A Visegrádi alap szervezésében és a cseh V4 elnökség keretében a „My hero your enemy – Én hősöm a Te ellenséged” elnevezésű konferencián találkoztak december 1-3. között a visegrádi országok történészei. A Prágában tartott találkozón a közeledési szándék volt a cél.
A történészek ütköztették véleményüket az egyes vitatott történelmi személyiségekről és eseményekről. Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország történészei egymás megértését tűzték ki célul. Szó volt Esterházy János, Horthy Miklós és Edvard Beneš megítéléséről, akikre országonként másként tekintenek. A csehek elsősorban arra emlékeznek, hogy Edvard Beneš volt az, aki a második Csehszlovák Köztársaságot szilárd alapokra helyezte, ugyanakkor – és a magyarok számára ez a meghatározó Benešsel kapcsolatban – nevéhez fűződik a kollektív bűnösség elve is. Esterházy János, akiről mi azt hangsúlyozzuk, hogy a zsidók deportálásával szemben s általában a szlovák fasizmussal szemben, tiszteletnek örvend Lengyelországban, Magyarországon – de Szlovákiában pedig háborús bűnösként tekintenek rá. Hasonló a helyzet Horthy Miklóssal, aki Magyarországon országmentő, Szlovákiában – leggyakrabban a szlovák politikusok részéről – viszont fasiszta jelzővel illetik. De előadások és viták voltak Kossuth Lajos, Józef Piłsudski, Tomáš Garrigue Masaryk, Jozef Tiso, Alexander Dubček, Lech Walęsa, Václav Havel, Władysław Gomułka, Nagy Imre történelmi szerepéről és megítéléséről is.
Szarka László történész (Felvidék, a Selye János Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa) a Duna Televíziónak nyilatkozva elmondta: „A történelem nem olyan, mint a diplomácia. Itt nincs szükség arra, hogy a konferencia végén aláírjunk egy közös megállapodást, hanem el kell ismerni, hogy mindenkinek joga van arra, hogy a saját nemzeti történetén és a tágabb közép-európai térben keresztül”.
Romsics Ignác (Esterházy Károly Főiskola) történész szerint a történelemben nincs abszolút igazság. „A professzionális történész, legyen az magyar, cseh, lengyel vagy szlovák, nagyjából ugyanazokat a dolgokat tudja megállapítani Benešről, Horthyról, Masarykról. De a végső következtetés mégis különböző. Ugyanez mondható el több történelmi eseményről is, mint például a trianoni szerződés vagy az 1947-es béke. Mindkettő magyar szempontból tragédia volt, szlovák vagy csehszlovák szempontból viszont az államiság születése”.
Petr Varga (a Visegrádi Alap igazgatója) azért kezdeményezte a konferenciát, hogy a történészek „segítsenek eltüntetni a fejekből a beidegződött sztereotípiákat. Egyértelmű, hogy nem fogjuk saját hősünknek tekinteni a másik nemzet hősét, különbségek vannak és lesznek is, de ezeket nem szabad átültetni a gyakorlati életbe”.
A történészek abban egyetértettek, hogy a gyakolati életre elsősorban a politika van hatással, mint ahogy abban is, hogy a politikának végre ki kellenes szállnia a különböző történelmi szálak bogozgatásából, mert a politikusok vannak elsődleges hatással a közvélemény alakulására. Romsics szerint a politika hajlamos arra, hogy leegyszerűsítse a dolgokat, attól függően, hogy milyen üzenetet akar a kiválasztott célközönségnek eljuttatni.
A történészek közelednek egymáshoz, a közös szlovák-magyar történelem tankönyv már 1996-tól készül. Csak pénz nincs a befejezésre. Nem véletlen, a politikának valószínűleg ez nem érdeke, hogy megszülessen ez a tankönyv. Magyar és szlovák történészek 15 éve működnek ennek érdekében együtt. Németország és Franciaország esetében erre 60 évre volt szükség. A szlovák és magyar történészek bíznak abban, hogy nekik azért ennyi időre nem lesz szükségük erre. Viliam Kratochvíl szlovák történész (Comenius Egyetem, Pozsony) szerint olyan könyvet kell az asztalra tenni, mely Magyarországon és Szlovákiában is gyarapítja a diákok tudását.
Ami Esterházyt illeti, Szarka László kutatásai szerint Masaryk elnök 21 olyan dokumentálható kijelentést tett olyan értelemben, hogy a csehszlovákiai magyar kérdést a magyarokkal szembeni békés határrendezésben is elképzelhetőnek tartja. Tehát a határrevízió akkor nem az ördögtől való volt, ez 1938 és 1945 után vált azzá. Esterházy János minden lehetséges eszközzel arra törekedett, hogy a csehszlovákiai magyar kérdést és általában a magyar kérdést Közép-Európában rendezzék. Ez sokaknak tetszik, sokaknak nem tetszik, ezért másként ítélik meg őt szlovák és magyar politikusok. Ami Esterházy erkölcsi kiállását és ideológiai orientációját illeti egészen bizonyos, hogy Esterházynak semmi köze nem volt a fasizmushoz és a nácizmushoz. Esterházy mindkettőt mélyen elítélte. Ettől ő még tisztában lehetett azzal, mint politikus, hogy Közép-Európában Olaszország és Németország nélkül semmit nem lehetett ebben a korszakban csinálni. Csehszlovákiát is ez a két nagyhatalom, és elsősorban a hitleri Németország tette tönkre, nem pedig Esterházy János. Ő törekedett arra, hogy mindazok a szélsőséges nézetek, amelyek együtt jártak a közép-európai térség fasizálódásával, ne érjék utol a szlovákiai magyarságot. Ennek legékesebb bizonyítéka az ő kiállása a szlovák parlamentben. Ugyanakkor ezzel a keresztényi kiállással szembe szokták helyezni – ahogy a szlovák államfő is teszi – a Csehszlovákia felbomlásában vállalt kisebbségi szerepeket. Esterházyt csak a történészek tudják a helyére tenni, ezzel kapcsolatosan most több kezdeményezés is van. Szarka László elmondta, egyrészt magyar és szlovák történészek neki kívánnak állni egy Esterházy forrásgyűjteménynek, ahol a csehül, magyarul és szlovákul íródott levéltári anyagok nyilvánosságra kerülhetnek. Ezzel lehetetlenné tehetnék azt, hogy mindenki éppen azt a papírt vegye elő, ami számára éppen megfelelő, a másik szempontot pedig agyonhallgassa.
A konferencián Szarka László és Romsics Ignácz mellett még a következő magyar történészek tartottak előadást: Csukovits Enikő, Neumann Tibor, Fónagy Zoltán, Ripp Zoltán (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete), Kaposi József (Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Fischer Ágnes (Pécsi Tudományegyetem)
Szlovákiából a konferencia meghívott előadói voltak: Viliam Kratochvíl, Ján Lukačka, Slavomír Michálek, Peter Macho, Dušan Kováč, Milan Zemko, Miroslav Michela, Stanislav Sikor (Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete), Oľga Gyárfášová (Institute for Public Affairs, Pozsony)
Felvidék.ma, Duna TV
