95 éve, 1931. március 2-án hunyt el Budapesten Klupathy Jenő fizikus, egyetemi tanár, aki 1895–1896-ban Magyarországon elsőként készített röntgenfelvételeket.
Klupathy 1861. október 21-én született Kassán, ott érettségizett a főreáliskolában. „Szerencsés embernek mondhatom magam – vallotta később –, mert Stoczek József volt az érettségi biztos.” Stoczek (1819–1890) magyar mérnök, egyetemi tanár, az MTA alelnöke (1886–1889) és a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke (1865–1867) volt. Ez a szerencsés körülmény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1876 és 1880 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen hallgathatott előadásokat, és tanári oklevelet szerzett. Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus tanársegéde lett, majd nála doktorált (1886). Korábban Jedlik Ányos (1800–1895) mellett is segédkezett, ő mutatta be először a Jedlik-féle dinamót. Egyéves külföldi tanulmányút után nevezték ki a budapesti Tudományegyetem helyettes tanárává. Amikor Eötvös kultuszminiszter lett (1894), Klupathy helyettesítette őt a tanszéken.
Közben a Barcsay utcai főgimnáziumban is tanított fizikát, és a kiépülő postai hálózat szakemberei számára speciális elektromosságtani tanfolyamot tartott, ehhez jegyzetet is írt. 1903-tól a Tudományegyetemen újonnan szervezett gyakorlati fizikai tanszék első rendkívüli tanára, 1908-tól már rendes tanára volt. 1910-ben a gyakorlati fizikai intézet megszervezője és igazgatója lett.
Wilhelm Röntgen felfedezésének hírére, Eötvös bíztatására Klupathy kezdte meg az első kísérleteket, és ő állította elő az első magyarországi röntgenfelvételeket. 1896. január 13-án Röntgen még csak a császárnak mutatta be a felfedezését, így az európai nyilvánosságnak gyakorlatilag először Klupathy tudta bemutatni a saját maga által készített felvételeket – többek között Eötvös Loránd kezéről. Röntgen csak 16-án állt a nyilvánosság elé.
Az ifjúság testi és szellemi nevelésének aktív szószólójaként alakult meg 1898-ban a Budapesti Egyetemi Athleticai Club (BEAC), amelynek 1912-ig tanárelnöke volt. 1900-ban megindította az Uránia című tudományos folyóiratot, amelynek 1912-ig főszerkesztője maradt. Számos közleményt írt a katódsugarakról, az induktorokról, a drótnélküli távíróról, a villamos vasútról és a léghajózásról.
Eredményeket ért el a folyadékok felületi feszültségének vizsgálata terén. Feltalálta a vetítési célokra alkalmas javított ívlámpát és a hanggal történő elektromos távkapcsolást.
1908-tól az MTA levelező tagjává választották.
Súlyos betegsége miatt 1912 után a tudományos közélettől és a tudomány-népszerűsítő munkától egyaránt kénytelen volt visszavonulni. Földi maradványait országos részvét mellett temették el a budapesti Fiumei úti temetőben.
Prof. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
