Sáró az Év Községe versenyén „a község, mint partner” címet nyerte el. Sáró község (más néven Barssáró, szlovákul Šarovce) a Nyitrai kerület Lévai járásában terül el.
Lévától 14 km-re délre a Garam folyó jobb partján fekszik. Nevének eredete az ősi sari szó uráli eredetű, ami sás, sáros, nedves területet jelent.
A történelméről dióhéjban elmondhatjuk, hogy már az újkőkorban éltek itt emberek, tehát legalább 4000 éve, és ásatások alkalmával találtak rá leletekre, különböző kerámiákra, a későbbi korokból pedig hun sírokra is leltek.
Első írásos említése 1075-ből származik a Garabszentbenedeki Apátság alapító levelében, azonban az eredeti írásokat megsemmisítették és vagyonbirtoklás okából hamisították.
1266-ban már említik templomát, és ekkor az esztergomi érsekség birtoka volt. A trianoni szerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Kis- és Nagysárót 1943-ban egyesítették.
1945-ben a magyarság mintegy 50%-át a Beneš-dekrétum alapján kitelepítették. Helyükre szlovák telepeseket hoztak. A 2001-es népszámlálás szerint 1621 lakosból 746 magyar, 616 szlovák és 212 magyar cigány romungro volt. 2011-ben 1654 lakosából 796 szlovák és 752 volt magyar, minden bizonnyal már magyarnak vallották magukat a romungrok.
A „romungrók” mintegy 200 – 250 éve települtek le a Garam mentén ( Sáró, Vezekény, Farnad), mint szegkovácsok, sátorkészítők, teknővájók azaz kétkezi szabad munkások. Túlnyomó részük a Kis- és Nagysáró közötti lankás területen lakott csinos kunyhókban. Sokan közülük a magyar cigánymuzsika világhírességei lettek, mint Sárai Elemér, vagy a vezekényi Sivok dinasztia számos leszármazottja.
A roma nyelv egyik változatát sem beszélték már, csak magyarul tudtak. Minhogy a két falu között, zárt egységet képeztek a „falucska” a Közép-Sáró népi nevet kapta.
E kis történelmi előzetes után térjünk rá a jelenkorra, amiről a falu polgármesterét JUDr. Trníková Judita asszonyt kérdeztük. Mint arról korábban beszámoltunk: Sáró elnyerte a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium ügynökségének „ a megújuló falu” programjában a falu, mint partner díjat.
A polgármesterasszony elmondta, hogy nem kis munka van ebben a díjban, és persze nem egy év munkája, hanem ez egy hosszú folyamat eredménye. Egy kis csoport dolgozott a pályázaton, de valójában az egész falu bekapcsolódott, hiszen a kiértékelésre, amelyen egy 7 tagú bizottság vett részt, felelősségteljesen rendbetették a környezetüket, és egy jelképes paradicsom napot mutattak be, lecsófőzéssel, kultúrműsorral egybekötve, melyen a faluban működő szervezetek, iskolák és vállalkozók is bemutatkoztak.
Az eredményhirdetés szeptember 18-án volt, és annak alapján, hogy milyen az együttműködés a környezettel, Sáró nyerte el a díjat, hiszen az Alsógaram-menti regionális társulás/ Dolnohronské regionálne združenie/ tagja, Ipoly Eurorégió tagja, a SLUŽBY-szeparációs hulladékgyűjtést az egész környéken ők végzik beleértve Zselízt és 20 környező falut, és együttműködnek a szociális háló fenntartásában is.
Egy komunikációs központ működik a faluban, olyan emberek részére, akik segítségre és tanácsadásra szorulnak, ez szintén egy szociális program keretén belül valósul meg, amelynek a vezetője a polgármester.
Ezen kívül a határon átnyúló együttműködés is jelen van, hiszen több faluval is barátságot ápolnak. Horná Maríková, Veresegyház, Šarovy – Morvaországból, Šarovcová Lhota – Csehországból is a testvértelepüléseik közé tartozi.
Az ünnepélyes díjátadásra, amelyre november 14-én kerül sor Kisudvarnokon, pedig egy fotókiállítással készülnek.
Ami említésre méltó, az még a működő Csemadok Alapszervezet, mely 100 tagot számlál. Elnökével Kajtár Évával beszélgettünk a tevékenységükről, aki elmondta, hogy a Rozmaring éneklőcsoport 1971-ben alakult, vezetőjük Nap Ilona 1983-tól. 2010-ben megújult, megfiatalodott a csoport. Rendszeresen föllépnek a helyi rendezvényeken, ilyen a Pünkösdi Találkozó, mely nagy sikernek örvend, és 120-130 résztvevője van, községi rendezvényeken, a Csemadok területi választmánya által szervezett járási ünnepségeken a Daloló Ipolyvölgyén, novemberi találkozón Paláston, a Csatán kétévente megrendezett Alsó Garam Menti Nyári Fesztiválon, barsi találkozón Nagysallóban is mindig ott vannak.
Veresegyházával is jó a kapcsolat, utoljára a megalakulásuk 60. évfordulóján látták őket vendégül.
Az idén ők is fölléptek az év faluja kiértékelő bizottság részére rögtönzött bemutató paradicsom napon, amelyet a falu már 13. éve szervez rendszeresen augusztus végén, és képviselik az alapszervezetet a lecsófőző versenyen.
Az idén először rendezték meg a Gyarmati Fesztivált Hontfüzesgyarmaton szeptember 14-én, és a Rozmaringok országos találkozóján Felsőszelin is részt vettek szeptember 27-én, s képviselték a szervezetet a Barsi Találkozón is október 26-án és novemberben pedig Palástra készülnek.
A falu nevezetességei
Sáróról hurcolták gályarabságra Szodói András-t, a falu kálvin hitű református prédikátorát (1670).
A Patay, református lelkészi és néptanitói, királyi táblabíró – nemesi család szülőhelye. (Patay Károly ref. lelkész, az 1848/49-es szabadságharcban, mint tábori lelkész látta el hivatását. A nagysalló-i csatában sebesült meg).
Sárai Elemér, a XX. századi magyar cigányzene-cigánymuzsika meghatározó egyénisége.
A Szent Őrangyalok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, (a reformáció kezdetén, a Habsburg-Kolonics féle ellenreformációig a kálvin-i hitű reformátusok birtokolták) és eredetileg gótikus stílusú volt. 1778-ban bővítették, majd 1847-ben klasszicista stílusban építették át.
Református temploma 1780(?)-ban épült, 1832-ben bővítették, tornyát 1899-ben építették.
Nevezetes a falumúzeuma is.
Kalló Ágnes, Felvidék.ma
