A napokban megjelent Dunajszky Géza: Arcok és sorsok c. újabb novelláskötete, amely a szerző 2011-ben megjelent Kínterhes évek c. kötetének folytatásaként született. A könyv annak a történelmi kornak az eseményeit taglalja, amely a magyarországi népi kollégiumokat megjárt felvidéki magyar fiatalok hatására az újraalakult Csehszlovákiában a magyarok lakta falvakban 1947 ősze és 1949 újéve között zajlott. Amikor főleg a nincstelen családokból származó fiatalokat a jobb jövő reménye, a hontalanság és a dühöngő szlovák nacionalizmus felszámolása hajtotta a párt soraiba. De sok polgári vagy kulák származású gyermek sem tudott saját érvényesülése felé más utat választani, mint csatlakozni ehhez a mozgalomhoz. Sokan a szüleiket megtagadva lettek a párt hű katonái és az új hatalom kiszolgálói. Másokat a tömeghisztéria, az utcákon harsogó mozgalmi dalok és ideológia kényszerített a párt soraiba vagy a kommunista ifjúsági mozgalom támogatói, lelkes hívei közé.
A novelláskötet a hagyományos, több évszázados falusi életet, a családi mezőgazdasági termelés végnapjait taglalja. Súlypontját az újraalakult Csehszlovák Köztársaság politikai harcainak falvainkban zajló mozzanatai képezik. A kötet novellái arról az időszakról szólnak, amikor már nyilvánvalóvá válik, hogy a proletárdiktatúra elkerülhetetlen, a „fényes szelek” magával sodró kezdeti időszakáról, s annak emberi sorsokat meghatározó forgatagáról. A történetek központjában egy család sorsa, küzdelme bontakozik ki, amelynek egyetlen célja: az új helyzetben, az új viszonyok közt a kis családi, illetve falusi közösség egységének megóvása és tagjainak életben maradása.
„A könyv elsősorban a fiatal nemzedéknek szól. Rövid történetei egyfajta példabeszédként szólnak a mának. Tanulságok arra vonatkozóan, hogy a múltat nem szabad elfeledni és az igazságtalanságokat nem szabad büntetlenül hagyni, mert még kifinomultabb ravaszsággal, még erőszakosabb módon súlyt le az elkövetkező nemzedékre. Mint a Szlovákiában jelenleg zajló politikai és társadalmi eseményei és annak közösségünk életét kedvezőtlenül befolyásoló történései. Ezek eredete és okai a „fényes szelek” korában keresendők, amelynek következményeit 1989 bársonyos forradalmát követően az eltelt huszonhárom évben sem voltunk képesek megnyugtatóan lezárni, jogilag rendezni, mert mindig akadtak valakik, akik a közös ügyünket önös érdekből elárulták, meghiúsították. Szolgáljon ez a küzdelem tanulságul unokáinknak, hogy egy megbízható egységre törekedve próbálják meg dolgainkat a közeljövőben sikere vinni, közösségünk jövőjét meghatározó társadalmi helyzetünket megfelelőképpen rendezni” – írja a szerző kötete bevezetőjében.
******
Dunajszky Géza matematika-zeneszakos pedagógus, népművelő, közíró és karnagy 1945. május 11-én a Kassa melletti Debrőd községben született. A felvidéki magyarok kulturális szövetsége, a CSEMADOK művészeti osztályának volt vezetője. Előtte a népzenéjéről híres Zoboralján volt tanár és iskolaigazgató. Két máig is működő kórus megalapítása fűződik a nevéhez: a felvidéki tanítók kórusáé, amely 1964-ben alakult és a koloni Zobor Hangja vegyeskaré 1972-ben. Karnagyként népdalgyűjtéssel is foglalkozott. Az eddig megjelent két könyvében saját élményanyaga alapján a felvidéki magyarság jogfosztottságának tragikus eseményeit dolgozta fel egy katolikus család meghurcoltatásai alapján.
Felvidék.ma, dé
{iarelatednews articleid=”38987,35805,34589,31574″}
