A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Trianonra emlékezik nosztalgia koncertjével Szvorák Katalin a Párizsi Magyar Nagykövetségen június 4-én. Az Osztrák – Magyar Monarchiát idéző hangverseny egy egykoron nagyrészt békében együtt és nem egymás mellett élő népek zenei múltját idézi. A Monarchia szétesésével nemcsak a magyarok egy része lett határon túli, de összetört egy több évszázados kultúrkör is, ahol különböző nemzetek és különböző vallású emberek tudtak egymással békésen érintkezni és „egy nyelven énekelni.”
A koncert hallgatói nemcsak műfajok barátságos egymásra találásának lehetnek tanúi, de egy izgalmas utazásnak: térben, időben és zenében. Az elhangzó áthallások, variánsok vándorlása: egy zenetörténeti összefoglalás, egy önfeledt éneklés, egy betekintés a régi zene századaiba és egyházi énekeinkbe, ahol népdalpárhuzamok váltják egymást, vetélkednek virágénekek, valamint egyházi dallamok népiesülve hajlanak át népdalokká.
A Kárpát-medencében a régizene, egyházi zene és népzene számos ponton találkozik. Világszinten népénekeink a leggazdagabbak, így a magyar nyelvű egyházi ének valódi hungaricum. A Trianon koncerten a templomi használatban honos népénekek olyan művészi köntöst kapnak, amelyben a mindennapi élet részévé válnak. Képesek üzenetet közvetíteni az egyre jobban profanizálódó világ polgárainak is. „Boldog ember lehet nagyon, hiszen arany hangját ezüst muzsika kíséri hűségesen.” írta egykoron Szvorák Katiról Utassy József. A párizsi koncerten a régi dallamok zeneileg is megújulnak, ebben nagyszerű zenészek lesznek a segítségére: Pejtsik Péter (cselló, hegedű, brácsa) és Andrejszki Judit (csembaló, orgona, ének)
A Liszt-, Kodály-, Bartók Béla- és Kossuth-díjjal kitüntetett énekművész legszebb, legősibb és legőszintébb hangszere: az emberi hang. A dalokban vándorló üzenet a Trianon utáni korszak „vox humanás” küldetése és a mindenkori kisebbségek hitvallása is. A zene, a dallamok nem ismernek határokat, egy neves zeneszerzőnk szerint: „ Jó, hogy van Szvorák Katink, akit neve és nyelve többfelé köt, s akinek éneke híd. Nem gigászi híd kell ide, hisz a szakadék képzelt csupán. Elég egy palló, amelyen átsegít a túlsó partra. Ahol mi magunk vagyunk. Ha ő énekel, nyugodtan forgatom a földgömböt. A kicsiny pont harmóniája hallik…”
További részletek az Eseménynaptárunkban ITT>>>.
SZK, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45497,46073,44609″}
