Amióta bor készül a szőlőből, a szüret ünnep. Ez ma sincs másként. A szüret a magyar népi kultúrában mindig kiemelkedően fontos időszaknak számított.
A szüreti mulatságok ünnepi jellegéről már a 16. századból is tudunk, ezeken a napokon még a törvénykezés is szünetelt. Az 1900-as évek elején az uradalmakban megszervezett, szüretet lezáró mulatságok mintájára egyesületek, testületek országszerte szerveztek hasonló rendezvényeket, amelyek néhány év alatt hagyományos rendet követő ünnepségekké váltak. A szüreti vigasságok mára sem veszítettek népszerűségükből. Még csak most köszöntött be az ősz, s máris minden hétvégén találhatunk, nemcsak okot, hanem helyet is a présekből kicsorduló must ünneplésére.
A szentpéteri szüreti ünnepség már 17. alkalommal „mozgósította” a falubelieket, a borkultúra tisztelőit, a bor imádóit és fogyasztóit, fiatalokat és időseket egyaránt.
Az idei rendezvény már hagyományosan szüreti felvonulással, szüreti hívogatóval vette kezdetét, után Jobbágy József polgármester hivatalosan is megnyitotta az idei szüreti ünnepséget. Ünnepi beszédében elmondta: a szentpéteri bor szellemiségében visszatükröződik kultúrtörténeti értékeink mellett az élet, halál és az újjászületés isteni misztériuma. „Az itteni borok az elmúlt évek során számtalan nemzetközi és hazai versenyen is megállták helyüket és öregbítették a község hírnevét. A szőlő nemességéhez, a borok érlelésének művészetéhez joggal és szorosan kötődik a község. Erre az ősök által létrehozott szellemi értékre büszkék, ám felelősséggel is tartoznak, hogy ezt a kultúrát, ezt a szellemi kincset tovább tudják gyarapítani”- mondta Jobbágy József.
A kultúrház színpadán a helyi Őszirózsa népdalkör tagjai ünnepélyesen átadták a falu polgármesterének a szüreti koszorút, majd a Konvalinka éneklő csoport fellépése következett.
Kossányi József Alapiskola és Óvoda és a szlovák alapiskola tanulói kultúrműsorral köszöntötték a szüreti ünnepséget. Őket követte a Dunaj tánccsoport műsora. A szüreti ünnepség kulturális részét egy szórakoztató műsor zárta, Kollár Katalin, Derzsi György, Magyar Nándor, Pivoda Zsolt magyar nótákat énekeltek, kísért Banyák István és cigányzenekara
A kultúrház melletti sátrakban pedig minden kapható volt, mi szem-szájnak ingere, sőt a szentpéteri murcit is bátran fogyasztották, egyesek azért mert szomjasak voltak, mások azért, hogy értékeljék az aroma érzelmi és jelképes értékeit, és megosszák véleményüket a környezetükkel. Ez volt a 17. szüreti ünnepség legfőbb küldetése!
A Csemadok búcsi alapszervezete harmadik alkalommal rendezte meg a Nyitott Pincenapot és családi vasárnapot a pinceúton. A Vintop – Karkó nagy rendezvénytermében Grajszkiné Szabó Szilvia, a Csemadok helyi szervezetének elnöke nyitotta meg a pincenapot. Ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, az ehhez hasonló rendezvények azt a célt szolgálják, hogy azt az értékteremtő embert, közösséget köszöntsük és ünnepeljük, aki hajlandó kifejezni a tiszteletét azon teljesítmény iránt, ami megszületik ezen a csodás borvidéken. Hozzáfűzte, a szüreti napok kezdetektől az összefogás fesztiválja, idén is nagyon sokan segítették ennek létrejöttét, amiért köszönet jár mindenkinek. A búcsi borosgazdák a régi, Búcshoz hűséges poncichterek méltó utódjai. Az ősök tisztelete, a megőrzött hagyományok, a föld szeretete, a táj szépsége, az apáról fiúra szálló örökség, az életszeretet van boraikban. Ezért annyira finomak a búcsi borok! Igazolják Hamvas Béla állítását, miszerint: „Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla átalakulás, melyet itt a földön át kell élnünk.”
A jó bor a hírnevünket, kultúránkat viszi a világba, mint ahogyan a helyben kínált jó bor, mintegy kézenfogva az idegent mutatja be a tájat, a történelmet, a bort és a gazdáját.
„Minden bor egyéni. Minden borban – fajta, évjárat, táj, föld, kor – megismételhetetlen és utánozhatatlan géniusz él – írja Hamvas.
Kívánom, hogy ez a géniusz, a búcsi géniusz éljen a mi borainkban a szakma tisztességére, méltó elismertségére és jövőjére!
Mai nap Ünnep: a szüret, az egész évi jól elvégzett munka ünnepe: hálaadás a Gondviselésnek és köszönet a munkát elvégzőknek.
Köszönet illeti elsősorban mindazokat, akik fáradságos kétkezi munkával nap mint nap teszik a dolgukat. Hiszen mi, szőlőművelők tudjuk: a szőlővel való törődés folyamatos munkát, küzdelmet jelent. Küszködést az időjárással, számolva a fejüket felütő betegséggel, gondoskodást a betakarításról, a megfelelő tárolásról, a technológiáról, és nem utolsó sorban a piacra való jutásról. A piac külön is kíméletlen és kemény versenyhelyzetet teremtő, területnek számít. Mindezeket összevetve: a mai alkalom ezért a jól és becsülettel végzett munka örömének közös ünnepe is.
Ezt követte a gazdag kultúrműsor, amelyen felléptek a búcsi óvodások és alapiskolások, a perbetei mazsorettek, a fóti CIHA táncegyüttes, Volter Tamás István és táncospárja, a zámolyi Nyugdíjas klub, a kürti citerások és a búcsi Csemadok férfikórusa.
Kísérőrendezvények: a helyi karate klub bemutatója, Špaňo René karikatúra- és Tárnok Zoltán fotókiállítása, termékbemutató, tagtoborzó, gyűjtés a kultúrház felújítására. A rendezvény színhelyét az óvodások és iskolások töklámpásai és rajzai díszítették.
Természetesen nem hiányozhatott a búcsi borosgazdák borainak kóstolója és a CSEMADOK nagy asztaláról a sok finomságok.
A jó hangulatú rendezvény tombolahúzás és nosztalgia buli zárta.
Szentpéteren és Búcson készült felvételeket megtekinthetik képgalériánkban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
