Méltán vált a Felvidék egyik legnépszerűbb kulturális személyiségévé a gútai Vadkerti Imre, aki a Társulatban való szereplésével, illetve az István, a király című rockopera főszerepével vált szinte máról holnapra elismertté.
Azóta sikeresen szerepelt a kaposvári Csíki Gergely Színházban, debütált Pécsett bonvivánként, tavalytól pedig a Kormorán zenekar énekeseként járja a világot. A 2012-es évben is „teltházas” a programfüzete. Vele beszélgettünk a múlt év eseményeiről, a sikerekről és az előtte álló legfontosabb feladatokról.
– Nem ok nélkül mondjuk azt, hogy járja a világot…
– Az, hogy a Kormorán zenekarral megfordulunk a Felvidék és Erdély legfontosabb rendezvényein, már nem is megy eseményszámba. Egy zenekar számára fontos, hogy állandó kapcsolatban legyen azokkal, akik szeretik a zenéjét, s 2011-ben a Magyar kettős című lemezünkkel jártuk be a Kárpát-medencét, mondanom sem kell, hogy mindenütt óriási sikert arattunk. A legnagyobb megtiszteltetésnek azonban azt tartom, hogy Koltay Gábor rendezésében a Magyarok vére című előadással eljutottunk az óceán túlpartjára is. Windsor, Torontó, Montreal, Ottawa és Kitchener voltak turnénk legfontosabb állomásai és még ma is elérzékenyülök, ha arra gondolok, milyen őszinte lelkesedéssel fogadtak bennünket az ott élő magyarok, akik koncertjeinkre elhozták kanadai barátaikat is, akik azután még az énekek szövegének ismerete nélkül is ott tomboltak a nézőtéren.
– Az új évben is fontos feladatok várnak önre, s örömmel látjuk, hogy szerepei révén „átnyergelt” egy másik járműre…
– Tudom mire gondol, hiszen valóban őseink járműve volt a ló. Igen, egyre több lehetőséget kapok a Pintér Tibor által vezetett Magyar Lovasszínházban is. Korábban már próbálkoztam lovaglással, de egy balesetem után sok évig nem ültem nyeregbe. Ha a lótól nem is, de attól féltem, hogy miképp lehet majd énekelni egy alattam fickándozó paripán. Szerencsére tapasztaltabb színésztársaim átsegítettek az első nehézségeken, s az előadások alatt néha úgy éreztem, hogy szinte összeforrok a lóval. Különleges élmény volt, s remélem, hogy a dél-komáromi társulattal még sok hasonló, nagysikerű produkciót tudunk bemutatni. Ami az idei évet illeti, januárban a zenekarral stúdióba vonulunk, hogy elkészítsük az új Kormorán album hangfelvételét. Ismerve a dalokat, nem árulok el titkot, ha elmondom, ez az album is hű marad a Kormorán elkötelezettségéhez, s ezen is találhatnak majd a hallgatók míves szerzeményeket. Ma már mindenki elismeri, hogy a „szoci” alatt oly sokat szidott rock műfajában is lehet maradandót alkotni, s erre kiváló példát nyújtanak a Kormorán zeneszerzői, szövegírói.
– Sokakat meglepett, hogy Vadkerti Imre nevét ott találjuk az MKP választási listáján. Nem okozott önnek csalódást, hogy egyfajta „póttagként” került fel a jegyzékre?
– Először is szeretnék valamit tisztázni. Szerintem maga a tény, hogy valaki felkerült a választási jelölőlistára, az maga a nagybetűs megtiszteltetés. Hogy ki hányadik lesz a listán, azt sem a pártvezetés határozza meg, hanem a párt legfelsőbb, demokratikusan választott szervének, az Országos Tanács tagjainak szavazatán múlik. Nem titok, hogy én akkor kerültem a listára, amikor kiderült, hogy a méltán népszerű és elismert, s napjainkban Ausztriában játszó dunaszerdahelyi labdarúgót csapata nem tudja elengedni a tavaszi idényre való felkészülés idején kampánygyűlésekre, s ő ezért a helyét felajánlotta másnak. Ekkor esett rám a választás, s én valóban megtiszteltetésnek tartottam Berényi József felkérését. Sohasem titkoltam elkötelezettségemet az MKP iránt, s bízom abban, hogy ezzel a vállalásommal is hozzásegíthetem a Felvidék magyarjait ahhoz, hogy márciusban tudjanak dönteni, s azokra szavazzanak, akik valóban az ő érdekeiket tudják és akarják is képviselni.
– Köszönjük a beszélgetést.
Forrás: Dunatáj hetilap 1/2012/ sziakomarom.sk
Felvidék.ma
