Pósa Lajos halálának idei 100. évfordulója alkalmat teremt a költő lelki, szellemi feltámasztására – véli a Pósa Lajos Emlékbizottság, mely az emlékév budapesti megnyitója után az rimaszombatira készül.
Munkásságának nemzetnevelő hatásával egy lépcsővel se áll lejjebb Petőfinél, Aranynál, Jókainál – így jellemezte Gárdonyi Géza a mesekirályt, a felvidéki Nemesradnóton született Pósa Lajos költőt, dalszerzőt, akit generációk sora Pósa bácsiként őriz emlékezetében.
Mács Ildikó, a Kossuth Rádió Belépő – Kulturális magazin (21.14 – 21.22 perc között) február 5-i műsorának készített beszélgetést a budapesti megnyitó résztvevőivel. Megszólalt: Praznovzsky Mihály irodalomtörténész, muzeológus; Csipka Rozália, a SikerX Kiadó vezető tisztségviselője; Pósa Judit, a Pósa Lajos Emlékbizottság vezetője, Gábor Emese, a Táltoskönyvek Kiadó alapító-illusztrátora, Gyurán Ágnes pedagógus.
Praznovzsky Mihály az eddigi egyetlen monográfiát írta Pósa Lajos, a szelíd költő címmel. Elmondta, hogy száz esztendő mulasztását kell pótolni. „Ez nem megy parancs-, hatalmi szóval, hanem elérhető azzal a sok rendezvénnyel, amely idén várja az olvasókat szerte a Kárpát-medencében” – nyilatkozta. Hozzátette, hogy ez abban segít, hogy a név válik először ismerté.
„A szülők még emlékeznek, hogy az ő szüleik még olvashatták Az Én újságomat, s volt otthon Pósa könyv, melyben aranyos gyermekverseket írt. S akkor az is bevillanhat, hogy az iskolások könyvében van egy Pósa vers, s így szép lassan a magyar irodalom értékeit vissza tudjuk hozni az olvasói köztudatba, a nemzet emlékezetébe” – magyarázza Praznovszky.
Pósa Lajos Emlékbizottság is alakult Rimaszombatban, mint ahogyan arról tavaly novemberben a Felvidék.ma oldalán is beszámoltunk.
Máshol nem is kezdeményezhették volna az emlékévet, mint Rimaszombat és környékének a magyarsága – véli Praznovzsky Mihály. A felvidékiek nagyon féltékenyen ragaszkodnak Pósához, Tompa Mihályhoz, Petőfihez, Mikszáthon stb. „Ragaszkodás ez egyúttal a magyar nyelvhez is. Ez az ő értékük, amelyről, ha lemondanak, végleg elvesznek, végleg elnyelik őket, végleg eltűnik a magyarságuk, az olvasott kultúrájuk, a beszélt nyelvük.
A gömöriek ezzel önmagukért küzdenek, s ott egy kis közösség a saját feladatát felvállalja. Jó lenne, ha a Felvidéken ezt minden kis tájon megtennék a maguk értékeivel. Ezért kell innen Budapestről is melléjük állni” – fejtette ki.
Elmondása szerint az emlékév budapesti országos megnyitóján összegyűlt 150 ember hitet tett amellett, hogy Pósa Lajos és a magyar költészet fontos számukra. „Az a táj, ahol született és nevelkedett a költő, az kitéphetetlen része a magyar nemzeti kultúrának. Ezért fontos ez az emlékév – szögezte le Praznovzsky.
Pósa Judit Rimaszombatban él, őt választották a Pósa Lajos Emlékbizottság vezetőjévé. Ő őrzi szépnagybátyja hagyatékának egy részét. Erről így vall: „Miután Pósa bácsi meghalt a hagyaték a felesége, Lidi mama családja kezébe került. A családunk sokat járt Budapestre a Pósa családhoz. Neki volt egy lánya Sárika, s mivel ő gyermektelen volt, fokozatosan a családunknak könyveket, személyes tárgyakat ajándékozott. Abban az időben nem volt olyan egyszerű áthozni ezt a határon. Sokszor a szüleim éjszaka jöttek, volt úgy, hogy a vámos megállította őket, kinyitotta a koffert, ami tele volt régi könyvekkel, s mondta, hogy várjanak. Bevitte a koffert. Nagyon meg voltak ijedve, hogy ebből mi lesz. Kiderült, hogy a vámos egy órán keresztül Pósa verseket olvasott” – meséli Pósa Judit. Hozzátette: „ezeket a tárgyakat édesapám halála után én őrzöm és próbálom gyarapítani.”
Az emlékév kapcsán kifejtette: „Abban bízunk, hogy Pósa Lajos végre visszakerül a gyermekirodalomba és a tankönyvekbe, hogy a gyerekek megismerhessék az ő verseit, s ezáltal megtanulják a nevét. Mert még most is nagyon sok felnőtt azt mondja, hogy nem ismernek Pósa bácsitól semmit. S ha megkérdezzük, hogy hallotta-e már az Én Istenem, jó Istenem imádságot? Jön a válasz: igen, csak éppen nem tudják, hogy azt Pósa írta.”
A Pósa-emlékv budapesti megnyitóján a Táltoskönyvek Kiadó is bemutatta a Pósa bácsi mesekönyvsorozatát. A kiadványokat Csirke András szerkeszti, és Gábor Emese illusztrálja. „Rengetek olyan kép van, amit a gyermekeim ihlettek, mert sokszor a gyermekrajzaikat nézegetve jövök rá én is a gyermeki lelkemre” – mondja a képzőművész.
Gábor Emese felidézi: „Pósa Lajos azt mondta, hogy a gyermeki lelket meg kell tartanunk, ameddig csak lehet, tisztaságában, érintetlen szépségében. Pósának ez volt mindig is a célja.”
A könyvek illusztrálása óriási kihívás volt – árulja el Gábor Emese.
Hozzáteszi: „Az első Pósa korabeli köteteket gyönyörű Mühlbeck Károly illusztrációk ékesítik, ezzel én nem vehettem fel a versenyt, ezek általában tusrajzok. A mai gyermekre kellett ezt átültetnem színesben, hiszen a mai gyermekek már egészen mások, mint a 100-120 évvel ezelőtti gyermekek. Annyi vizuális élmény éri a mai kor gyermekét, hogy egyszerű tusrajzokkal nem értem volna el, hogy odafigyeljenek a könyvre. Ezek igencsak modern illusztrációk a régiekhez képest, viszont a ruházatban, építészetben, népművészeti tárgyakban visszanyúlok azokhoz, amelyek az akkori korban használatosak voltak. Előnyben részesítem a természeti képeket.
Nagyon különös, hogy hogyan merülhet feledésbe az, aki a dédszüleink és nagyszüleink egyetlen gyermekköltője volt, a magyar gyermekirodalom megalapítójaként tartják számon és ötven kötetnyi gyermekverset írt, és írói, költői gárdát nevelt ki. Ezen valóban csak megdöbbeni lehet.
Sokan próbálták átmenteni a költészetét, és sok negyven-ötven évvel ezelőtti gyermekköltő táplálkozott az ő életművéből, sokszor volt, hogy verseket átírtak prózába. Pl. a Három szép pillangó egy eredeti Pósa vers volt, és Jékely Zoltán átírta prózába, s mai napig így tanulják az óvodákban. Mi viszont a Pósa verset elkészítettük egy leporellónak, hiszen ez volt az eredeti. Örülök, hogy ezt megtehettük, s hogy Pósa Lajos immár felébred” – fejtette ki Gábor Emese.
Csipka Rozália, a Sikerx Kiadó vezetője egyúttal a Pósa Lajos Emlékévet koordináló Pósa Lajos Emlékbizottságnak a kezdeményezője is. Maga is felvidéki származású, s szívügyének tekinti Pósa Lajos munkásságának a megjelentetését. Ez alkalomból két kötettel jelentkeztek: az Albumlapok Pósa Lajosnak és a Pósa Lajos: Apró történetek című kiadványokkal, melyeknek szerkesztője Kun Miklós Jenő. Az országos emlékév megnyitóin a kiadványokat is bemutatják.
„Pósa Lajost elsöpörték az első és a második világháború eseményei, és bizony elfeledkeztek róla. Nekünk, felvidékieknek viszont nagyon közel áll a szívünkhöz, ezért is tiszteljük meg az emlékét” – nyilatkozta Csipka Rozália.
Gyurán Ágnes a balog-völgyi Bátkában, az alapiskolában tanít, ahol volt egy olyan Pósa-programjuk, amelybe a gyerekeket is belevonták. A produktum ITT tekinthető meg. Erről nyilatkozott: „A gyerekek kutattak Pósa Lajos élete és munkássága iránt, verseket tanultak meg. A versekhez illusztrációt készítettek, aztán pl. felfedeztük azt, hogy a bátkai református templomban fel van festve az emelvényre Pósa Lajosnak a Mennyben lakó én Istenemnek az első versszaka.
A programunk lényeg az volt, hogy mi köti össze a balog-völgyi gyerekekkel a költőt, hogy Pósa Lajos lelkülete, értékei ott legyenek az iskolákban a magyar gyerekeknél” – mondta Gyurán Ágnes.
A Pósa Lajos Emlékév következő rendezvénye február 14-én lesz Rimaszombatban. Meghívót az Eseménynaptárunkban találják ITT>>>. Itt is találkozhatnak a bátkai tanulókkal. A rendezvény részletes programja ITT>>> érhető el.
A Pósa Lajos Emlékév emlékbizottsághoz bejelentett rendezvényei ITT>>> érhetők el.
Kossuth Rádió nyomán he, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44003,35735,32586,43934″}
