már a szovjetek hatalmán felnövekedett posztkommunista garnitúra, amely alig öt éve, 2006 októberében törvénytisztelő polgárok emberi méltóságát sárba taposó maszkjai mögé rejtőzött. Nincsenek már bizony sehol, és most, a tavalyi rendszerváltás után ez így van rendjén, kedves magyar barátaim” – kezdte ünnepi beszédét az elnök. Idézte Lahner György tábornok szavait, mely szerint „Krisztus keresztje és az én keresztem oly rokon”, melyet pár perccel kivégzése előtt mondott. Bem József a legjobb példa arra, hogy nem kell feltétlenül nagy termetűnek lenni ahhoz, hogy hatalmas lelki erővel rendelkezzünk. Ez a vézna testű ember a csata napján igazi hősként, oroszlánként viselkedett, nagy kócsagos csákójával mindenütt elöl járt, sebektől vérző arca belső tűztől égett. Példamutató rettenthetetlensége átragad katonáira is, különösen mi, székelyek ragaszkodunk hozzá, már-már babonás tisztelettel. Ezt bizonyítja a székelyudvarhelyi székely hősök panteonjában Bem apó szobra. Tarnowban, egy mesterséges szigeten, hat korinthoszi oszlopon álló díszes kőszarkofágon ez a magyar felirat díszeleg: „Bem apó, a magyar szabadságharc legnagyobb vezére.” S egy másik idézet: „S ha volna ember, kit mint Isten imádhatnék, meghajlanék előtted, térdem meghajlanék” – így írt róla segédtisztje, Petőfi. A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi új forradalom söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot-mondta Schweidel József honvédtábornok a bitófa árnyékában Aradon. 107 vagy akár 157 évvel később Budapesten is mondhatta volna. Az 1956. október 22-re délután három órára meghirdetett főiskolások tüntetésének helyszíne nem véletlenül a magyar-lengyel barátságot jelképező Bem-szobor volt. Többpártrendszert, a szovjet csapatok visszavonulását követelték, független, demokratikus Magyarországot 16 pontban megfogalmazva. Másnap 100 ezer tüntető állt itt, amely fegyveres felkeléssé nőtt. Erre megtudva a szovjetek, hogy nem nyújtanak a nyugati nagyhatalmak segítséget a magyar kormánynak, november 4-én a csapataik hadüzenet nélküli támadást indítottak Magyarország ellen, így a forradalom megbukott. 1957. januárjától a forradalom résztvevőit bebörtönözték, és sokukat kivégezték. Eltiport szabadságharcainkra ahogy megszokhattuk már lombhulláskor, októberben emlékezünk – mondta Szász Jenő. Mai szabadságunkért ártatlan mártírjaink vérével fizettünk. Magyarország határain túl még közel sincsenek rendben a magyarok dolgai, Erdélyben még mindig ott vannak Gyurcsány elvbarátai a nyakunkon. Éppen ezért otthon is rendszerváltásra van szükség. Ahhoz, hogy előbbre jussunk autonómiaküzdelmünkben, meg kell szabadulnunk saját árulóinktól-hangsúlyozta az EMPP elnöke. Nemzeti alternatívát kell építenünk, a magyarországi 2/3-os többség segíti az autonómiánkért folyó demokratikus küzdelmeinket. Megköszönte anyaországi testvéreinknek, hogy ez év januárjától, határon túli magyarok kettős állampolgárok lehetünk, amit a közönség tapsa követett. Ettől kezdve nincs anyaországiak, meg határon túliak magyar ügye, hanem egy magyar ügy van, küzdeni népünk, nemzetünk, gyermekeink jövőjéért, mert ha minden magyar megfogja egy másik magyar kezét, akkor keblünkre ölelhetjük a Kárpát-medencét, adja a Jóisten, hogy így legyen – zárta szónoklatát Szász Jenő.
Ezután a felvidékiek üzenetét adta át a Wass Albert-díjjal kitüntetett Jónás Csaba Márai Sándor: Mennyből az angyal versének elszavalásával. Szót kapott a határon túli ifjúság képviseletében Tóth Péter Attila, a Temesvári Magyar Diákszövetség tagja. Elmondta, hogy az 56-os ifjaknak volt bátorságuk szembeszállni a szovjetekkel, mertek cselekedni, hitték, hogy hallathatják szavuk, és tudnak változtatni, s ezért fegyvert fogva vérüket is ontották. Pongrácz Gergely szavait idézte: ha ma kéne az ifjúságnak hősiesen kiállni, megtenné azt. Ezt követte a koszorúzás, mely alatt a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara énekelte az Ave Mariát, valamint Kodály Zoltán Esti dalát. Koszorúzott Felvidékről a JAIK, és további Kárpát-medencei magyar diákszervezetek, Szigeti László volt oktatási miniszter, az MKP alelnöke, az Esterházy János PT képviseletében Peczár Károly, Pék László, a SzMSzSz elnöke, a Jobbik nevében Szávay István parlamenti képviselő, a Rákóczi Szövetséggel együttműködő Nyitra és Vidéke Célalap nevében annak elnöke, Zilizi Zoltán és még sokan mások. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
Másnap délelőtt 10 órakor felolvasták a tíz döntőbe jutott csapatot, köztük bennünket is, mint 5. helyezettek a 60-ból, a másik csapat pedig középmezőnyben végzett. A döntő nem mondható könnyűnek. A zsűriben Kis Domonkos Dániel, Mészáros Kálmán történész, a Gloria Victis korábbi évekbeli műsorvezetője, Oláh István történész és Seres István turkológus voltak. Volt egy érdekes feladat, melyben tárogatón játszott egy fiatalember kuruc nótákat, köztük a Krasznahorka büszke várát, a Csinom Palkót és a Tenkes kapitány filmzenéjét, amelyeket fel kellett ismerni. Egy szóbeli feladat volt, ahol Viki képviselte a labancokat, és vitáznia kellett egy kuruc katonával. Aztán képfelismerés, villámkérdések a közönség részére és egyéb.
S íme az eredmény: 9. helyen végeztünk, szerencsére nem utolsók lettünk, egy ponttal előztük meg a komáromiakat. Előttünk végeztek még a kassaiak a Márai Gimnáziumból, erdélyi csapat idén nem volt döntős, a gödöllőiek, a beregszásziak és a délvidéki óbecseiek pedig a három dobogós helyen végeztek.
Az első öt csapat jutalomkiránduláson vesz részt jövő tavasszal, amely ezúttal a Délvidékre összpontosul. Az emléklapok és jutalomkönyvek átvétele után pedig hazafelé vettük utunkat, és este hétre szerencsésen megérkeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat, bár most rosszabbul teljesítettünk a tavalyihoz képest, azért egy hosszú hétvégét töltöttünk el együtt, és közelebbről is megismertük egymást.
A legközelebbi verseny, amelyre már be is neveztünk, a Cultura Nostra lesz, amelynek internetes fordulójára december 8-án kerül sor.
Zilizi Kristóf, a pozsonyi csapat egyik tagja
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30715″}
{phocagallery view=category|categoryid=307|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
