Samu István: Dél-Szlovákia a cserepadon

Az alábbiakban Samu István nyitóbeszédét olvashatják:
Az elmúlt két évtizedben kisebb-nagyobb megszakításokkal (1998-2006 között) a Felvidék régiói sajnos nem kívánatos területekké váltak Szlovákia kormányának (kormányainak) képzeletbeli fejlesztési stratégiai térképén.
Dél-Szlovákia régiói a cserepadra kerültek az Ung-vidéktől egészen a Csallóközig. Talán Csallóköz helyzete annyiban jobb, mint a keleti régióké, hogy közel van a főváros és a Bécs – Pozsony – Budapest aranyháromszög. Ennek ellenére az utóbbi nyolc évben Délnyugat- Szlovákiában, közvetlenül a Duna menti régióban (lásd: Komárom) rendkívüli módon visszaesett a fejlődés és a fejlesztések. Ki kell mondani, hogy egyelőre sajnos politikai akarat sincs a szlovák kormány részéről, hogy a leszakadt déli régiókat pozitívan diszkriminálja, vagy legalább figyelembe vegye az állami költségvetés felzárkóztatásra – fejlesztésre fordítható pénzalapból.
Engedjenek meg néhány személyes gondolatot. Nem vagyok közgazdász, de aki egy kicsit is nyitott szemmel jár, az láthatja, mi történt a régióinkkal. Fiatal családapaként érzem, hogy milyen korlátozottak az egzisztenciális, valamint munkavállalási lehetőségeink. Szembesülök vele nap mint nap, hogy kortársaim, barátaim, ismerőseim nagy része nem itthon keresi a kenyerét, a boldogulását. Ebből kifolyólag vagy nem tud itthon megállapodni, vagy ha már fiatal családos, akkor szinte csonka családban nevelik gyermekeiket, hiszen a külföldi munkavállalás miatt az egyik fél keveset tartózkodik itthon. A két szülő tartósan nem tudja együtt nevelni gyermekeiket, nincsenek annyi időt együtt, amelyet egy egészséges családi gyermeknevelés megkövetelne. Ezeken a mély társadalmi problémákon felül a jelenleg húszas-harmincas éveiket taposók egy része nem szándékozik itthon megtervezni a jövőjét, ez pedig már demográfiai, szociológiai és további gazdasági problémákat is felvet!
S mindez azért, mert az elmúlt nyolc évben lehetőséget sem biztosítva, Szlovákia mostoha gyermekként kezeli a Felvidék déli régióit.
Ha szeretnénk a jövő tehetséges generációját itthon tartani, lehetőséget biztosítani az itt élőknek arra, hogy valóban európai szemmel mért életet élhessenek, akkor gazdasági-fejlesztési alternatívát kell kínálnunk, amely közvetlenül munkahelyekhez juttathatja elkeseredett polgártársainkat. Ez a feladatunk nekünk, közéletben (politikában) szereplőknek. Szakmai konferenciákon keresztül kell képezni magunkat, hogy a lehetőségekről, kitörési pontokról tudjunk beszélni a polgártársainkkal, ismerőseinkkel, az itt élőkkel, ezek után pedig az együtt cselekvés következhet.
Ha nincs rá politikai akarat a kormány, az állam részéről, akkor is!
A Magyar Közösség Pártja pontosan ebből kifolyólag fontosnak tartja a déli régiókban tevékenykedő  vállalkozókkal való formális és informális találkozókat, vitafórumokat, hogy megoldási stratégiát, alternatívát kínáljon arra, hogyan vegyék a saját kezükbe a kezdeményezést közösségeink önkormányzatai és vállalkozói, amíg esetleg a közeljövőben olyan érdekképviseleti politikai erő nem kerül az országos döntéshozatal közelébe, amelyik ebben nem csak partnere, hanem segítője is a dél-szlovákiai régiók önkormányzatainak és vállalkozóinak.
A Baross Gábor gazdasági és fejlesztési terv vitafóruma pont egy ilyen lehetőség. Nem véletlen, hogy keressük a lehetőségeket a nyilvános találkozókra, hogy azon szakmai vita alakuljon ki a fejlesztési terv akcióképessé tételéről. Amíg a Magyar Közösség Pártja országos, megyei, vagy helyi szinten küzdeni fog a fejlesztési terv politikai elit általi elfogadtatásán, vagy akár a következő parlamenti választások után akár a gyakorlatba is átültetni Dél-Szlovákia szerte, addig nagyon fontos lenne, hogy akár már 2014 késő őszétől olyan helyi jellegű fejlesztésekbe tudjunk kezdeni, amelyek motorjai lehetnek a régió gazdasági növekedésének. Ugyanis amennyiben képesek leszünk saját szellemi és fizikai erőforrásokra támaszkodni, akkor a fejlődést is magunk tudjuk befolyásolni.
Ehhez szükséges, hogy megfelelő kapcsolatok alakuljanak ki az önkormányzatok és a vállalkozók között, s főleg olyan vállalkozókkal, akik a saját hasznukon túl a közérdeket, vagyis a régió érdekeit is szem előtt tartják. Ez a gazdasági fejlődés garanciája.
A fejlesztési terv nyilvános társadalmi vitája kövesse a közeljövőben a következő meghatározó irányvonalat, amelyet legérzékletesebben John F. Kennedy amerikai elnök gondolataival tudnám leírni: „Az életben annak van előnye, aki már akkor hozzákezd a problémák megoldásához, amikor mások még csak beszélnek róla.”
(Elhangzott a Baross Gábor Tervről rendezett gútai vitafórumon február 6-án.)

Samu István/Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”44015,43925,43217″}