Új bemutatóval készülnek március 14-én a kassai Thália Színházban. Peter Weiss 1963-ban született drámáját Görgey Gábor nyomán a szlovákiai magyar helyzetre Horváth Kristóf, alias „Színész Bob” költő, színész, a slam poetry kiváló művelője fordított le.
A nézők egy nyílt napra készüljenek egy különleges intézményben, valahol itt a közelben, egy olyan helyen, amely nagyon hasonlít azokra a helyekre, ahol mi mindannyian élünk. „Európa legészakibb magyar elmegyógyintézetének” igazgatósága várja nagy szeretettel az érdeklődőket. Egyedülálló lehetőség kínálkozik megismerkedni egy kicsi, zárt közösség mindennapjaival, március 14-től bárki megtekintheti mivel is foglalkoznak a páciensek, miféle munka folyik a falak között, milyenek is ezek az „őrültek”.
A szintén az intézményben élő de Sade márki a nagy francia forradalomról írt egy igencsak érdekes színdarabot, a próbák gőzerővel folynak már hónapok óta, mindenki igyekszik tehetsége legjavát megmutatni. A hírhedt márki, rettegett provokatőr és nyughatatlan szabadgondolkodó személyesen az elmegyógyintézet igazgatójának tett ígéretet, hogy nem lesz botrány, kerüli majd a feltűnést, csak egy ünnepi díszelőadást vezényel majd le, melyben színészként is részt vesz. A remények szerint szavát meg is tartja és valóban „csak” Jean-Paul Marat legendás halálát mutatja be a zenés forradalmi tabló, azt a pillanatot járja majd körül, mikor Charlotte Corday megmeríti kését a radikális lázító, népvezér borzasztó bőrbetegségtől gyötört testében.
A próbákról azért annyi mégiscsak kiszivárgott, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem is a 224 évvel ezelőtti eseményekről beszélne a darab, de a szlovákiai magyar kisebbség sorskérdéseiről.
Marat meggyőződése, hogy újrakezdeni csak megtisztulva lehet, tehát meg kell szabadulni azoktól, akik az előző korszakot képviselik, le kell őket likvidálni. Megkerülhetetlen a vérengzés? Vagy lehetne másként is csináni? Lehet-e hatékony egy forradalom az életek kioltása nélkül? Van-e joga bárkinek is elvenni mások életét csodálatos eszmék, nemes elképzelések miatt? Van-e esély arra, hogy az idő múlásával ne torzuljanak el az eredeti gondolatok, vállalások, célok?
Részlet a darabból:
„Marat: Mi ez a kád tele vérrel
a vér mellett ami még kifolyik majd
Egykor azt hittük pár száz halott elég lesz
azután láttuk hogy a sok ezer is kevés
megszámlálhatatlan már a hulla
Ezer meg ezer már a hulla
Nem baj már csak még egy nulla
Halott a felső tízezer
Nem elég!
Tízezernyi már a hulla
na most már csak még egy nulla
halott egy nemzedék
nem elég!
Kell úgy 100 ezernyi hulla
És becsszóra csak még egy nulla
Nyomtalanul eltűnik egy kisebbség
Nem elég!
Van már milliónyi hulla
Becsszó csak egy végső nulla
Egy nemzetnyi hulla már elég?
Tízmilliónyi hulla ég
Cest la vie chérie
Ez csak a hulladék
Selejt, mi kalkulálható
Egy temetőbe beledarálható
A temetetlen tetemeket meg megetetem
a magatehetetlenekkel, veletek!
Ez a dance macabre! Ez a dance macabre!
Én vagyok a forradalom!”
Az alkotók meggyőződése, hogy szabadságról, radikalizmusról, túlélésről, megmaradásról, felelősségről, társadalmi dilemmákról csak akkor érdemes beszélni, ha az „rólunk”, saját gondjainkról is szól, ezért a francia forradalom résztvevői egy-egy álom, látomás erejéig betévednek a XXI. századi kisebbségi létbe is. Természetesen megfogalmazzák mit látnak, igyekeznek pontos látleletet adni tapasztaltakról.
Az emberiség történelme gyakran tűnhet „bolondok vásárának”. 1793. július 14-én Charlotte Corday, egy fanatikus vidéki lány, hogy elejét vegye a további vérengzéseknek, hogy megmentsen sokakat, agyonszúrta párizsi otthonában Jean Paul Marat-t, aki ez idő tájt súlyos bőrbetegsége miatt ideje nagy részét egy kádban töltötte. Azonban nem ez a játék jelenideje, hanem 1808. július 13-a, mikor is de Sade márki, a hírhedt szabadgondolkodó, a charentoni elmegyógyintézet lakójaként az intézménybe zárt „bolondok” segítségével állítja színpadra ezt a nevezetes pillanatot. A darab egyszerre sziporkázó szellemi párbaj, elmélyült történelmi oknyomozás, káprázatosan nagyívű tabló, harsány népi szórakozás, tehát igazi totális színház. A vélemények kavargásában, a magatartásformák sokféleségében, úgy tűnik csak egy dolog mondható ki biztosan – áldozatok nélkül nincsen mód a radikális változásra. A forradalom témája jó alkalom számot vetni a kisebbségi léttel is, a szlovákiai magyar problémákkal, feltérképezni a helyzetet, kérdezni és keresni a megoldásokat. Az előadás a Thália Színház épületének felújítását követő ünnepi díszelőadás.
Színészek:
de Sade márki: Jámbor József, m.v.
Jean Paul Marat: Petrik Szilárd
Charlotte Corday: Rák Viktória
Továbbá: Varga Lívia, Bocsárszky Attila, Nádasdi Péter, Márkus Judit, Lax Judit, Szabadi Emőke, Szoták Andrea, Reiter Zoltán, Pólos Árpád, Kövesdi Szabó Mária, Havasi Péter, Illés Oszkár, Madarász Máté, Nagy Kornélia
Rendező: Czajlik József
Dramaturgia: Forgács Miklós
Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Őry Katalin
Zeneszerző: Lakatos Róbert
További információ: www.thaliaszinhaz.sk
Felvidék.ma
