A Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból elüldözött, Magyarországra telepített több mint százezer magyar emberre emlékezünk április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján.
A Magyar Országgyűlés 2012. december 4-én ellenszavazat nélkül fogadta el, hogy ezentúl április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja lesz.
1996-ban Felvidéken első alkalommal az Érsekújvári járásban fekvő Udvardon volt országos megemlékezés, konferencia a kitelepítettek 50. évfordulója alkalmából, amikor az akkori polgármester Száraz József jóvoltából felállították az első Emlékművet is.
Nem volt ez könnyű abban az időben sem, hisz ez a legvadabb Mečiar-korszak volt. S ennek hatására a járás több falujában, de országos viszonylatban is még a következő évben is egyre több település csatlakozott: hazahívta a falvakból 1946-47-ben kényszerrel kitelepítetteket, ill. deportáltakat, s több helyen is állítottak e kegyetlen történelmi évforduló alkalmából emlékjelet is.
Van, ahol azóta is évente „Haza hív a harangszó” címmel találkoznak a régi falubeliekkel, vagy egyéb kapcsolat formájában jönnek-mennek, vagy testvérkapcsolati viszonyt alakítottak ki az érintett települések. Sajnos azonban még mindig sok az olyan település, ahol még nem tárták fel a sorsüldözöttek névsorát sem, pedig már túlélő, elbeszélő alig akad egy-egy faluban.
A párkányi régió, de mondhatnám az Érsekújvári járás falvait is, sok ilyen település van, s ha ezt most nem rögzítik, ha nem emlékeznek meg erről a felvidéki magyarság egyik legtragikusabb időszakáról, félő, hogy végleg feledésbe megy, s még a helytörténeti kiadványokba sem kerülnek bele a családok nevei.
A közelmúltban éppen Párkányból szólította meg társulásunkat egy deportálást apró gyermekként megélő személy, miért nincs, nem lehetne-e egy emléktáblát elhelyezni (pl. a templomban), a kitelepítések, deportálások emlékére, hisz e kisvárosból is indultak a vonatok, vagy a Dunán keresztül mentek az új Hazába. Sajnos még e városkában sincs tudomásunk róla, hogy ezt valaki feltárta volna, kutatta volna. (Igaz helytörténeti kiadványa sincs a városnak). Pedig az idő halad, s állítólag már csak két túlélője van a deportálásoknak a városban.
Regionális társulásunk, a LIMES – ANAVUM Regionális Honismereti Társulás felvállalja az Emléktábla állítását legkésőbb a következő évben. Jó lenne, ha minden településen a nagy falunapok szervezése mellett gondolnának ezen emléknap megtartására is, amely talán még nem is járna oly nagy kiadással, mint egy-egy sztárvendég fogadása. Netán össze is lehetne kapcsolni egy-egy falunap programjával. Ily módon is szükségszerű lenne szülőfalunkat megszerettetni, egészséges lokálpatriótákká „nevelni” gyermekeinket, unokáinkat, megbecsülni múltunkat.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41680,45099,44780,45129″}
