Az elmúlt „hosszú” hétvégén a budapesti Vörösmarty Gimnázium 10. osztálya tett ismerkedő látogatást Füleken, ahol az Apropó Diákszínpad vendégei voltak. Párhuzamosan ezzel az INFOPROG számítástechnikai versenyre érkező diákokat is fogadta az iskola, a szlovákiai magyar valamint határon túli középiskolákról érkeztek az iskolába.
Mint arról kérésemre Illés Kósik Andrea, az iskola tanára beszámolt, a háromnapos LITERA-TÚRA csütörtökön este a Költészet napjára való megemlékezéssel kezdődött
Az idei téma a költészet játékosságának bemutatása volt, s azon a gimnázium valamennyi osztálya részt vett. A IV.A osztály diákjai József Attilát és életének néhány érdekességét mutatták be, de nem a hagyományos módon. Az I.A diákjai József Attila Születésnapomra című versét mutatták meg megzenésítve, majd ugyanezen vers Varró Dániel-féle átiratát mutatták be. A II. A tanulói Weöres Sándor verseinek Lackfi János-átirataival arattak nagy sikert: a Bóbita helyett Józsikát, a Paripám csodaszép pejkó helyett Bicajom Shimano, nem mást, valamint a Csiribiri helyett Parabolát emlegetve. A II.B diákjai azt mutatták meg, hogy a mai költők is tudnak Weöres Sándorhoz hasonlóan eredeti, de ritmusos verseket alkotni, mint például az ismert költőnő, Szabó T. Anna. A III. A-sok egy szavazásra vették rá társaikat. Három versnek látszó szöveg közül kellett eldönteniük, melyik a valódi vers, és melyik kettő giccs. A közönség jól szerepelt, ráérzett az igazi költészetre. Ezután a harmadikosok egy vicces verssel kedveskedtek a diákoknak Romhányi Józseftől. A IV.B egyik diákja Szabó T. Anna Kocka-rap című versét rappelte el, s állíthatjuk, hogy nemcsak a rap, hanem a vers szövege is magával ragadta a közönséget. Zárásul a gimnázium magyar tagozatának diákjai egy közös verseléssel zárták a költészet napjának megünneplését: József Attila Tiszta szívvel című versét zengte el együtt az iskola.
Az első két osztály diákjai kassai kiránduláson vettek részt Márai Sándor nyomában, megemlékezve róla is, hiszen ő is azon a napon született, mint József Attila.
Pénteken a gimnázium az épületébe lépőket az aulában filmvetítés fogadta. Az érdeklődők a Rájátszás és további megzenésített verseket láthattak. Egy busznyi diák, beleértve a budapesti Vörösmarty Gimnázium diákjait Alsósztregovára látogatta, ahol Madách Imre életével ismerkedtek meg.
Szombaton Balassi és Petőfi nyomdokaiban haladva egy egész napos kirándulás és túra részeként Somoskő és Fülek vára volt a soron. A 3. napon érdemes volt figyelni, mert az szombaton este Literakvíz-zel zárult, amelyen a három nap alatt megismert ismeretekből adtak számot a résztvevők – mint azt Illés Kósik Andrea elmondta a feladatsorok megoldásán több mint száz diák dolgozott.
A Budapesti Gimnáziumról, a füleki látogatásukról és diákjairól Kosztra Gáborral, az iskola tanárával beszélgettem.
„Budapestről érkeztünk a Vörösmarty gimnáziumból. Ez az iskola arról nevezetes, hogy van dráma tagozata, az ország egyik legjobb dráma tagozatának számítunk, amire rendkívül büszkék vagyunk. Az idén iskolánk egy hosszú távú tervet készített, amelynek részeként felmerült, hogy jó lenne egy határon túli drámás műhellyel felvenni egy hosszú távú kapcsolatot. AZ én osztályom tizedikes osztály, és úgy gondolom, hogy megfelelő korban vannak arra, hogy ilyen csereprogramban részt vegyenek én vettem a kezembe ennek az irányítását. A drámatagozatos kollégák segítségével felvettük a kapcsolatot Szvorák Zsuzsával. Arra jutottunk, hogy ez az április időpont kiváló lesz arra, hogy eljöjjünk ide. Reményeim szerint az a terv, hogy ez egy olyan hosszú távú kapcsolat lehetne, hogy ősszel mi fogadnánk őket Budapesten és azután ez minden évben megtörténne. Mégpedig úgy, hogy mindig az adott évfolyam tizedikes osztálya érkezne, illetve azután fogadná a fülekieket” – mesélte el Kosztra Gábor
Majd hozzátette: „Ami programot illeti, eredetileg úgy terveztük, hogy nagyobbrészt szakmai tartalma lesz, de azután Zsuzsa meggyőzött arról, hogy az itteni rész arról szóljon, hogy megismerjük az itteni magyarokat, a palócokat és így a két nap programja erre lett felépítve. Remélhetőleg a mieink sok mindet megtudnak majd az itteni magyarokról, az itt élő szokásokról és egyáltalán a kultúráról. Zsuzsa azt találta ki, hogy legyen egy kvíz a végén, tehát minden információ, ami elhangzik a két napban része lesz ennek. A gyerekeim közül legjobban teljesítő ajándékot kap.
Maga az ötlet onnan is jött, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek legyen határon túli kapcsolata, mert én azt érzékelem, hogy nem nagyon van ilyen kapcsolat, akinek a családjában nincs ilyen, vagy ha volt is nem tud róla, nincs élő kapocs. Az én nagyapám száz évvel ezelőtt Túróc megyében született és onnan toloncolták ki a magyar mivolta miatt a háború után a dédnagyapámmal együtt. A nagyapám az I. Bécsi döntés után Rosnyón volt tanító, de azután onnan is kitoloncolták. Nekem ez fontos, lényeges dolog volt. tehát s szervezésben van egy ilyen hátsó indíttatás. Én úgy gondolom, hogy pedagógusként ez egy fontos dolog, szívügye kell, hogy legyen, de nekem személyesen ez egy plusz hátteret ad hozzá. Egyébként Nagymaroson kezdek gyökeret verni, a nejem onnan származik, oda pedig sok szlovákot telepítettek be. A sebek ezen része már úgy-ahogy kezd begyógyulni, de a helyiek még mindig tudják, hogy ez vagy az a ház ezért a családért volt, de odaadták egy felvidéki családnak. Nyilvánvalóan nem haragszanak a családra, mert ők nem tehettek arról, hogy kitoloncolták őket, de a történetek és emlékek bizony megmaradtak.”
– Miért éppen Füleket választották ki?
Két irányban gondolkodtam. Az alapvető cél, amikor kitaláltuk ezt, határon túli drámás közösség volt. Én örültem volna, ha egy erdélyi csoporttal vesszük fel a kapcsolatot, de beszélve a drámatanárokkal mondták, hogy Füleken van egy nagyon jó csoport. Több kollégám ismerte őt és a csoportot is. Ugyanakkor felmértem azt is, hogy még Erdély több száz km-re addig Fülek közel van. Egyik kollégám néhány hete volt Füleken és dicsérte Szvorák Zsuzsát … Remélem, hogy viszontlátogatásra november tájékán sor kerül, s nekem az a tervem, hogy akkor nagyobb hangsúlyt fektetünk majd a szakmaiságra.
– Mondana még valamit az osztályról?
Ez egy egységes osztály két éve felvételiztek. Nálunk egy elég komoly központi felvételi van. Az első szűrő a felvételi, azután pedig van egy szakmai, képességi rész, ahol gyakorlatokon kell bizonyítaniuk a rátermettségüket, hogy idevalóak. A gyerekek mind úgy jöttek ide, hogy mind „drámázni” fognak. Nagyon sok kreatív, sok szempontból „harsány” gyerek van, akikkel nem egyszerű együtt dolgozni. De jó velük együtt dolgozni. Nálunk az a szokás, hogy a március 15-i műsort mindig a tizedikesek csinálják, tehát az idén ez a mi feladatunk volt és egy nagyon szép munkát tettek le a asztalra.
Mostanra azért már sokan belátták, hogy ők nem lesznek színészek. Mikor idejönnek akkor mindenki színész akar lenni, azután rájönnek, hogy mégsem ez az, amit ők akarnak. Hiszen ez a pálya sok lemondással és áldozattal jár, sok árnyoldala, amit nem mindenki lát elsőre – csak azt látja, hogy milyen szép a színpadon. De biztos, hogy lesznek olyanok, akik felvételizni fognak a Színművészeti Főiskolára. Ide évente úgy 10-15 hallgatót vesznek fel, s nagyon kevés az olyan évfolyam, amelyben ne lenne Vörösmartys diák.
Puntigán József, Felvidék.ma
Fotó: Szvorák Zsuzsa
