Gubík Lászlónak, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnökének a nagy székely menettel kapcsolatos pozsonyi szimpátia tüntetésen, október 27-én elmondott beszédét ismertetjük:
„Bölcsőm közönséges deszkából volt összezárva, amilyen lesz a koporsóm is.
De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koszorúja gyökerével sziklába kapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött ott van Isten, s beléje vetik bizalmukat.
Innen jöttem, s nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el, és örökítették át a századok során.” (1938. szept. 9. – részlet Márton Áron kolozsvári plébánosi beiktatása alkalmával mondott beszédéből.)
Kedves szabadságszerető honfitársaim!
Azért gyűltünk ma össze, hogy a székely nép jogkiterjesztő küzdelmeivel vállaljunk szolidaritást. Tegyük mindezt akkora szeretettel, amekkora szeretet fogad bennünket egy-egy hargitai kirándulás, egy-egy csíki búcsújárás vagy egy-egy gyergyói pálinkázás során. A szolidaritás vállalása azonban sokkal többről szól, mint a szeretet viszonzásáról. Ez sorsközösség vállalását is jelenti. Közös sorsot jelent egy néppe,l és közös vállalását jelenti egy ügynek.
Ami a népet illeti, a székelyek makacs igazságérzetének nemzetfenntartó ereje mindannyiunk számára példaként állhat. Ez ezer évig a Kárpát haza természetes határainak védelmében nyilvánult meg, hol a fegyver, hol az emberi leleményesség, hol a jog erejével.
A Kárpátok közelsége, a határokat oly sokszor veszélyeztető idegen általi fenyegetettség és a gazdag kulturális élet olyan sajátos észjárást és életrevalóságot kölcsönöz a székelységnek mindmáig, mely alkalmas arra, hogy a legnehezebb időkben az egész nemzet erőt merítsen belőle. Igy történt ez az Árpád-korban a határőr-védelmi és gyepűvédő szolgálatok teljesítése során, és így történt ez sajátos kiváltságaik kivívása és önkormányzataik megteremtése során is. Mihelyt történelmi előjogaik veszélybe kerültek, a székelyek igazságérzete megszólalt, nem csupán a magyar trónon lévő idegen dinasztiákkal szemben, de ha szükségesnek mutatkozott, az Erdélyi Fejedelemséget vezető magyar nemesség ellenében is.
A mindenkori magyar nemzettel való szerves és elválaszthatatlan összetartozás jeléül támogatták az 1848/49-es forradalom vívmányait és az Erdéllyel létrehozandó Uniót, Bem József tábornok erdélyi hadseregének nagy részét pedig székelyek alkották. Az önvédelmi harc megkezdését 1848. október 16-án a mai napon már emlegetett agyagfalvi gyűlésen mondták ki, ahol Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására hatvanezer székely sorakozott fel, s kinyilvánították, hogy a székelyek hajlandóak fegyvert fogni „magyar véreik védelmére”.
Egy másik történelemből vett példa a székelyek önszerveződésére és makacs, igazságszerető ellenállására a Székely Hadosztály létrejötte az 1. világháború után. A Károlyi Mihály által lefegyvereztetett és szétziláltatott magyar hadsereg képtelenné vált a határok védelmezésére a környező népek erőszakos területfoglalási vágyával szemben. A közelgő veszélyben a székelyek önerőből szervezték meg a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság által is magára hagyott Székely Hadosztályt, mely több mint 4 hónapon keresztül tartotta a frontot, végül kénytelen volt letenni a fegyvert.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Történelmi eseményekkel példálóztam az imént. Egy nép történelméből szemezgetett példákkal, melyek a legkézenfekvőbb példáit adják e nép jellemvonásainak. E néppel kell most sorsközösséget vállalnunk. Ahogy említettem, nem csupán a székelységről és nem csupán a magyar nemzetről van itt szó. Egy ügyet is vállalnunk kell, mely ma nem a fegyverek, hanem a jog világában találkozik az egyetemes igazságérzettel. Ezért is jelenthetjük ki bátran Izsák Balázs után, hogy a székelyek ma a jog népe Európában.
Az igazság egyetemes fogalom. Nem ismer sem földrajzi határokat, sem nemzeti színezetet. Történelmünk legszebb napjai és legfennköltebb pillanatai épp az egyetemes igazságérzet és a magyar szabadságvágy nagyszerű egymásra találásával fogantak. Így tudtuk kiharcolni nemzeti függetlenségünket és kivívni a szabad világ csodálatát. Az egyetemes igazság figyelmen kívül hagyása, a mohó hatalomvágy és diadalittasság pedig gyakran hozták magukkal történelmünk sorscsapásait. Gondoljunk csak az egyik oldalon olyan fénylő pontjaira nemzeti történelmünknek, mint 1848 vagy 1956, míg a másik oldalon hullócsillagként zuhan a mélybe szabadságharcaink leverésének és megtorlásának vagy épp országunk megcsonkításának pillanata.
A tanulságot és a követendő utat tehát maga a történelem mutatja nekünk: Igazán nagy eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha fellépünk nemzeti érdekeink mellett, és kiállásunk az egyetemes igazság erejével párosul. Csak az ilyen kiállás hozhatja meg a Kárpát-medencében nemzeti közösségeink számára az önrendelkezési törekvések sikerét!
Zászlónkra kell tűznünk a szubszidiaritás érvényesülésének, a regionalizmus kiteljesítésének követelését. Békésen, de következetesen küzdenünk kell közösségünk tagjai, valamint közösségünk egésze számára járó egyéni és kollektív jogok legteljesebb megvalósulásáért. Csak az önrendelkezés által válhat a mai formális jogegyenlőség tényleges jogegyenlőséggé.
Ma még mi állunk ki Pozsonyban a székelyek mellett, holnap már ők mondanak imát Bukarestben a mi jogainkért. Mert együtt érez, együtt eszmél és együtt cselekszik, ami együvé tartozik!
„Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.” (1939. február 12-én – részlet Márton Áron püspökké szentelése alkalmával mondott beszédéből)
Úgy legyen!
Gubík László, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”42325,42347″}
