Rédli Richárd Imre jászói plébános irányításával az idén is, július utolsó hétvégéjén a rudnoki Szent Anna-forrás, lelki kútfőül szolgált az ide zarándokoknak. A reggeli szlovák nyelvű szentmisét Angelus Kuruc poprocsi plébános, az ünnepi magyar nyelvű szentmisét Gábor Bertalan szepsi esperes plébános, a szlovák nyelvű szentmisét P. Hilár Jozef Štefurák, domonkos rendű szerzetes atya celebrálta.
A jászóvári premontrei monostor gondozásában levő – Szent Anna tiszteletére emelt ősrégi búcsújáróhely eredete a messze múltban, az 1200-as évek körül keresendő. Egy, Szent Annának – a jámbor bányásznép különlegesen tisztelt védőszentjének – tulajdonított csoda indította el a kegyhely életét. Egy vakon született jászói kislánynak álmában megjelent Szent Anna, aki elküldte őt az itt található forráshoz, ahol a kislány megmosta a szemét és meggyógyult.
A hagyomány szerint tehát már a török hódoltság előtt ismert volt a Szent Anna-forrás csodás gyógyhatása, főleg szembetegségek ellen. A forrás közelében először csak egy egyszerű fafödél alatt álló Szent Anna szobor volt, később azonban Sauberer András, jászóvári prépost-prelátus idejében, felépült a máig csodálható, impozáns négyoltáros kegytemplom.
Történelmi tény az is, hogy 1751. június 16-án XIV. Benedek pápa, a premontrei rend római generális-vikáriusa kérésére, jóváhagyta a kegyhely búcsúit. Azóta, bár sok viszontagság közepette, de a kegyhely él, ahol a zarándokok sok kegyelmet kapnak.
A történelem során a kegyhelyet szolgáló premontrei kanonokrendi atyákat, nemcsak a törökbetörés tette földönfutóvá és űzte el II. József, de a 20. század ateista hatalmi szervei is. Ennek ellenére a környék szlovák, magyar és német híveinek búcsús serege nem szűnt meg ide zarándokolni, hogy ügyes-bajos dolgaikból meglássák a kivezető utat.
Az idei szentmisékben a zarándokok mindenekelőtt a megmaradásért adtak hálát és imádkoztak az újrakezdés bátorságáért is. Isten különös kegyelmét kérték, hogy korunk különböző válságaiból meglássák a kiutat. Szent Anna és Szent Joachim közbenjárását kérték testi – lelki szemeik gyógyulásáért.
Imádkoztak, hogy a szűkebb pátria hívei ne csak tenni, de lenni akarjanak. Ne csak boldogulni, de boldogok akarjanak lenni, hogy ne a haszon, de az ember legyen számunkra a legfőbb érték. Mivel nem mindig gondolkodtak, cselekedtek és viselkedtek ilyen lelkülettel, ezért is történt a zarándoklat, és tört elő az őszinte bűnbánat és a megbocsátási készség, hogy így is beteljesedjék az ígéret: boldog a ti szemetek, mert lát és a fületek, mert hall (Mt 13,16).
GB, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47505″}
