A Selye János Gimnázium aulájában a már több éve rendszeresen működő Gimigaléria újabb kiállításra, valamint egy most megjelent kiadvány bemutatójára hívta meg a komáromiakat január 14-én.
A gimnázium és a VMK mellett működő Gimisz színjátszó csoport ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból 2013. december 7-én a helyi városi művelődési központban egy ünnepi gálaműsorral köszöntöttük a Gimiszt és mindazt a több száz volt és jelenlegi diákot, akik ez alatt a két évtized alatt a színjátszó csoport munkájának részesei voltak. Az ünnepi műsort volt diákunk, a Gimisz jelenlegi zenei vezetője és segédrendezője, Ölvecky András szervezte. Ehhez a műsorhoz egy kiállítás is készült régi plakátokból (Kurucz Ottó kitűnő munkái), fényképekből, kosztumökből. A kiállítás egy része került most át a gimnázium dísztermébe, hogy megfelelő hangulatot és teret adjon a fent említett alkalomra megjelent könyv bemutatására.
A komáromi magyar gimnázium százéves kulturális múltja című kiadvány az Szk Kormányhivatala Kisebbségi Főosztálya és a gimnázium mellett működő Király Püspök Alapítvány anyagi támogatásával jelent meg iskolánk magyartanára, Spátay Adriana szerkesztésében.
A könyvbemutatón a szerkesztő és a szerzők beszéltek a kiadvány tartalmáról, munkájuk céljáról, a könyv szellemi értékeiről.
Andruskó Imre igazgató bevezetőjében elmondta: a kiadvány tisztelgés a gimnázium múltja, mindazon tanára, diákja és pártfogója előtt, akiknek szívügyük volt a mindenkori magyar értelmiségi fiatal kiművelése. „Szerettünk volna átfogó képet adni rólunk-nekünk, hogy az emlékezés, a múltba révedés mellett követendő utat is mutassunk a jövő nemzedékének” – mondta.
A bemutató sokkal inkább egy személyes vallomásnak tűnt, mint egy tárgyilagos könyvbemutatónak, hiszen olyan személyek írták a könyvet, akik hosszú évtizedekig kapcsolódtak munkájukkal az intézményhez. Nem csak a könyv lapjaiból árad a személyes szeretet, a gimnázium iránt érzett tisztelet és a tanári munka iránti alázat – ez a meghitt hangulat uralta a könyvbemutatót is. Bizony nem egyszer könnyek tolultak a szemekbe, mert a hallgatók között szép számban ültek volt gimnazisták, akik az előadókkal, a vetített képanyag segítségével emlékeztek a múltra, a tanárlegendákra, saját ifjúságukra.
Kustyán Ilona, nyugalmazott magyar-latin szakos tanárnő az ötvenes évektől induló iskolai színjátszás és az irodalmi színpadok éráját dolgozta fel – a Gáspár Tibor nevével fémjelzett csaknem harminc évet. A tanárnő hangsúlyozta, nem az volt a célja, hogy az adott korszakot adatoktól zsúfolva, pusztán tényszerűen mutassa be, sokkal inkább az embert, Gáspár tanár urat, kisugárzását, hatalmas munkabírását, a belőle áradó, másokat is „megfertőző” hitet, lelkesedést, az iskola, a kultúra, a magyarság és a művészetek iránti szeretetét, alázatát szerette volna megörökíteni írásában. Ennek az időszaknak volt a másik meghatározó rendező- és tanáregyénisége Dobai János. Munkásságára a könyvben és a bemutatón is Oláh Imréné Domonkos Ilona, a gimnázium nyugalmazott matematika-fizika szakos tanára emlékezett. Persze, aki ismeri Icuka nénit, tudhatja, hogy magával ragadó mesélőkedve és ismeretanyaga kifogyhatatlan, így aznap este is számos – hol megható, hol kacagtató – történetet hallhattunk tőle.
A színjátszó hagyományokat 1993-ban Kiss Péntek József vitte tovább, sőt a diákszínjátszást újraértelmezve új utat nyitott meg csapata előtt. A Gimisz néven megalakult csoport munkáját a kezdetektől fogva támogatta az akkori igazgató, Dr. Ipóth Barnabás, és a rendező minden segítséget megkapott a VMK igazgatónőjétől, Varga Annától. Ezt a húsz évet dolgozta fel a könyv szerkesztője, Spátay Adriana, aki egyrészt a tizenötévnyi, társrendezőként megélt közös évekből merített, másrészt a rendező, Kiss Péntek József személyes vallomásait, színjátszók visszaemlékezéseit vetette papírra. Az utolsó, a 20. év eseményeit a Gimisz következő rendezője, Csengel Mónika írta meg. Ez a fejezet aprólékosan kitér a Gimisz „oldalhajtásaira”, a húsz év alatt létrejött Kis- és KözépsőGimisz munkájára is.
Nem lenne teljes a kiadvány, ha a szerkesztők a zenére és zenével nevelésre nem tértek volna ki a könyvben. Ezt a több száz éven átívelő örökséget dolgozta fel Stirber Lajos, az iskola énekkarának karnagya. Alapos kulturális és énekkar-történeti képet kap tőle az olvasó, illetve a könyvbemutatón is sugárzott a tanár úr szavaiból az ifjúság zenével nevelése iránti elkötelezettsége.
Az említett kiadvány feldolgozza az iskola diákújságainak történetét is. Az első részről a szerző, Dr. Egriné dr. T. Szonja (Dr. Virágh Józsefné) beszélt, hiszen 1976-tól 1989-ig az ő felügyelete alatt jelent meg az iskolaújság Diáktükör címmel. Az 1991-ben Kaktusz néven újjáéledt, azóta „elvétve megjelenő” alcímű diáklap további történetét Spátay Adriana foglalta össze. A könyvben megszólal az egykori szerkesztő, Kocur László is, aki Kaktuszillat című frappáns írásában emlékezik vissza erre az időszakra.
A komáromi magyar gimnázium százéves kulturális múltja című könyv tartalma mellett képanyagát tekintve is igazi csemege, az igényes tipográfiai munka, tördelés és nyomdai előkészítés Keszeg Zoltán (Ing. Keszeg Zoltán, Print-K, Komárom) munkája.
A két és fél órás könyvbemutatón régi fotókat, Gimisz-előadásokból részleteket láthatott, hallhatott a közönség, s egy olyan meghitt, baráti, sőt családias légkörben vezette a szerkesztő, Spátay Adriana a beszélgetéseket, visszaemlékezéseket, mely légkör csak olyanok közt jön létre, akiket valami mély és fontos dolog: a komáromi magyar gimnázium múltja, jelene és jövője köt össze.
Spátay Adriana/Felvidék.ma
