Az alábbiakban az Emberi Jogok Közép-európai Bizottságának és a magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae szlovákiai civil szervezetének közös állásfoglalását közöljük az Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság Európai Parlament plenáris ülése elé terjesztett 2013. január 13-i jelentéséhez az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban.
Az Európai Parlament 2014. február 27-én megtartott plenáris ülésén elfogadta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Louis Michel belga EP-képviselő által előterjesztett 2014. január 13-i jelentését az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2012). A jelentés 106 pontban 50 oldalon foglalkozik a témával.
A jelentés ahhoz, hogy egy hatékony ismereti alapot képezzen az Európai Unió emberi jogok védelme területén vállalt kötelezettségének a teljesítése terén, koránt sem felel meg ezeknek a feltételeknek. Első sorban azért nem, mert a 106 pont egyikében sincs megnevezve az az uniós tagország vagy tagországok, amelyre vagy amelyekre az adott rész vonatkozik. A jelentés olvasója így a benne foglalt álláspontokat, ill. kivetéseket nem tekinti, nem tudja magáénak tekinteni. Példaként említem a 38. pontban előforduló „egyes tagállamokban”, vagy a 48. pontban használt „felszólítja a tagállamokat” kifejezéseket. A konkrét tagállam megnevezése nélkül valamennyiük joggal azt gondolhatja, hogy ez a mi országunkra nem vonatkozik, ez biztosan egy másik országot érint. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy minden uniós tagállamon belül sajátos viszonyok uralkodnak, ezért a kétségen kívül jószándékkal elkészített jelentés elkerüli célját, kezdettől fogva hatástalan.
Ami magukat az 106 pontba foglalt észrevételeket, megállapításokat illeti, ezek sem bővelkednek konkrét adatokban. Jelentős számban találhatók olyan pontok, amelyek a „sajnálja”, „elismeri”, emlékeztet arra”, „aggódik”, hangsúlyozza”, „üdvözli”, „elítéli” és hasonló szavakkal, szóösszetételekkel kezdődnek, és amelyek inkább udvariasságra, mintsem egy elvárt határozottságra utalnak. A jelentésnek nem aggódnia, hangsúlyoznia, üdvözölnie, elítélnie, stb. kellet volna, hanem tömören, érthetően és konkrétan feltárni és megállapítani a tényeket. Feltárni és megállapítani, melyik tagállamban melyik emberi jogok milyen mértékben vannak betartva és ezeket a megállapításokat összevetni az Európában, az Európai Unión, ill. egyes tagországain belül érvényes emberi jogi jogszabályokkal. Ennek hiányában a jelentés egyes pontjai túlságosan általánosak, nem tartalmaznak sem konkrét célproblémákat sem konkrét célszemélyeket. A jelentés ezeknek a hiányosságoknak a tekintetében úgy anyagi jogi mint eljárásjogi szempontból végrehajthatatlan.
Ami a jelentés tartalmi helyességét és teljességét illeti, a benne meglévő kevés figyelemreméltó felismeréshez európai uniós szinten természetesen nem tudunk érdemben hozzá szólni. Egyrészt azért, mert (ami már említve volt) nem közli, melyik országra, ill. országokra vonatkoznak, másrészt ha közölné is, nem ismerjük az egyes tagországok belső viszonyait, jóllehet az érdemi értékelésre nem is vagyunk hivatottak.
Szlovákia tekintetében viszont annál inkább tudunk és kívánunk hozzászólni. A jelentés egy szóval sem említi, hogy Szlovákiában mindmáig fennállnak a Beneš-dekrétumok következményei és hogy ezek mindmáig ismételten feszültséget okoznak a társadalomban. Nem említi továbbá, hogy a Szlovák Köztársaság állami nyelvéről szóló 1995. évi 270. sz. törvény állandó tiltakozásokat vált ki az érintett személyek részéről úgy belföldön mint külföldön. Nem említi végezetül, hogy a Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló 1993. évi 40. sz. törvény mennyi személyi és családi tragédiát okozott a szlovákiai magyarok köreiben, hogy csak ezt a három legidőszerűbb emberi jogokat érintő kérdéseket említsem.
Természetesen nem kívánjuk, hogy a jelentés teljes és végleges megoldást kínáljon a példaként felsorolt emberi jogi sérelmek ügyében. Azt viszont joggal elvártuk volta a jelentést előkészítő és elfogadó bizottságtól, hogy legalább néhány mondatban felvázolta volna ezeket a szlovák társadalmat igen nagy mértékben sújtó jogtalanságokat és az Európai Parlamentet vagy az Európai Unió más illetékes testületeit legalább felszólította volna, hogy érdemben foglalkozzon az üggyel.
A jelentésben észlelt hiányosságokat az alábbi módon lehet összefoglalni:
1. Az emberi jogok Európai Unión belüli helyzetétől szóló jelentés túlságosan általános úgy az egyes tagállamok mint az emberi jogok helyzetének a megjelölésében.
2. A jelentés nem tartalmaz konkrét adatokat az emberi Jogok Európai Unión belüli betartásának a helyzetéről; a jelentés csupán udvarias kifejezéseket és szóhasználatokat alkalmaz anélkül, hogy az emberi jogok helyzetét tárgyilagosan megnevezné.
3. A jelentés Szlovákiára nézve hiányos, mert nem foglalkozik például a Beneš-dekrétumok által, a Szlovák Köztársaság állami nyelvéről szóló 1995. évi 270. sz. törvény által és a Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló 1993. évi 40. sz. törvény által okozott emberi jogi sérelmekkel Szlovákia magyar nemzetiségű lakosain.
4. A jelentés a fenti hiányosságok következtében úgy anyagi jogi mint eljárásjogi szempontból végrehajthatatlan.
Mivel a jelentés nem tesz eleget az imént felvetett jogos elvárásoknak, az Emberi Jogok Közép-európai Bizottsága és a magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae szlovákiai civil szervezete elhatározták, hogy közösen kezükbe veszik a kezdeményezést. 2014. szeptember 6-án a „Szlovákiai magyarok időszerű kérdései az Európai Unióban” alcímmel a felvidéki Érsekújváron megtartják a IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórumot, amely a felvidéki magyarokat sújtó legégetőbb emberi jogi problémáival foglalkozik.
A IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórum célja, hogy
1. rámutasson Edvard Beneš Csehszlovákia köztársasági elnökének a második világháború végén és utána kiadott dekrétumai érvénytelenségére és a dekrétumok máig megoldatlan következményeire,
2. felhívja a figyelmet arra, hogy a dekrétumok sajnálatos módon a Szlovák Köztársaság jogrendjét képezik annak ellenére, hogy több szempontból is ellentétesek nem csak Európa és az Európai Unió Szlovákiára nézve kötelező jogszabályaival, hanem maga a Szlovák Köztársaság alkotmányával is,
3. konkrét példák ismertetésével megcáfolja azt a téves állítást, hogy a Beneš-dekrétumok ugyan érvényesek Szlovákiában, de már nem kerülnek alkalmazásra,
4. a korábbi Csehszlovák Köztársaságban és a mai Szlovák Köztársaságban elfogadott jogszabályok elemzésével bebizonyítsa, hogy a Beneš-dekrétumok okozta sérelmek mindmáig nem kerültek orvoslásra.
A fórum résztvevői és a csatlakozó természetes és jogi személyek konkrét javaslatokat tartalmazó petíciót dolgoznak ki a Beneš-dekrétumok végső megoldása érdekében. A petíciót megküldik a Szlovák Köztársaság illetékes hatóságainak és intézményeinek, továbbá valamennyi belföldi parlamenti képviselőnek azzal a határozott követeléssel, hogy élve a Szlovák Köztársaság törvényei adta lehetőségekkel hozzanak végső megoldást a Beneš-dekrétumok okozta sérelmekért. A petíciót megküldik továbbá számos külföldi országok állami képviselőinek azzal a kéréssel, hogy támogassák a kezdeményezők jogos és időszerű követeléseit.
A IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórum végezetül a petíciót megküldi az Európai Unió illetékes testületeinek azzal a kéréssel, hogy a Szlovák Köztársaságban tevékenykedő emberi jogi szervezetek bevonásával felügyeljék a petíció megfelelő belföldi elintézését és amennyiben azt észleli, hogy a fejlemények nem az elvárt irányban és ütemben haladnak, a Szlovák Köztársaság ellen hatékony intézkedéseket foganatosítson.
Kelt Érsekújváron 2014. június 3-án
Az Emberi Jogok Közép-európai Bizottsága nevében Tajnay Mária főtitkár, Brüsszel – Pozsony
A Nobilitas Carpathiae civil szervezet nevében Dr. jur. Dr.-Ing. Práznovszky Miklós ügyvéd, emeritus egyetemi tanár, jogtörténész, törvényszéki tolmács, író, újságíró,
a Nobilitas Carpathiae országos elnöke
