A sortűz áldozataira immár több mint két évtizede emlékeznek Mosonmagyaróváron minden év október 26-án, így a halottak napja felé közeledve. 1956. október 26-a is beíródott az 1956-os októberi forradalom eseményei közé, és annak 13 napjának egyik jelentős epizódját képezi.
1956. október 26-án az ÁVH határőrlaktanya elé vonuló tüntetőket két sortűz és kézigránátok fogadták. Kérésük csupán annyi volt, hogy távolítsák el a gyűlölt vörös csillagot a laktanya épületéről. A válasz gépfegyvertűz lett, s a vérfürdőnek több mint 100 ártatlan fegyvertelen áldozata, nagyobb részük fiatal, de voltak köztük, középkorúak, sőt idősebbek is.
A megemlékezések sora szerdán délelőtt kezdődött a kórház előtt, majd megkoszorúzták a felvidéki származású, kisújfalusi születésű, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt halálra ítélt és kivégzett református lelkész, Gulyás Lajos emléktábláját.
Az emlékezések további helyszíne a Hunyadi-iskola és az egyetem volt, ahol szintén emlékmű őrzi a sortűz hat közgazdász áldozatának emlékét. Az ünnepségsorozat a polgármesteri hivatalnál, az ’56-os nemzeti tanács létrejöttét őrző emléktáblánál folytatódott, ahol Gábor Józsefné, a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület elnöke beszélt. A magyaróvári temetőben a megemlékezés 16 órától vette kezdetét, ahol Pausits István történelemtanár emlékezett meg az ötvenöt évvel ezelőtti vérengzés áldozatairól, hangsúlyozva az emlékezés kötelességét. Innen ezúttal is a hagyományokhoz híven gyalogos felvonulás indult a városközponttól 2,5-3 km-re fekvő Gyász térre, a határőr laktanyához. Az idősebb emlékezőket szokásosan Volánbusz viszi ki és hozza is vissza a városközpontba.
A kegyeleti megemlékezés főszónoka itt Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója volt. Beszédében hangsúlyozta, hogy nem szabad felejtenünk, mert azzal elárulnánk a sortűzben és az azt követő megtorlásban meggyilkolt áldozatokat. Ugyanakkor emlékeztetett, bár az akkori rendszer nem engedte, hogy beszéljenek róla, a mosonmagyaróváriak annak ellenére sem felejtették el ezt a gyászos eseményt és nem bocsátottak meg. A hallgatás nem enyhítette a fájdalmakat és nem tompította az itt élők dühét. Hangsúlyozta, a sortűz áldozatai igazából értünk, helyettünk haltak meg, akik gyávák, megalkuvók voltunk. Példát mutattak bátorságból és tudták, eljön az idő, amikor valamelyik nemzedék felemelheti majd a fejét.
A szónoklat után mosonmagyaróvári diákok társulata adott elő egy színdarabot, majd Kapui Jenő c. kanonok, mosoni plébános mondta el imádságát az áldozatok felett. A megemlékezés utolsó része a különböző szervezetek, pártok koszorúzása volt, amely alatt diákok felváltva olvasták az áldozatok neveit háromszor megismételve. Végül elénekeltük a Szózatot, utána rázendítettünk a Székely Himnuszra.
Közben besötétedett, kissé eleredt az eső, de ez nem riasztotta el az emlékezőket.
Zilizi Kristóf édesapjával részt vett a megemlékezésen. A Felvidék.ma-nak elmondta, hogy jóleső érzés volt idén is emlékezni a mosonmagyaróváriakkal együtt. „Fontos lenne, hogy egyre többen kölcsönösen támogatva egymás rendezvényeit mi, felvidékiek is eljárjunk erre a megemlékezésre, akárcsak a június 4-ei Trianon-megemlékezésre, amely a magyaróvári evangélikus templom mellett szokott lenni a Trianon-kereszt tövében, ahová már a korábbi években két felvidéki neves személyiséget is meghívtak emlékező beszédet tartani, úgy mint Popély Gyulát és Duray Miklóst. Ugyanúgy szép lenne, ha minél több mosonmagyaróvári ellátogatna a pozsonyi és környéki rendezvényekre, akár például az éppen aktuális pozsonyi városi kulturális napok programjaira.” – fejtette ki Zilizi Kristóf a megemlékezést követően.
Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/10/30879_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30879_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30879_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30879_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30879_5.jpg”width=”180″ height=”106″ title=”Mosonmagyaróvár” }Mosonmagyaróvár{/japopup}
1. A diákszíntársulat az emlékező darab bemutatása közben, továbbá a résztvevők egy része/ 2. Kapui Jenő c.kanonok imádságát mondja el az áldozatok felett / 3. A megüresedett Gyász tér / 4. A képen nagyszombati barátunkkal a laktanya előtt / 5. Emlékmű a sortűz áldozatainak
