A kassai Szent László utcában működő Rovás Akadémián október 18-án Vass Dániel, Svájcban élő fotóművész kiállítását nyitották meg A zene tekintete címmel.
A kiállítást Agócs Sándor költő, szerkesztő, az Antológia Kiadó igazgatója nyitotta meg. Közreműködött a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. A rendezvényen jelen volt Sütőné Gulyás Éva és Agócsné Kubics Judit, valamint Jakubovicz József a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány részéről.
Agócs szerint „a technika nem «tud» semmit, nem érez, nem lát, csak – jól vagy rosszul azt teszi, amit mi mondunk neki. Ahogyan verset se fog tudni írni soha egy gép”. „Bár úgy tudjuk, hogy a zenének nincs «tekintete», de nézzük végig a képeket, és a végén talán mégis másként gondoljuk… Nem mindennapi felvételeket láthatunk: a hangszerükkel együtt élő, szinte eggyé váló muzsikusokat”. Agócsot érdekelte, vajon egy zenei tehetség, miért vált át fotózásra. Az ok egyszerű, „egy váratlan betegség bénította meg a kezét, és kénytelen volt feladni nagy ívű zenészi pályáját!” De ezzel nyert is. Nádor Tamás szerint, ő a hangok és színek „aranymetszője” a képeken.
„Vass Dániel szülei: Kaposi Edit tánctörténész és néprajzos, valamint Vass Lajos zeneszerző és karnagy, s így kisgyermekként már otthon kapcsolatba került szinte minden művészi ággal, s korán megérezte a legfontosabbat, hogy minden kompozíció lényege a harmónia.” Miután klarinét szakon végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközéposkolában, Svájcba kerülve, a lugánói rádiózenekar elismert klarinétosa volt több mint két évtizeden át. Emellett a nyugati magyar emigráció «udvari fényképésze» lett. A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) alelnöke és mindenese Saáry Éva mellett.
Egy „fotóművésznek sokkal nehezebb dolga van, mint például egy verset író embernek, hiszen a költő még javítgathat a versein bármikor, de neki csak egyetlen pillanata van csupán, abba kell belesűrítenie a lényeget a megfelelő időben – vagy dobhatja el az egészet.” Ő „a pillanatok mesterévé” vált.
Édesapja, akinek neve nem ismeretlen e tájakon, tehetségén kívül „«a soha ki nem mondott, nem emlegetett, csupán hitelesen őrzött magyarságát» testálta rá: az anyanyelvet, a magyar zenét, a kultúránkat, a magyarul álmodott álmait. Ezzel kell gazdálkodnia, s ez nem kevés örökség, különösen egy emigrációba kényszeriont alkotó számára.”
Majd a kórus muzsikált. Utolsó dalként Szijjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén c. művét. A kórust Józsa Mónika és Tóth Árpád vezényelte. Ezt követően Horváth Géza, a kórus krónikása, emlékezett. Vass Dávid, Dániel fia akcentus nélkül beszéli anyanyelvét, pedig nem magyar anyától született. Jelenleg ügyvédbojtár Londonban és hatalmas karrier jósolható számára.
Vass Lajos jó fényképész is volt, így fia nem véletlenül érzett vonzódást e művészeti ág iránt.
Október 23-a Vass Lajos életében sorsdöntő szerepet játszott. A Honvéd együttes éppen Kínában lépett föl. Meg kellett volna állniuk Moszkvában. Vass azonban kijelentette: Nem lépünk föl! Ezután már nem lehetett hivatásos zenész.
Szijjártó Jenő lett a csehszlovákiai magyar pedagógusok kórusának karnagya. Őt viszont arra akarták rábírni, hogy tagadja meg nemzetiségét és Eugen Sitár néven éljen tovább. Erre 1964 novemberében került sor. Ő ezt visszautasította. Azonban emiatt hivatalosan nem hurcolhatták meg. Ürügyet kellett találni. Mivel a kórus Kodály: Esti dal c. művét énekelte a várva vár ürügy végre kínálkozott. Egy pedagógus kórus, mely ateista kell hogy legyen, nem fohászkodhat az Úristenhez, nem énekelheti, hogy „Én Istenem adjál szállást…” Ezért távoznia kellet a kórus éléről. Így vezető nélkül maradtak. Takács András elpanaszolta e gondot és akkor javasolták Vasst. A következő év februárjában át is vette a kórust és 1992-ben bekövetkezett haláláig vezette azt.
Tavaly volt Vass Lajos születésének 85. és halálának huszadik évfordulója. Tiszteletére akkor koncertet adtak és kiadták CD-jüket.
A látogató 33 érdekfeszítő fotót nézhet meg. Mit láthat rajtuk? Elrévülést, koncentrálást, az alkotás pillanatát, a megvilágosodást, vagy elmélyülést, lendületet, a befelé és kifelé való figyelést. De a fotók bizonyítják, a pillanat varázsa néha groteszk is lehet.
„Eljutott hát Vass Dániel Európából Európába, annak is jelenlegi kulturális fővárosába: Kassára. Szent Erzsébet-dóm, Rákóczi-kripta, Márai Emlékház. Itt a helye Vass Dániel zenélő képeinek is!” – fejezte be szavait Agócs Sándor.
A kiállítás képei megtekinthetők itt.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
