A válság immár több mint négy éve tart. Időtartamának elhúzódásával párhuzamosan egyre inkább gyengül a Lajtán túl élők szolidaritása Európa középső és keleti részével, elkötelezettsége térségünk felzárkózása iránt a kontinens fejlettebb részéhez.
Mintha tompulna az unió alappillérének egyike, a szolidaritás elve, és az abból fakadó kohéziós politika (felzárkózás, közeledés), mely szerint a gazdasági jólét, az életszínvonal fokozatos kiegyenlítése a béke fenntartásának alapfeltétele a kontinensen.
Az unión belül létrejött laza csoportosulás, a Kohéziós Politika Barátai, az EU 15-ök (nem összetévesztendő az unió tagságával 2003-ig) Pozsonyban tartották meg csúcstalálkozójukat. Az Európai Unió számára rendkívül összetett időszakban létrejött laza csoportosulás fontosságára utal, hogy a csúcstalálkozón részt vett az Európai Parlament, valamint az Európai Bizottság elnöke. A tanácskozás zárónyilatkozatát az uniós költségvetés meghatározó befizetőinek szánták még a következő hétéves programozási időszak költségvetésének megvitatása előtt. Az EU 15-ök kormányfői jól időzítették a figyelemfelkeltést. El szeretnék érni, hogy a következő programozási időszak kohéziós politikájának költségvetése ne csökkenjen az aktuális programozási időszak keretéhez képest, vagy jóval csekélyebb mértékben csökkenjen, mint ahogyan azt eredetileg az unió költségvetésének nettó befizetői javasolták.
Az unió gazdasága döcög, nem és nem tud beindulni. Ezen belül a közép- és kelet-európai térség, valamint a mediterrán térség gazdasága súlyos gondokkal küzd, stagnál, vagy recesszióba zuhant. Az EU 15-ök kormányai úgy vélik, hogy a súlyos tragédiák megelőzésére továbbra is fenn kell tartani az unió gazdagabbjai szolidaritásvállalását a szegényebbekkel. Hiszen Szlovákia esete jól példázza: a közpénzekből megvalósult beruházások, fejlesztések 76 százaléka az uniós költségvetésből táplálkozott. A korszerűsítés, beruházások, fejlesztések nélkül térségünk gazdasága végképp leszakad, képtelen lesz lépést tartani a Lajtán túli gazdaság szereplőivel. Térségünk országai gazdaságának konkurenciaképessége jóval elmarad a gazdagabb országok konkurenciaképességétől. A 2004-től eltelt nyolc év kevésnek bizonyult az erőteljesebb felzárkózáshoz.
A pozsonyi tanácskozás és annak zárónyilatkozata térségünkre lebontva a következőről szól: Vajon a következő, 2014 – 2020 közötti programozási időszakban lesz-e elég forrás a Regionális Operációs Programban, újjáépíthetik-e majd a települések központját, felépülhet-e a komáromi Duna-híd, gyorsforgalmi úttal összekötik-e Kassát Miskolccal, Szlovákiában az északi vasúti európai folyosó mellett elkezdődik-e a Pozsony és Párkány közötti déli vasúti európai folyosó korszerűsítése, pályasebességének megnövelése 160 km/órára? Felépülnek-e további Ipoly-hidak, az országhatáron átívelő közutak és vasutak? Üzembe helyezhetünk-e újabb kompokat a Dunán, elkezdődik-e az R7-es és R2-es déli gyorsforgalmi utak építése? Megannyi súlyos kérdés, melyek régiónkat alapvetően érintik. Nos, ezért vagyunk a kohéziós politika barátai.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”35908″}
