Nagyböjt harmadik vasárnapját az egyházi naptár Oculi vasárnapjának, a „szemek vasárnapjának” nevezi, a Zsoltárok 25,4 versének latin fordítása nyomán. A keleti-bizánci szertartásban kereszthódoló vasárnap a neve. A 17. századi evangélium-magyarázatokban Szemek Vasárnapja. Emlékeztet arra a hitünk szempontjából forrásértékű kölcsönösségre, ami az Úr szeme és az emberi szemek, tekintetek hitbeli találkozásában páratlan erőtérként bontakozik ki.
Két zsoltáros vers felemelő hittávlatokat megnyitó együtt olvasásával ekképpen: „Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsolt 34,16). És: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából” (Zsolt 25,15). A bibliás istenhit legsajátosabb vonását adja elénk a két szinoptikus, isteni és emberi látást egyesítő üzenet. Ez pedig a láthatatlanság láthatóságát, a fizikai látás mellett a belső, lelki látás életfontosságát hangsúlyozza.
Fizikai szemünkkel nem láthatjuk meg Istent, ahogyan Mózes sem láthatta meg Őt: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Móz 33,20). De a belső szemekkel, a hit minden láthatón áthatoló éleslátásával megláthatjuk Őt. Ezért fogalmaz így a Zsoltáros: „szemem állandóan az Úrra néz”.
A lelki szemekkel, azaz a hit látásával képesek vagyunk a legnagyobb paradoxonok legyőzésére, felülmúlására, amint erről olyan meggyőző egyszerűséggel énekeljük: „De pompás lesz kikelésem,/Új eget látván ezekkel/Az újra megnyílt szemekkel”.
A genfi zsoltárszerző, L. Bourgeois 1551-ben komponált énekdallamára 1806-ban Lengyel József írta „rá” ezt a szöveget hitünk minden emberi racionalitást túllépő hitbizonyosságával: „Jézus, ki a sírban valál,/Általad megholt a halál,/Az élet pedig feltámadott…”. Igen, ez az.
Böjtben és minden napon a világ végezetéig csak ez a látó hit tudja illúziómentesen megélni a bűnnel, halállal szemben győztes húsvéti hitet, ami nem emberi hitetésekre, ideológiákra, már kimondásuk pillanatában megcáfolt ígérgetésekre, hanem a belső látások valóságára épül.
Oculi vasárnapon és minden napon ezzel a látó hittel nem csak a Teremtőre tekintés közben tárul fel végtelen erőforrás a hívő lelkekben, hanem átéljük az isteni-emberi kölcsönösség, szent viszonosság erejét. Maradva énekkincsünknél, amikor közös és esztétikailag is lélekgyönyörködtető protestáns dallamörökségünkkel ezt énekeljük: „Szelíd szemed, Úr Jézus, / Jól látja minden vétkemet,/Személyemet ne vesse meg, / Szelíd szemed, Úr Jézus”.
Az északi protestantizmus pietizmusával, kegyességével L. Stenbaeck által írt szöveg (1839) H. Nyberg dallamával éri el hitünk finomhangolt érzékenységét, Podmaniczky Pál fordításában. Pár pillanatra időzzünk el a passió idején kihagyhatatlan, gyülekezeteink által szeretett ének szövegénél. Az Úr Jézus szelíd szeme mindent lát életünkben. Éppen ezért kéri a Jézus szelíd szemével önismeretre ébredt lélek: személyét ne vesse meg. Talán még nem gondoltunk mélyebben bele, miről is énekelünk.
A magyar nyelv csodálatos belső logikája szerint ugyanis teremtésbeli összefüggés, kapcsolat és kapcsolódás van a szem és a szem-ély között. Így is fogalmazhatunk lelki logikával: ott, ahol látó szemmel, hitben megnyitott szemmel tekintünk Istenre, magunkra, ott a legnagyobb szem-élyes csoda valósul meg. Erről az említett, elsőként idézett húsvéti énekünk végén ezt olvassuk: „Hogy hadd legyek élő személy,/Lelked által énbennem élj!” (Digitális Református Énekeskönyv, 519. ének 5. versszak).
Ahol pedig a belső látásokkal, hittel megáldott ember élő személlyé formálódik hitélete során, ott különös aura is megteremtődik. Ez a szem-élyesség éltető belső zónája. Annyi személytelenség, szemfényvesztés, szem-telenség, lelki és erkölcsi vakság, holt lelkek (Gogol 1842) és vakok völgye (H.G. Wells novellája) zsákutcáinak veszedelmei között életmentő a látó szem, a személyesség kegyelme, aminek szükségességéről és lehetőségről is szól Oculi, a Szemek Vasárnapja.
Lelki Napló, útravaló mindenkinek. Urunk Lelke rávezetett arra a gyönyörűséges feladatra és tervezésre, aminek eredménye lett a Pneumatikus Munkafüzet. Ezt most szeretném ötletként, mintaként szeretettel átadni kedves Olvasóinknak. Lényege: böjti lelki zarándokútunkat próbáljuk meg digitális eszközöktől függetlenedve, belső látások igényével végigjárni. Mivel ezt a naplót magam is kipróbáltam, eljutottam erre a summázatra:
„A böjti napló tanúsága szerint, amit kézzel le is jegyeztem, megtanultam, és boldogan vallom: nem vagyok semmiféle digitális eszköz (mobil, számítógép, laptop…) rabja, hanem a Lélek istenlátásokban, lelki élményekben szabaddá tett gyermeke vagyok és reménység szerint maradok is”.
A böjti időszakban a munkafüzet tanúsága szerint eljutottam a pneumatikus önvizsgálat áldott pillanataihoz, amikor is böjti Ige, és imatükör segített az eszközök digitális zajától eljutnom a Lélek csendzónáiba. Ott átéltem a szív állapotváltozását, amikor a kézbe vehető Bibliámat kinyitottam, s figyeltem teljes szívvel a Hangra: „Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít” – dúdolgattam reggeli belső szemkontaktusomban az Úrral. Sikerül-e az új nap első 15 percét képernyő nélkül, az Igével töltened?
Aztán egy-egy böjti nap végén a száj tisztaságára is vetettem pár pillantást: volt-e olyan pillanat, amikor a harag, irigység, gúny, káröröm megkísértett és kértem ezektől a szabadítást?
Aztán a szem fegyelme önvizsgálat résznél azt vizsgáltam: mit engedtem be a szememen keresztül a lelkembe? Épített vagy rombolt ez? Tudtam-e élni a mélységi olvasás ajándékával, s elolvastam-e legalább egy ó-, és egy újszövetségi fejezetet Bibliámból? A kéz munkája résznél az volt a kérdésem: kezemet tudtam-e mások javára, megsegítésére irányítani, vagy nincstelen maradtam ebben a tekintetben (is)?
Hadd kérjem most böjti belső zarándokútunk eredményessége céljából, hogy aki csak teheti, készítsen egy Pneumatikus Munkafüzetet. Alkalmas lehet erre egy kézi naptárfüzet, előjegyzési naptár, amelyben elég hely marad arra, hogy egy-egy kiemelt egyházi ünnepi évszakaszt napokra tagoltan be tudjunk jelölni. A nagyböjti lelki tükör így szerkeszthető meg (ez csak minta, mindenki a maga lelki-hitbeli állapota szerint szerkesztheti tovább, egyéniesítheti).
A mai vasárnappal, március 8-ával indul a nagyböjti útikalauz, és egészen nagypéntekig tart. Naponta olvasandó Igéket a Bibliaolvasó Kalauz vezetésével érdemes alkalmazni. Írd le az igehelyeket.
A világhálóról és a digitális eszközökről történő leválás, a digitális böjt az eszköztelenség percei lehetnek: reggel 6 vagy 8 óra, délután 16 óra és este 22 óra. Pár perc, szívvel, belső szemeinkkel és az Igével az Úrra nézve. Lelki „tűzfalat” építhetünk mindenfajta külső rombolással szemben, az eszközöket ehhez a jobb oldalon láthatjuk felsorolva.
A napi lelki gyakorlatot igeolvasással, személyes imádsággal, közbenjáró kérésekkel, csendes igeelmélkedéssel, tényleges segítséggel, bűnbánati szembesüléssel, digitális eszköztelenséggel, végül hála bejegyzéssel valósíthatjuk meg.
Áldott, gyógyító, helyreállító, keresztyén személyiségünket fejlesztő szembesülést kívánok Urunkkal, az Igével, önmagunkkal és egymással a böjti időszak minden napján!
BL/Felvidék.ma
