Az Anyanyelvünkért Polgári Társulás még februárban kétnapos anyanyelvhasználati konferenciát rendezett, melynek előadásai most már önálló kiadványban is olvashatók. A Nyelv, ami összeköt címmel megjelenő konferenciakötetet a szerzők sajtótájékoztatón mutatták be Komáromban, szeptember 17-én.
Cúth Csaba, az Anyanyelvünkért Polgári Társulás elnöke a konferencia tapasztalatait összegezve a könyvbemutatón elmondta, az előadók két lényeges konklúzióban állapodtak meg. „A státusztervezés kapcsán arra jutottunk, hogy a magyar nyelv regionális nyelvként való elismertetése több olyan kérdést is megoldana, amely a kisebbségi nyelvtörvényben jelenleg nem rendezett. A korpusztervezés kapcsán pedig, amely elsősorban terminológiai kérdéseket vet fel, a kétnyelvűséget és a terminológiai egységesítést hangsúlyoztuk” – fogalmazott. Megjegyezte: egy „normálisan működő demokráciában” a nemzeti közösségek nyelvhasználati jogai lényegesen kiterjedtebbek a jelenleg Szlovákiában tapasztalható gyakorlatnál.
Szabómihály Gizella nyelvész, a Gramma Nyelvi Iroda vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákia nem ismeri a regionális nyelv fogalmát, holott ennek a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában rögzített definícióját a magyar és a ruszin nyelv is teljes mértékben kielégíti. Ezeknek a nyelveknek nem csak opcionális érvényűnek, hanem kötelezőnek kellene lennie Szlovákiában – vélekedett.
Szabómihály ugyanakkor rámutatott arra is, ahhoz, hogy megfelelő módon tudjunk élni jogainkkal, szükséges, hogy legyen egy jól működő, egységes szlovákiai magyar jogi nyelv. „Mi egy szlovákiai jogrendszert ismerünk meg szlovák nyelven, amely bizonyos tekintetben nagy átfedést mutat a magyarországi jogrendszerrel, viszont nem minden esetben nyilvánvaló, hogy egy-egy, a szlovák jogrendben meglévő fogalomnak van-e a magyar jogrendben megfelelője és annak mi a megnevezése – fogalmazott a nyelvész, aki a fogalmi zavarok elkerülése érdekében egy olyan testület felállítására tett javaslatot, amelynek egy egységes, terminológiai adatbázis kidolgozása lenne a feladata.
Mint azt Szabómihály kifejtette, ilyen jellegű testület nem példa nélküli Európában: Dél-Tirolban, ahol a német nyelv regionális státuszú, működik ilyen bizottság, munkájuknak köszönhető többek között az is, hogy a tartományi és önkormányzati szintű jogszabályokat következetesen két nyelven teszik közzé.
Szabómihály Gizella szerint a legfőbb cél egy olyan egységes szlovákiai magyar jogi-közigazgatási szaknyelv kialakítása, amely mindenki számára érthető, és amelyet önállóan tudunk a nyilvános érintkezésben használni. Megjegyezte: az államnak ezen a téren sokkal többet kellene felvállalnia.
Ha nincs egy olyan bizottság, amely eldöntené, hogy a törvényszövegekben, hivatalos dokumentumokban, milyen kifejezéseket használhatunk, akkor egy nyelv gyakorlatilag használhatatlanná válik a hivatalos érintkezésben – jegyezte meg Horony Ákos, a Jogsegélyszolgálat munkatársa, aki úgy véli, a jogszabályok és törvények kétnyelvűsítésének ügyét az egyik legfőbb politikai prioritások közé kell emelni.
Hortai Éva jogász, akinek a kötetben megjelent előadása a szlovákiai magyarok névhasználatát érintette, kiemelte: a név nem csupán személyazonossági adat, hanem kifejezheti viselőjének nemzeti identitását, egy közösséghez való tartozását is.
Bukovszky László, a Most-Híd szakpolitikusa szintén arra mutatott rá, hogy államnak sokkal aktívabban kellene támogatnia és biztosítania a kisebbségek anyanyelv-használatát. Mint azt megjegyezte, jelenleg ezzel éppen ellentétes törekvések tapasztalhatók, a kormány ugyanis „teljesen kivonult a nemzeti közösségek nyelvhasználatának biztosítása területéről”.
A konferenciakötet hamarosan letölthető lesz oldalunkról is.
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44230,44321,44358″}
