A múzeumi tárlatok iránti egyre nagyobb érdeklődés, és a helytörténeti anyagok gyűjtése egyre növekvő dokumentuma, remélhetőleg ráébreszti a város vezetését, hogy ez a turizmus szempontjából is figyelemre méltó intézmény, nagyobb teret – épületet – érdemel.
2004-ben hosszú vajúdás után (évekig szóló igény alapján) Párkányban a Duna parthoz közel a Vámház köz 2 szám alatt nyitotta meg kapuit a múzeum.
Szándékosan nem írtam, hogy milyen küldetéssel, hisz már a megelőző vitában sokféle igény és vélemény hangzott el: volt, aki tájházról beszélt, és néprajzi gyűjteményért szónokolt, de akkor már turisztikai érdeklődést kiváltó szempont szerint igen szükségessé vált egy helytörténeti múzeum létrehozása. S így lett belőle mindkét jellegű, állandó kiállítással ez is – az is. Először az illetékesek nagyban gyűjtötték a tárgyi eszközöket a térség három tájegységéből, mígnem a legnagyobb terem meg is telt, a mezőgazdasági használati eszközöktől kezdve a népviseletig, ill. a lakások régi bútordarabjáig ide került sok minden. Miközben a szervezők rájöttek, hogy helyhiány miatt nem a legszerencsésebb dolog mindazon értékes néprajzi eszközöket egy helyiségbe zsúfolni.
Jómagam (a kezdetnél magam is ott voltam) eleget szorgalmaztam, hogy a néprajzi tárgyi eszközöket hagyjuk a falvak tájházainak, mert előbb-utóbb egyre több faluban lesz a népi értékeket megőrző ház, vagy szoba. Így is lett, hál’ Istennek néprajzi szobák, tájházak nyitják meg kapuikat a Párkány környéki falvakban, felismerve a népi értékek, hagyományok identitást erősítő, és lokálpatriotizmust biztosító erejét.
Talán a bevezetőből is kitűnik, hogy a múzeum létrehozásával értéket teremtettek a kezdeményezők, még akkor is, ha a múzeumra szánt épület egy részét adta csak a város erre a célra. Egy megcsonkított épületben mindössze egy nagy-, egy kisebb helyiség, és még kisebb területű helyiség és egy pici iroda kapott helyet. A két nagy helyiségben lelt otthonra az állandó jellegű néprajzi tárlat, és a harmadik kis helyiségben vannak az időszaki kiállítások, melyek egyre több látogatót vonzanak a városi múzeumba. Mindez köszönhető a múzeum vezetőjének, Juhász Gyulának is, aki egyre bővülő kapcsolatokat alakít ki nemcsak itthoni, de magyarországi egyénekkel, múzeumokkal.
Az elmúlt időszak alatt mintegy 40 időszaki kiállítást, folyóirat-, és könyvbemutatót szervezett (egymaga, mint főállású mindenes, s olykor kisegítő munkaerővel). Rendszeressé tették és megszervezték az alapiskolásoknak is a múzeumi ismerkedő látogatásokat szakemberek segítségével (néprajz, történész). Állandó kapcsolatot hoztak létre az esztergomi múzeumokkal, melyekkel már hét éve szervezik minden júniusban a múzeumok éjszakáját is.
Az időszerű tárlatok szervezésénél természetesen figyelembe kell venni a kis helyiséget, hogy mit tudnak elhelyezni az inkább ablak és kevés falfelületű nem kiállítási teremnek készült helyiségben. Mégis számos érdekes, értékes bemutatóra került már sor, hogy csak az ez éviekből mondjak párat: ez első kiállítást az „Apáink emlékére” címmel a doni kivonulás 70. évfordulója alkalmából szervezték, mely foto-, és írásos dokumentumok a Párkány és környéki katonákról is szólt. A kiállítás fővédnöke Schmittné Makray Katalin asszony volt, aki a megnyitón is jelen volt, és Szakály Sándor hadtörténész mondott megnyitó beszédet. Ezen kiállítás iránt volt az eddigi legnagyobb érdeklődés, melynek több mint 1000 látogatója volt. Áprilisban a Trianoni vándorkiállítást is megszervezte a múzeum és a művelődési ház közösen – terjedelme miatt – a művelődési házban, tárogató szóló és ünnepi beszéd, versek elhangzásával tartottak egy igen szép megnyitót. Ugyancsak ebben a hónapban nyílt meg Kremmer Dezső munkáiból készült egyedi és nagyon szép kiállítás, a faragott tojások bemutatója, mely egész június 10-ig megtekinthető a múzeumban.
Dániel E., Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”1751,32066,33378″}
