Százharminc esztendővel ezelőtt, 1896. március 3-án az akkori Pozsony vármegyéhez tartozó Bazin városában látta meg a napvilágot Horváth Endre, a XX. századi magyar grafikaművészet egyik kiemelkedő alakja. Nevéhez számos magyar bankjegy és postabélyeg megtervezése fűződik: munkái a pengő és a forint korszakában egyaránt meghatározták a magyar pénzjegyek vizuális világát, miközben a klasszikus grafikai hagyományokat ötvözték a korszak modern művészi törekvéseivel.
Horváth Endre felmenőinek családi háttere a Felvidék több településéhez is kötődött. Édesapja a perbetei születésű, nemesi származású bibithi és legéndi Horváth Géza (1860–1912) volt, aki hivatalnokként, telekkönyvvezetőként dolgozott, édesanyja pedig a zsitvagyarmati születésű Soós Gizella (1869–1952). A családi környezetben jelentős szerepet töltött be nagybátyja is, Horváth Nepomuk Zsigmond (1866–1944), aki bencés szerzetesként és plébánosként szolgált.
A család 1908-ban Balassagyarmatra költözött, ahol Horváth Endre befejezte gimnáziumi tanulmányait. Ezt követően jogi tanulmányokba kezdett, ám az I. világháború kitörése megszakította terveit.
Katonai szolgálatra vonult be a Besztercebányai 16. honvéd gyalogezred kötelékébe, ahol a frontszolgálat során hadnagyi rangot szerzett. 1915. május 15. és 1918 októbere között katonatisztként harcolt, s végül gyalogsági hadnagyként szerelt le.
Művészi pályája a világháborút követő években vett határozott irányt. 1919 és 1925 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán tanult, ahol mesterei között tudhatta Helbing Ferencet és Haranghy Jenőt. Tanulmányai során a korszak magas színvonalú grafikai képzésében részesült, amely későbbi munkásságának is meghatározó alapját jelentette.
Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
A háború utáni időszakban az önállóvá vált Magyar Királyság komoly pénzügyi reformok végrehajtására kényszerült. Az infláció megfékezésére 1927. január 1-jétől bevezették az új fizetőeszközt, a pengőt. Az átmeneti időszakban a Magyar Nemzeti Bank meghívásos pályázatot írt ki az új bankjegyek tervezésére, amelyet Helbing Ferenc nyert meg. Horváth Endre az ő ajánlására került 1926. január 1-jén a Pénzjegynyomda tervezőosztályára, s így viszonylag fiatalon kapcsolódhatott be az ország pénzjegyeinek megalkotásába.
A nyomdában akkoriban több osztrák szakember dolgozott, és magas színvonalú művészeti munka folyt, ugyanakkor hiányzott egy markáns magyar művészi hang. Horváth Endre hamarosan bekapcsolódott az első pengőbankjegyek előkészítésébe, miközben Franke Ruppert irányításával elsajátította a rézmetszés technikáját is.
A különböző sűrűségű és mélységű vonalakkal, valamint pontozással gazdagított felületek alkalmazásával sajátos tónusvilágot hozott létre, amely szakmai körökben is újdonságnak számított. A rajzolás és a rézmetszés mellett pénzjegytervezéssel is foglalkozott, s ezen a területen a magyar népművészet motívumaira építve alakította ki egyéni, könnyen felismerhető stílusát.
-
- Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
-
- Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
A bankjegyművészet fejlődésében az 1930-as évek technikai újításai is fontos szerepet játszottak. A bankjegyhamisítás visszaszorítására Magyarországon rotációs réznyomógépeket fejlesztettek ki, amelyek a finom vonalak és a mélyebb metszések pontosabb megjelenítését tették lehetővé. Ezeket a berendezéseket több európai pénzjegynyomda is átvette.
1936-ban Horváth Endrét is meghívták Brüsszelbe, ahol a Belga Nemzeti Bank szakembereit tanította a rézmetszés és a bankjegynyomtatás technológiájára. Itt ismerkedett meg Hardy Rajmonde-dal, akivel 1937. február 27-én házasságot kötött, ám a Belgiumban töltött másfél év után hazatért Magyarországra, és a házasság rövidesen felbomlott.
Szakmai munkáját több rangos elismeréssel jutalmazták: 1937-ben a Magyar Iparművészek Országos Egyesülete ezüstérmével tüntették ki, 1939-ben pedig a Magyar Nemzeti Bank felügyelőjévé nevezték ki.
1943-ban a Kassa városában megrendezett Magyar Országos Iparművészeti Tárlat alkalmával állami iparművészeti aranyérmet kapott, és ugyanebben az évben a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének ügyvezető alelnökévé is megválasztották.
Az egyesületben a magyar népművészet tanulmányozását ösztönözte, több iparművésztelep létrehozását kezdeményezve Erdélyben, a Palócföldön és a Dunántúlon.
-
- Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
-
- Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
Alkotásaihoz gyakran a palóc falvakból választott modelleket: a kétpengős bankjegyen például egy népviseletbe öltözött hollókői anya kislányával, valamint egy bényi palóclány alakja jelenik meg, míg a húszpengősön a pataki aratók kaptak helyet. Terveinek kibontakozását azonban az újabb világégés akadályozta meg.
A II. világháború idején végig a Pénzjegynyomda munkatársaként dolgozott, és Budapest ostroma alatt is a nyomdában tartózkodott. A háború borzalmai mélyen megrendítették. Művei egy részét eladta, hogy a hadiárvákat és más rászorulókat támogathassa.
A világháború utáni években a gyorsuló infláció miatt egyre nagyobb címletű pénzek kerültek forgalomba Magyarországon. A gazdasági stabilizáció 1946. augusztus 1-jén következett be, amikor bevezették az új fizetőeszközt, a forintot.
Horváth Endre az új korszak első bankjegyei közül a 10 és a 100 forintos címlet megtervezésében vett részt, majd 1947-ben elkészítette a réznyomatos tízforintos bankjegyet is, amelynek előoldalán Petőfi Sándor arcképe szerepel.
A korabeli sajtó ezt Európa egyik legszebb bankjegyeként méltatta. Az új bankjegysorozat további darabjain történelmi személyiségek – többek között Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos – portréi kaptak helyet.
Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
A Pénzjegynyomda munkatársaként a bankjegyek tervezése és metszése mellett állampapírok, útlevelek és különféle kölcsönjegyek grafikai kialakításán is dolgozott. A megfeszített munka azonban megbetegítette: tüdőbetegség miatt hosszabb időre szanatóriumi kezelésre szorult, így a forintos bankjegyek egy részének metszését munkatársa, Nagy Zoltán fejezte be.
Bár külföldről is kapott kedvező ajánlatokat – többek között Milánóból és Buenos Airesből –, Magyarországon maradt, és 1950-ben, hosszas betegség után művészeti igazgatóként tért vissza munkahelyére.
Életművének jelentőségét jól jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Bank összesen huszonhat általa tervezett bankjegyet hozott forgalomba. Munkássága a már említett XX. századi magyar rézmetszés megújításában is meghatározó volt: a klasszikus mesterek hagyományaira építve korszerű technikai és művészi megoldásokat alkalmazott a bankjegyek, bélyegek és kisgrafikai alkotások világában.
Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
Alkotói pályája során bankjegyeket, postabélyegeket, plakátokat és ex libriseket is tervezett, sokoldalú grafikai munkásságát azonban mindenekelőtt a pénzjegytervezés tette ismertté.
A bankjegyművészetben a klasszikus kompozíciós hagyományokat a magyar népművészet motívumaival ötvözte, amivel sajátos, stílusteremtő vizuális világot alakított ki. Nevéhez fűződik a metszet-mélynyomtatásos bélyegkészítés hazai meghonosítása is, amellyel a magyar bélyegművészet fejlődésében is maradandó szerepet vállalt.
Élete utolsó hónapjaiban is fáradhatatlanul dolgozott. 1954 nyarán szabadságát Hollókőn töltötte, ahol palóc motívumokat gyűjtött, ám a pihenés félbeszakadt: sürgősen visszahívták munkahelyére. A túlterheltség végül felőrölte egészségét, és 1954. október 13-án, munka közben szívroham következtében hunyt el.
Fotó: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
Bár nem itt született, mindig otthonának tekintette Balassagyarmat városát, ahol édesanyja és nővére is élt, és ahol végső nyugalomra helyezték. Művészi hagyatékát családja megőrizte, majd a városnak adományozta, így emléke ma is jelen van a település kulturális életében:
A Madách Imre Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében állandó emlékkiállítás mutatja be a grafikus életútját és alkotásait. Az emlékkiállítást Kovalcsik András, a művész hagyatékának gondozója és közreadója szervezte meg.
Horváth Endre alkotásai nem csupán esztétikai értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert évtizedeken át milliók mindennapjainak részévé váltak a pénzforgalomban és a postai küldeményeken. A bazini születésű művész életműve így a magyar alkalmazott grafika történetének maradandó fejezetét jelenti, amelynek hatása ma is jól érzékelhető.
Forrás: horvath-endre-kiadvanyi-a.hupont.hu
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
