Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézetben rendezték meg Esterházy János élete és politikai szerepe a levéltári és sajtóforrások tükrében c. projekt zárókonferenciáját szeptember 6-án. A Visegrádi Alap támogatásával megvalósult, „A 20. századi kisebbségpolitika alternatívái és zsákutcái” címet viselő tudományos tanácskozásnak a hazai (magyar és szlovák) történészeken kívül lengyelországi, csehországi, magyarországi előadói is voltak.
Elsőként Simon Attila, a komáromi Selye János Egyetem tanára köszöntötte a konferencia résztvevőit. A történész beszédében hangsúlyozta: nem akarnak egy általánosan kötelező Esterházy-képet kialakítani. „A történész olyan, mint a mozaikkészítő-mester: egy falra apró kockákat rak fel, és ezekből az apró kockákból aztán összeáll egy kép. Így teszünk Esterházy Jánossal is: most apró mozaikkockákat akarunk felrakni arra a falra, amely Esterházy János politikai pályaképe” – fogalmazott.
A konferenciát Oborni Teréz, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos titkára, Edita Ivaničková, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, valamint Öllős László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke nyitotta meg.
Oborni Teréz kiemelte: a közép-európai kutatási együttműködés, ha a szükségesnél lassabban is, de az elmúlt évtizedekben minden korábbinál több közös próbálkozással igyekszik behozni az évtizedes lemaradást. Esterházy Jánosról elmondta: három korszak három rendszer keretei között próbálta érvényesíteni saját közösségének az érdekeit. „A korlátozott mozgástérrel rendelkező kisebbségi politikalehetőségei között megpróbálta saját nemzeti, politikai eszményeit megvalósítani” – fűzte hozzá.
Öllős László, aki a Fórum Intézet nevében köszöntötte a résztvevőket, úgy fogalmazott: akkor volna ez a konferencia unalmas és érdektelen, ha maga a személyiség, akiről szól, az is unalmas és érdektelen volna. „Esterházy János azonban nem ilyen, Esterházy olyan, mint kora, jobban mondva, egy fokkal különb, és ez nagy dolog” – mutatott rá.
A konferencián az alábbi előadások hangzottak el:
Štefan Šutaj (J. P. Šafárik Egyetem, Kassa): Esterházy János – az eltérő magyar-szlovák történelemfelfogás szimbóluma;
Arkadiusz Adamczyk (Jan Kochanowski Egyetem, Piotrków Trybunalski, Lengyelország): Ki volt Esterházy János – magyar, szlovák, lengyel vagy európai?
Szarka László (MTA BTK TTI): Kisebbségi pozíciók az 1930-as évek szlovák autonomizmusa és magyarországi revizionizmusa között;
Andrej Tóth (Sziléziai Egyetem, Opava): Esterházy szerepe a két háború közti Csehszlovákia politikai színpadán;
Janek István (MTA BTK TTI): Esterházy János közvetítő tevékenysége a szlovák és a magyar kormány között 1939–1944 témakörökben ad elő.
Martin Hetényi (Konstantin Egyetem, Nyitra): Esterházy János a Magyar Párt élén (1938–1945);
Simon Attila (FKI): Kísérlet a Magyar Párt elnökének leváltására 1944 végén;
Bukovszky László: Esterházy János az Állambiztonsági iratok tükrében;
Molnár Imre (Magyarország Külügyminisztériuma): A családtagok Esterházy János kiszabadulása érdekében tett hazai és külföldi erőfeszítései az Esterházy-Mycielski családi források alapján;
Miroslav Michela (az SZTA Történettudományi Intézete): Esterházy János a történészek és a nyilvánosság szemében az 1989 utáni Szlovákiában.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41334″}
