1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. Időszerű, hogy a mindennapjainkban egyre többet beszéljünk a családról, a családi életről és annak alkotóelemeiről. Ma, amikor a különféle élethelyzetekben a közösség szavunk más-más értelmet kap, fontos, hogy megfontoltan és jól átgondolva értelmezzük a társadalom legősibb kapcsolatrendszerét: a családot.
A családnak különös funkciója és szerepe van. Biztonságot, szeretetet, békét, egymásra való odafigyelést teremt. A legszorosabb és legmélyebb kötelékek fűznek hozzá. Ebben a közegben nevelkedünk és gyarapodunk. Ebben a kisebb vagy nagyobb közösségben éljük a mindennapjainkat. Nekünk, felvidéki magyaroknak különösen fontos a közösség. Fontos, hogy identitásunkat és értékeinket megőrizzük, ápoljuk és tovább adjuk generációról generációra.
Mostanában gyakran halljuk az Európa megnevezést. Európai Unió, európai parlament és még sorolhatnánk. Ha jobban odafigyelünk az „öreg kontinens” életére, az őt alkotó társadalmak hétköznapjaira, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy Európa komoly morális válságban van. Nem túlzás ez a kijelentés. Az ősi eszmék és kötelékek felbomlottak, a hagyományos és elfogadott értékek háttérbe szorultak. A család fogalma megbomlott, zavaros kép rajzolódik előttünk. A férfi és a nő szerepe átformálódni látszik. Képzavar és fogalomzavar kavalkádja.
Az elmúlt hétvégén nagy vihart kavart a beteges és botrányos európai show műsor eredménye. Két táborra szakadt az európai közfelfogás. Az egyik tábor a szabadelvű gondolkodás mentén elmozduló, magát újszerű és divatos felfogással felruházó tömeg, a másik tábor pedig a család, a férfi és a nő méltósága, valamint az igazi értékek mellett kitartó közösség. Egyértelmű, hogy Európa morális mérlege nagyon megbillent az elmúlt időszakban. Szomorú is egyben, hiszen a család „intézménye”, a teremtés csúcsa – a férfi és a nő – értékvilága rogyott össze. Nincs ez így jól. Ami évszázadokon keresztül teljesen normális volt és elfogadott, azt most valamiért fel akarja rúgni egy másik erő. Miért kell ez nekünk? Miért jó, ha elpártolunk attól, ami a teremtés óta működik. Ha belegondolunk abba, hogy a jövő generációja elé milyen kép tárul majd egy pár év múlva, amikor a tanítási órákon a család szó helyett más kifejezést használnak majd, elborzadunk. Két férfi vagy két nő kapcsolata, esetleg még ennél is betegebb formációkkal azonosítják majd a családot, közösségünk legelemibb pillérét.
Európában mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit tart a helyes útnak. Meggyőződésem, hogy őseink jó úton jártak és okosan gondolkodtak, amikor a családot, mint a közösség alappillérét férfi és nő közötti kapcsolatként képzelték el és élték meg. Körül ölelve gyermekekkel, akik tovább vitték a hagyományokat, a család kötelékeit generációról generációra.
Európa tengere viharos időszakot él. A mi közösségünk hajója ebben a viharban és ellenszélben kell, hogy a part felé haladjon és lehorgonyozzon. Egyenes gerinccel kell megvívnunk a vihar elleni csatát. Lehorgonyozni és a háborgó tenger lecsillapodása után okosan élni európaiságunkat, magyarként, keresztény európaiként. Életünk horgonya a család, ha elveszítjük, elsodródunk.
Ilko Zoltán, Felvidék.ma