Bienvenue Monsieur le Président. Gazdag a magyar nyelv szókincse, de még így is nehéz megfelelő szavakat találni azon öröm és megtiszteltetés kifejezésére, melyet szlovákiai látogatása miatt érzünk. Reméljük, szlovák kollégájával kedélyesen elbeszélget majd a szabadság, egyenlőség, testvériség elvének gyakorlati megvalósulásáról a modern Szlovákiában, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek jogainak helyzetére.
Továbbá bátorkodom javasolni, hogy a fővároson kívül látogasson el a keleti végekre is, hasznos tapasztalatokat szerezhet például a francia romakérdés megoldásához. Mint hallottam, e téren bizonyos problémák merültek fel a modern polgári demokrácia egyik bölcsőjének számító hazájában. De mi igazán tudjuk, milyenek ezek a belügyminiszterek, szóval megértjük.
(„Ábrándokat kerget az, aki azt hiszi, hogy a roma népesség problémáját meg lehet oldani kizárólag az integráción keresztül” – Manuel Valls francia belügyminiszter, 2013. szeptembere”)
Nos távol álljon tőlünk, hogy megkérdőjelezzük az önök kisebbségpolitikáját (amely, mint tudjuk, nem is létezik, hiszen Franciaország nem ismeri el a kisebbségeket), nincs kedvünk kihúzni a gyufát, egy Trianon bőven elég volt… Hanem csak arra kérjük Önt, maradjon a jól bevált metrikus mértékegységeknél, a kettős mérce még megzavarja ezeket a buta közép-európai peonokat.
Még egy jó tanács, tisztelt elnök úr. Ne lepődjön meg nagyon, ha esetleg első emberünk Önt a Balkánon állva a holland királyként üdvözli majd, csupán a neve alapján. Előfordultak már vele hasonló bakik hosszúra nyúlt szolgálata idején. Ha esetleg eldicsekedne azzal, hogy ő volt az utolsó politikus, akit Domonkos pápa fogadott, akkor csak tudja, hogy Benedekről van szó. Akkor se higgye el neki, hogy Radičová a Smer elnöke, ha esküszik rá. És ha anekdotázni támad kedve, John Major és Tony Blair brit miniszterelnököket meg se említse, úgysem tudja megkülönböztetni őket.
Ja, és élvezze a kilátást a Grassalkovich-palotában! Ha Iván nem említené, emlékeztesse őt bátran arra, hogy ezt a pompás épületet – és még oly sok másikat – az Ön nagyszerű hazájának köszönheti.
Au revoir.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”42183″}
