Isten Szolgája Esterházy János Emléknap Léván

Március gróf Esterházy János földi és égi születésnapjai hónapja. Ez alkalomból a Lévai Szent László Kör Esterházy János helyi emlékének ápolása és boldoggá avatásának mielőbbi révbe jutása érdekében idén március 8-án Isten Szolgája Esterházy János Emléknapot szervezett Léván.

Az emléknap első eseménye a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban a vasárnap délelőtti ünnepi magyar nyelvű szentmise volt, melyet Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatyja mutatott be.

A szentbeszéd első részében Ottó atya a Besztercebányai Egyházmegye megalapításának 250. évfordulója alkalmából kiadott pásztorlevelet olvasta fel, majd szentbeszéde második részében az aznapi – Jézus találkozása szamariai asszonnyal a kútnál – evangéliumi részletből kiindulva (Jn 4,5-42) hangsúlyozta, hogy Jézus e találkozása során a szamaritánus asszonnyal – átlépve a népek és vallások közötti határokat – miden embernek egy olyan élő vizű forrást kínál, amely belülről fakad, s amely új életet ad az embernek. Ottó atya továbbá rámutatott, Jézus e találkozás során nem a különbségeket hangsúlyozza, hanem kapcsolatot teremt, hiszen az evangélium mindig is a megbékélés útját mutatja.

E gondolatok kapcsán is eszünkbe jut a mai napon az égi születésnapját ünneplő gróf Esterházy János, a csehszlovákiai magyar kisebbség mártír sorsú vezetője. Mélyen hívő keresztény emberként szolgálatát az elnyomottak, majd üldözöttek védelmének, a humánunknak és a szlovák–magyar megbékélésnek szentelte.

Minden erejével a megértést és a békét szolgálta. Élete egyik jelmondata így hangzott: „Az igazság útját választottam.” Ez a mondata Jézus tanításából fakad, hiszen Jézus az evangéliumban azt mondja: „Eljön az idő, mikor az Atyát lélekben és igazságban imádják majd az emberek”.

Az igaz hit mindig összekapcsolódik az igazság keresésével és az emberséggel. Esterházy János számára az igazság keresése nem volt könnyű. Hű maradt hitéhez és lelkiismeretéhez akkor is, amikor ezért üldözést, börtönt és szenvedést kellett vállalnia. Élete arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztény hit nem csupán szavakból áll, hanem döntésekből és olyan tettekből, amikor az ember lelkiismeretére hallgatva a jót választja akkor is, amikor az nehéz.

A nagyböjt időszaka különösen alkalmas arra, hogy újra megtaláljuk ezt a forrást, s közben egy kicsit elcsendesedjünk. Kérjük ma Krisztust, hogy adja nekünk az élő vizet. Adjon tiszta szívet, mely az igazság útját választja, és adjon erőt, hogy életünkkel mi is a békét, a megértést és az emberséget szolgáljuk – zárta tartalmas szentbeszédét Ottó atya.

A szentmise során Mészáros Teréz vezette templomi kórusunk és Éder Mária orgonakísérete gyönyörű előadásában felcsendült Pintér Zoltán felvidéki papköltő „Áhítattal jöttünk össze vértanúnknak emlékére” kezdetű, Esterházy János tiszteletére írt és mártíromságának történetét megörökítő gyönyörű éneke.

A szentmise végén a nőnap alkalmából Ottó atya saját versével köszöntötte a lévai hölgyeket és lányokat.

Az emléknap következő eseményére a lévai kálvárián került sor, ahol a lévai és a garamkálnai magyar hívek felvidéki mártírunk egykori rabtársa, Lénár Károly atya gondolatai alapján Esterházy János emlékére írt keresztutat végezték. A szép számban megjelent híveket Krnčan Valéria nyugalmazott hitoktatónő köszöntötte, aki röviden ismertette gróf Esterházy János életét.

Majd a lévai kálvária stációjáról stációjára haladva Esterházy János szenvedéstörténetét elmélkedték át a jelenlevők, mely mélyen megérintette őket. A keresztút végén közös fohász hangzott el a Szentatya szándékára.

Majd a jelenlevők gyalogosan vagy autókba ülve a Reménység Szigetére, Esterházy János lévai emléktáblájához vonultak, ahol a Lévai Református Egyházközösség képviseletében Kovács Mária várta őket. A Lévai Szent László Kör által készített éneklapok kiosztása után Ivkovič Melinda szívhez szóló tolmácsolásában a nagyölvedi születésű Garai István Esterházy János könyörgése című verse hangzott el.

Ezt követően Müller Péter, a Lévai Szent László Kör elnöke elsősorban köszönetét fejezte ki Esterházy János tisztelőinek, hogy égi születésnapján lévai emléktáblájánál is lelki közösségben emlékezhetünk reá. Ünnepi beszédét gróf Esterházy Jánosnak az 1930-as években a Prágai Magyar Hírlapban közzétett gondolataival kezdte:

„Egy alkotás maradandóságát nem az biztosítja, ha azt állandóan az ellentétek kiélezésével, mások hátrányára iparkodnak megalapozni, hanem egyedül az, ha a mindenkiért való munka átfogó ereje és a felebaráti szeretet melegsége hatja át.(…) Egyedüli építeni képes erő a szeretet. Mi pedig igenis építeni akarunk: egy jobb, boldogabb jövendőt. Ezt pedig csak a szeretet alkotó erejével tehetjük”.

Beszéde további részében kiemelte felvidéki mártírunk életszentségének jelentőségét, s kérte a Jóistent, hogy a lévaiak és Léva környékiek rendszeres egyéni és közösségi imáikkal mielőbb révbe tudják segíteni Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatását.

Ezt követően az emlékezők Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatási imáját mondták el, majd a lévai magyar szervezetek és intézmények megjelent képviselői az emlékezés virágait helyezték el lévai emléktáblájánál.

A szép eseményt a jelenlevők éneke zárta. Felcsendült Pintér Zoltán felvidéki papköltő, volt lévai káplán Esterházy Jánost dicsőítő énekei közül a „Gróf Esterházy Jánosra emlékezzünk testvérek” kezdetű ének.

Elmondhatjuk, hogy Léván aznap az Esterházy Jánosra emlékezőket a kora tavaszi nap sugarai és melege mellett Isten szolgája Esterházy János életszentsége is besugározta.

Müller Péter/Felvidék.ma