Régi népszokás szerint a telet és a betegséget kiszehajtással űzték el. Ezt a hagyományt elevenítette fel a lévai Eszterlánc óvoda.
Szabó Ildikó óvónő vezetésével a gyermekek elkészítették a kisze-bábot, jó nagy labdacsba gyúrt szénafejjel, felöltöztették palóc viseletbe, a lányok felpántlikázták kislányonként egy-egy piros pántlikával, és hangos énekszóval megindult a gyermeksereg egy közeli rét felé. Útközben a lányok egymásnak átadva vitték a kiszebabát, a többiek pedig mindig a sorra kerülő nevével rövid strófákat énekeltek: ” Tóth Fannika otthon ül, a kiszére pentőt szől, ha megszőtte, megvarrta, a kiszére ráadta! ” Kiérve a rétre a bábut levetkőztették és egy mezsgyés árokba dobták, vigye el az óvodáról a bajt és betegséget. Valaha eredetileg a bábot meggyújtották és vízbe dobták, de mivel kis gyerekekről van szó, ezért a levetkőztetett bábot két kislány dobta ki. Ildi néni a levett ruhákat a fiúkra bízta, ők vitték az óvodába vissza. A visszaúton a fiúk kerültek a menet élére, közben felpántlikázott zöldágból kaput tartva, mely alatt a többiek tavaszi énekeket dúdolva bújtak át.
A kiszehajtást a zöldág járás követte. Halaši Katalin és Szalay Dóra óvónők a bábról levett pántlikákat két zöld ágra kötötte. A feldíszített ágakból két fiú kaput alkotott, ez alatt átbújva hozták be jelképesen a meleget, a tavaszt, közben a Bújj, bújj zöld ág és más tavaszváró dalokat énekeltek.
További képek ITT>>>
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45202,45138,38942,44382″}
