Győztes feltámadást, az Isten szeretetébe örömteli bevonódást kívánok minden kedves testvéremnek … Kassai Gyula húsvéti gondolatai.
(Luk 24,1-12 és a Jel 3,21 alapján) Nagypénteken három asszony és egy tanítvány, János állt Krisztus keresztje alatt. Míg a többiek távol álltak a kereszttől, ők Jézus szenvedésében akartak osztozni. Voltak, akik csúfolódtak, gúnyolódtak, vagy kezüket dörzsölték, mert látták Jézus tehetetlenségét. Az, aki azt mondta, hogy lerombolja a templomot és három nap alatt felépíti, elveszett. Aki másokat megmentett, önmagát nem tudta megmenteni, – sokan így csúfolódtak.
A nagypénteki tömeg a mai ember gondolkodását, a Krisztushoz és követőihez való viszonyát is hűen bemutatja. Ma is vannak, akik Krisztus ügyét semmibe veszik, akik káromolják őt, vagy távol állnak tőle. Ma is vannak, akik csodát várnak tőle, és ha az nem következik be, akkor csalódottan tovább állnak, mert felszínes a hitük. Kevesen vannak, akik kitartanak, vagy bevonódnak az eseményekbe. Kevesen vannak, akik azonosulnak a szenvedővel, akik osztozni akarnak mások fájdalmában.
Ezek az asszonyok és János, ott álltak némán, szótlanul Krisztus keresztje alatt. Némán, csendben, várva a beteljesedést, a végzetet. Osztoztak Jézus halálában. Bevonódtak Krisztus szenvedésébe és halálába és ez lett a végső válaszuk a látottakra. Ott álltak némán és valahol lelkük mélyén beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember kénytelen beletörődni abba, hogy nincs tovább, nincs válasz a kérdésekre. Némán kell tűrni és várni. Nem lehet mindent erőből és a tudás alapján megoldani.
Nehéz helyzetekben akkor fogunk tudni helytállni, amikor felismerjük és elfogadjuk határainkat. A lehetőségeink határát látva viszont nem szabad feladni a küzdelmet, mert az Isten a türelmeseknek azt az utat is meg fogja mutatni, amely túlmutat a látottakon és a megtapasztaltakon, túlmutat a határainkon. Egyedül csak az képes tovább lépni, a kudarcokat feldolgozni, aki önmérsékletre, alázatra képes. Vannak helyzetek, amikor jobb csendben várni az Úr szabadítására, ahelyett, hogy valamit cselekednénk. Krisztus halála, amely kívülről nézve veszteségnek tűnik, valójában az új élet és megváltás első zsengéje lett. Egy olyan veszteség, amely magában hordozza a teljes diadalmat. Krisztus győzött, és bevont bennünket ebbe a győzelembe.
A szabadítás mindig onnan felülről jön. Az Isten számára nincs lehetetlen. Jézus meghalt, majd feltámadásával győzött a halál felett, hogy megszabadítson. Győzött, a Golgotán mellette álló, a halált végső válaszként elfogadó asszonyok reményvesztett állapota felett. Győzött, a tőle távol álló hitetlenkedők és őt gyalázók célt tévesztett élete felett. Már ott a kereszten legyőzte a gyűlöletüket, csúfolódásaikat és vádjaikat, azzal, hogy felvitte a keresztre az egész világ bűnét és fájdalmát. A kegyelem és irgalom volt a válasz a világ bűnére. Számunkra a kérdés az, hogy oda tudjuk-e vinni bűneinket Krisztushoz és készek vagyunk mi is s győztes oldalára állni?
Az asszonyok igyekeztek a hét első napján a sírhoz menve befejezni a félbehagyott temetést. Megadni Jézusnak a végtisztességet. Nem tehettek többet, hisz a halált és gyászukat végleges állapotnak tudták. Bár látták, hogy üres a sír, mégsem tudtak örülni. Megrémülve a földre szegezték tekintetüket. Még mindig a nagypénteki esemény hatása alatt álltak. „Miért keresitek a holtak között az élőt?” Rossz helyen kerestek, rossz helyre álltak az asszonyok. A sír, a halál nem tudta magában megtartani azt, aki él.
Még mindig nem a győztes Krisztust keresték, aki legyőzte a halált. Pedig a húsvét pont erről szól. Itt már nem némán szótlanul kell keresnünk Jézust, hanem örvendeznünk kell. A győztes Krisztus mellé kell állnunk és örvendezni. A helyünk a feltámadott Krisztus mellett van. A helyünk ott van, ahonnan ez az élet kiárad. Oda kell menni, ahol ennek a győzelmes életnek uralma alatt állhatunk. Azokban a dolgokban kell megtalálni az Urat, ahol a határok felett mindig győz a határtalan élet és szeretet. Az Isten maga a határtalanság. Mellette értelmet nyer minden élet. Igazi győztesek csak akkor leszünk, ha Krisztust választjuk.
Ő tanít meg bennünket is győzni a félelmeink, a kétségeink a kicsinyhitűségünk és a gyűlölet felett. A feltámadott élet győztessé tesz bennünket. Annyi évtizeden keresztül árván hagyott, pásztor nélküli népünket is győztes néppé formálja. Nem elég csak bevonódni a fájdalmas és megváltoztathatatlan múltba. Hanem tovább kell lépni. A mi népünk, közösségeink erőt meríthetnek Krisztusnak és hűséges követőinek naponkénti győztes csatáiból. Győztes feltámadást, az Isten szeretetébe örömteli bevonódást kívánok minden kedves testvéremnek, családnak és közösségnek 2014 húsvétján, Léván és Felvidéken egyaránt. Hozzon az idei húsvét diadalmat és igazi életet mindnyájunknak! Ámen
Kassai Gyula, Felvidék.ma
református lelkész
Elhangzott a lévai református templomban, 2014 húsvétján.
