Z. Urbán Aladárnak, a Palóc Társaság elnökének szervezésében július utolsó hetében honismereti túrára került sor, amelynek résztvevői idén Délvidékkel ismerkedhettek meg.
Július 21-27-e között „honszerető túrát” szervezett Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. A túrát minden évben megrendezik. Idén a Duna mellé szegődve az ezer éves határ egy újabb szakaszát célozta meg a társaság; Vajdaságban, Délvidéken, Szerémségben, Bánságban és Bácskában is járhattak a rendezvény keretén belül.
A túra szándéka a színtiszta magyar faluközösségekben az ősök hagyatékára alapozó fiatalok munkájának, boldogulásának szemléltetése, a Kárpát-medence legdélebbi magyar falujának megmaradásáért vívott mindennapi hősiességnek bemutatása. Emellett a természeti szépségek megismerése sem elhanyagolható.
A magyarság, mint érték példaadó mivoltából nyerhettek tapasztalatot a résztvevők. A tapasztalatok és élmények erőt és példát adhatnak az itthoni viszonyok megéléséhez. A délvidéki magyarokkal megismerkedve pedig szorosabbra fűzhették a nemzeti-nyelvi összetartozás szálait.
A július 21-én induló túra első napja a Palicsi-tó és Szabadka megtekintésével indult. Az ezt követő egy hétben a túrázók meglátogatták Újvidéket, Péterváradot, Karlócát, Székelykevét, Belgrádot, Zimonyt, a Vaskaput, Szendrőt, Versecet, a Delibláti-homokpusztát, visszafelé tartva pedig Alsóelemért, Nagybecskereket, Óbecsét, Csúrogot, Adát, Zentát, Magyarkanizsát és Szegedet.
A már első hallásra is jelentős történelmi eseményeket megidéző helységnevek mind-mind számos látnivalóval várták a felvidékieket.
A kirándulók két magyar faluban is a helyi családoknál éjszakáztak.
Az odaút első éjszakáját a Bácskában fekvő Tóthfaluban tölthette a felvidéki társaság. Tóthfalu, a színtiszta magyar falu alapítójáról, Tóth Józsefről kapta a nevét, aki felosztotta birtokát a nincstelen magyarok között. A kirándulóknak a magyar falu nevezetességeivel is alkalmuk volt megismerkedni, többek között itt található Délvidék legnagyobb Turul emlékműve is.
Újvidéken a katolikus magyar temetőbe, az egyre hanyatló síremlékekhez is kilátogattak a túrázók. Megemlékeztek a magyar elhunytakról. Ezt követően Pétervárad várát és óratornyát is körbejárták.
Folytatva túrájukat négy éjszakát a Vajdaság legdélebbi magyar többségű falujában, az al-dunai Székelykevén töltöttek a felvidékiek.
Székelykevét székelyek leszármazottai lakják, akik a mádéfalvi veszedelem után ott telepedtek le. A túrázok élménybeszámolója szerint még ma is őrzik a székely keménységet, a vendégszeretetük pedig magávalragadó. Vendéglátójuk a faluturizmus szervezője, Dani Ernő és az ő Dani vendéglője volt.
A túra vezérmotívumai közé tartozott a nándorfehérvári diadalról való megemlékezés. Az 1456-os nándorfehérvári csata emlékkövén is koszorút helyeztek el, és bejárták a vár magyar történelemmel átitatott zugait.
Útjuk a szerb főváros Zimony nevű részébe vitte őket, ahol alkalmuk volt megtekinteni a millenniumra épített hét emlékmű egyikét, a Hunyadi-tornyot. A Vaskaput elérve Galambóc várába érkeztek, majd a festői Kazán-szoros látványa várta őket.
A túra ötödik napján Szendrő 21 tornyú várát látogatták meg. Versecen megállva a Herczeg Ferenc szülőházán álló emléktáblán is koszorút helyezett el a felvidéki csapat.
Visszafelé tartó útjuk elő állomása Csúrog volt, ahol nemrégiben emlékművet avatott a szerb és a magyar köztársasági elnök az 1944-1945-ben lemészárolt magyar áldozatok emlékére. A felvidékiek megkoszorúzták ez emlékhelyet.
A túra utolsó napján Magyarkanizsán várták nagy szeretettel a társaság túráján résztvevőket, végül Szeged megtekintése zárta az utazásukat.
A túrázók rengeteg élménnyel, a látottak szépségével eltelve érkeztek haza. Elmondásukból kiderül, a helyiek kitartásának elismerése szintén a tarsolyukban hazahozott élmények közé tartozik.
A túra várakozáson felül nyújtott élményt, látnivalót, kalandot és emberi kapcsolatokat. Valószínűleg szövődtek hosszútávú barátságok a délvidéki ismerősökkel. Kiemelték a túravezetőjüket, a tóthfalusi Faragó Zoltánt, akinek névjegyén „honismereti vezető” állt, és aki ontotta magából az ismereteket.
A kirándulók rendkívüli elismeréssel beszélnek vendéglátóikról, akikre hálával gondolnak most is. A legnagyobb élményeik közé sorolták a Kazán-szorost, a lenyűgöző síkvidéket, a kiváló társaság pedig tovább erősítette a résztvevők pozitív érzéseit.
A túráról hozott fényképeiket a Képgalériánkban tekinthetik meg.
Juhász Barbara, Duray Éva/Felvidék.ma
