A kassai református templomban szeptember 17-én, szerdán a fegyveres testületeknél szolgáló lelkészek ökumenikus, kétnyelvű istentiszteletet tartottak 18 órakor abból az alkalomból, hogy száz évvel ezelőtt kitört az első világháború.
A szertartás kezdetén az Ökumenikus Pasztorációs Szolgálat Központja (ÖPSZK) munkatársai többszólamú éneket adtak elő.
Az igét Dávid Vargaeštók hadnagy, református lelkész, az ÖPSZK Igazgatóságának irodavezetője és dékánja hirdette két nyelven. Szlovák nyelvű igehirdetésének textusát Pál apostol rómaiakhoz írott leveléből vette: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka, pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Arról prédikált, mi az első világháború emlékének jelentősége korunkban. Mi nem élünk háborús viszonyok közepette, mégha tudjuk, Ukrajnában és Közel-Keleten háború zajlik. Nincs személyes háborús tapasztalatunk. De a szenvedésről mindenkinek fogalma van, mely lehet lelki, testi, egzisztenciális jellegű. Elég csak körülnézni egy kórházban, vagy megélni egy szeretet személy elvesztését, s fogalmat alkothatunk magunknak ennek jellegéről. Miért történt mindez? Miért nem élhetünk békében? Nem folyt már elég vér? Mindig meg kell égetnünk az ujjunkat, mint a kisgyereknek? Sok ember úgy véli, hogy pesszimista tanítás a kínról, szenvedésről beszélni. Hiszen az ember remek teremtmény. Voltaképpen nem tudjuk mi a bűn. A gyilkosság és rablás, az bűn. A körülöttünk levőkre, a politikusokra megjegyzéseket teszünk, de nálunk minden rendben van! Pedig a bűn az emberi szívből jön. A csalás, hazugság, káromlás, minden rossz az ember bensejéből jön. A társadalmat is a bűn degradálja. Mi az életcélunk? Csak a családunk, nemzetünk, fajtánk? Az egyén csak saját magával törődik. A másik nem érdekli. Ez vezet a háborúhoz. A bűn következménye a halál.
Van megoldás? Szívünkkel és életünkkel Istenhez kell igazodni. Nem a karrierünkért élünk, nem gyermekeinkért, akik ha nem sikerednek olyanokra mint elvárnánk, akkor tehetetlenek vagyunk. Urunkká Jézus Krisztust kell választanunk, aki az egyetlen Úr, aki értünk meghalt. Ő az igazság, az út és az élet. Ha Őt választjuk, radikálisan megváltozik az életünk. Ő a megoldás a háborúra és a konfliktusokra. Az első lépés, hogy Jézus Krisztussal hosszútávú kapcsolatban álljunk. Nem a templomban, hanem a családban, munkában, szabadidőnkben. Kevés ember választja a lelki növekedést, pedig ehhez nincs szükség útlevélre, vagy engedélyre. Viszont az ima nem helyettesítheti az engedelmességet. Nekünk kell cselekednünk. Személyes feladatunk van. A múlt hibáiból tanuljunk. Kerüljük el őket. Minden népnek és nemzetnek tanulnia kell. Ott szolgáljunk, ahová az Úr állított bennünket!
A magyar nyelvű igehirdetés alapjául Kain és Ábel közismert történetét választotta Mózes I. Könyvéből (4, 1-10.). A bűn a gyűlölet kezdete. Első pillantásra arra gondolunk, hogy Kain indulatában ölt, mert Isten nem fogadta el áldozatát. De ő hideg megfontoltsággal gyilkolt. A szöveg tömör, de mégis Isten szeretetéről tanúskodik. Isten teljesíti ígéreteit. Kegyelmes Kainhoz is, mert megígérte, az ember benépesíti a Földet. A bűn ellenére. A háttérben a nomád pásztorok és a földművesek közötti ellentét, gyűlölködés húzódik. Ez valami hasonló mint a városi ember és a falusiak közötti viszony. Ősi rosszhiszeműség feszül a különböző kultúrák, értékrendek között. De a szövegből világos, miért volt az Úr számára kedvesebb Ábel áldozata. Ő nyája legjavát adta, Kain csak azt, amije volt. Ilyen a formális kegyesség. Kaint az Úr meginti, kegyelmet ajánl neki: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.” Isten szereti Kaint, de ő elutasítja a kegyelmet.
Kain hidegvérrel gyilkol, mert magát teszi a középpontba. Ábel beárnyékolja őt, az egóját, így pusztulnia kell. Ez lehetne a történet csúcspontja és nem csodálkoznánk, ha Isten elvenné az életét. Így lenne helyes, gondolhatjuk. Isten azonban más. Csodálatos. Megkérdezi Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?” Lehetőséged ad, hogy bűnbánatot gyakoroljon. Kain hidegen elutasítja Isten közeledését. Így akarjuk mi is elfedni saját bűneinket. „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Mintha azt mondaná, Isten bizonyítsd be, hogy rosszat tettem! De ha nem tudod bizonyítani, akkor nem vagyok vétkes. Így működik a bíróság. Akire nem tudják rábizonyítani a bűntettet, azt felmentik. De Isten nem ember. Ő pontosan tudja, mit tettünk. Kain tehát másodszor is kapott esélyt, de ő ezt elutasította. Emberi büszkeségből. Ha mi is elutasítjuk ezt a kegyelmet, akkor halál és kárhozat vár ránk. A világháború szornyűségei is erre figyelmeztetnek. Fogadjuk el, ne utasítsuk el ezt a kegyelmet!
A szertartáson részt vett Ján Ondrejčin evangélikus lelkész, az ÖPSZK kancellárja, Ján Šefčík (Szlovákiai Apostoli Egyház) őrnagy, pozsonyi börtönlelkész, Milan Gajdoš mérnök, az ŐPSZK Igazgatóságának igazgatója, Marian Bodolló alezredes, az ÖPSZK főpásztora, aki evangélikus lelkész.
Sajnos, nagyon kevesen éltek a lehetőséggel, hogy erre a szomorú évfordulóra emlékezzenek az Örök Ige fényénél.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48366,48309,47802,47725,47711,47608,47081,46960″}
