Az elmúlt hetekben gyakran olvastunk a régiónkat érintő olajellátási problémákról. Január 27-től nem érkezik olaj a Barátság kőolajvezetéken sem Szlovákiába, sem pedig Magyarországra. Mennyire kell aggódnunk, hogy nem lesz benzin, gázolaj a benzinkutakon?
Régiónk történelmileg a keletről jövő olajvezetékekre van utalva. A diverzifikáció jegyében elkészült ugyan az Adria kőolajvezeték is, de ez eddig csak kiegészítő szerepet játszott. Ugyanis Magyarország mintegy évi 15 millió tonna kőolajat dolgoz fel, a szlovák szükséges mennyiség ennek mintegy harmada, vagyis a hazai termelésnek mintegy 4,8 – 5,5 millió tonna kőolajra lenne szüksége. Ezt a mennyiséget javarészt eddig a Barátság vezeték segítségével szereztük be.
Számszerűleg Magyarország mintegy 2 millió tonna kőolajat vásárolt Horvátország felől, a szlovák import ezen a vezetéken mintegy 900 ezer tonnát tesz ki. Vagyis a Horvátország felől érkező mennyiség a szükséges olaj maximum 20%-át tudta eddig biztosítani.
Az EU vezetése szembe menve a gazdasági érdekekkel, eldöntötte, hogy bármi áron meg kell szabadulni az orosz szénhidrogénektől. Persze, csak azoknak, akik becsületesen bevallják, hogy ilyen anyagokat vásárolnak.
Nincs probléma akkor, ha az orosz olaj vagy gáz túlárazva érkezik Európába – erről leginkább az Unió nyugati felén élő országok tudnának beszélni. Régiónk importjának értéke az orosz GDP mintegy 0,1%-át teszi ki. Ha arányba tesszük a nyugat-európai import mértékével, rájövünk, nem mi vagyunk azok, akik a háború finanszírozásához jelentősen hozzájárulunk. Az EÚ vezetői igyekeznek a dolgokat úgy beállítani, hogy egységesen mindenki mondjon le az orosz gázról, kőolajról. Tekintettel arra, hogy az energiacsomag összeállítása nemzeti jogkör, érthetetlen, hogy ezt a határozatot az érintett országok miért nem ültetik át önszántukból saját jogrendjükbe?
A probléma ennél azért összetettebb. Ugyanis
a progresszív oldal diverzifikációról beszél, miközben nem egy új vezeték, vezetékek létrehozásáért harcol, hanem egy meglévő, régiónk számára létfontosságú forrást zár el.
Sokan szajkózzák, hogy már régen le kellett volna válni az orosz energiákról… de mire is? Tudnunk kell, hogy az egyes finomítók által használt technológiák az adott beszerzési kőolajforrások vegyi összetétele alapján kerültek kialakításra. A kelet-európai országok az URALS típusú olajra voltak beállítva, míg a tőlünk nyugatabbra fekvő finomítók a BRENT típusú olajat használták, mint nyersanyag forrást.
A MOL csoport tervezetten, folyamatosan áll át más beszállítók által kínált olajra. Jelenleg a technológia úgy van beállítva, hogy 70% URALS és 30% BRENT típusú olajnál a finomítók hatásfoka 70%. Amennyiben nem lesz URALS olaj, és csak BRENT típusú olajat tudunk feldolgozni, akkor rövid távon a hatásfok jelentősen csökken, valószínűleg 45% körüli lesz. Ezen folyamatok átállítása, megfelelő hatásfok elérése évek verejtékes munkájával érhető csak el.
Tekintettel arra, hogy nincs tengerünk, az olajat csak azon a vezetéken tudnánk eljuttatni a finomítóinkba, melyen a szállítás jelentősen drágább, mint a Barátság vezetéken. Kedves diverzifikációért harcoló politikusok, ki és mikor kérte ezt számon a horvát kollégákon? Miért nem szóltok, hogy az osztrák félnek egészen más áron szállítanak a JAMAL vezetéken, mint hozzánk? Továbbá, a hajón történő szállítás szintén jelentős többlet költségeket eredményez.
Vagyis drágább belépő anyag, amelyből kevesebb terméket tudunk előállítani. Biztos, hogy ez a versenyképesség garanciája?
Vagy inkább arról van szó, hogy a régiónk vezető cégét így szeretné a konkurencia kiszorítani a saját piacáról, több tízezer munkahelyet veszélyeztetve?
S a képletbe még egy háború belepiszkított. Szombat óta veszélyben vannak a közel-keleti olaj- és gázszállítások. Jelenleg a Hormuzi-szoroson nem tudnak átmenni a szénhidrogéneket szállító hajók. Az Unió Katarból az importált LNG mennyiségének mintegy 15%-át szerzi be. Ugyanezen régióból az importált olaj mennyisége az EÚ fogyasztásának mintegy 10%-a. Ha ez a mennyiség akár rövid távon is kiesik, az EÚ gazdaságát érzékenyen érinti.
Képesek vagyunk a kieső mennyiséget biztosítani? Kedves nyugati barátaink, mi történne veletek is, ha ebben a helyzetben le kellene mondani az átcsomagolt orosz olajról, gázról? Képesek lennétek létezni nélküle? Kétlem.
Hát ezért kérjük Orsi nénit, szóljon azoknak, akik elzárták a vezetéket valahol Brodi környékén, tessék már kinyitni a csapokat! Mert ez most európai érdek! Mert ez már nem csak arról szól, hogy az üzemanyagok ára a 2 eurós literenkénti árat fogja ostromolni, itt most már munkahelyek, az egész EU versenyképessége került veszélybe! Vagy ez most mindegy, mert más a cél?!
Élesztős Pál/Felvidék.ma
