A fenti bölcsességet Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke mondta egy tanácskozáson, melyet október 27-én tartottak a budapesti Magyarok Házában. Hja kérem, könnyen beszél az, aki már rendelkezik azzal a bizonyos autonómiával – mondhatná erre az egyszeri felvidéki magyar. Mert bár Szerbia és Szlovákia közül utóbbi tagja az Európai Uniónak s így már csak ezért is „felvilágosultabbnak” tűnhet a tájékozatlanabb érdeklődők számára, azért az autonómia mégiscsak itt, a Dunától északra számít rendkívül vulgáris szitokszónak. És minden, ami mögötte van: tabu. A déli végeken ezzel szemben a magyarok kulturális autonómiáját megvalósítani hivatott Magyar Nemzeti Tanács tagjait választották meg vasárnap.
A Magyarok Házában a Nemzestratégiai Kutatóintézet szervezésében tartott fórumon erről volt szó. A felvidéki önkormányzati választásokra készülve érdemes talán egy rövid kitekintést tennünk, miként választanak nemzettársaink a Kárpát-medence többi régiójában.
A budapesti tanácskozáson részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is, aki a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács szerepét méltatta, amely szervezet az ott élő magyarok kulturális autonómiájához való jogot testesíti meg. A hétvégén a 35 tagú nemzeti tanácsba 117 jelölt jelöltette magát – a nem hivatalos végeredmények alapján a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás vitte el a voksok 90 százalékát (ez 31 mandátumot jelent).
Ugyan senki nem állítja, hogy Szerbia lenne a nemzeti kisebbségek Kánaánja, az azonban tény, hogy senkit nem varrnak bele fekete zsákba „autonómiázásért”, míg Szlovákiában abban a pillanatban politikai hullának tekintheti magát, amint csak kiejti e szót a száján.
A délvidéki magyarok Nemzeti Tanácsa 4 fő területen bír hatókörrel: az oktatásban, a művelődésben, a tájékoztatásban és a hivatalos nyelvhasználat területén. Külön tanulmányt érdemelne, hogy milyen hatásfokkal, de az kétségtelen, hogy az intézményes forma létezik és működik.
Választások voltak eközben Ukrajnában is, ami – tekintve a keleten kialakult válsághelyzetet – eleve egy igen bonyolult ügy. Bennünket itt és most azonban csak a kárpátaljai magyarok helyzete érdekel, számukra pedig az volt a tét: lesz-e képviseletük a kijevi törvényhozásban a választásokat követően? Azt nem sikerült elérni, hogy a kárpátaljai magyarok létrehozhassanak egy önálló, magyar többségű járást (és választókörzetet), noha a magyar kormány is erőteljesen támogatta, azonkívül Kelet-Ukrajnában is módosították a körzeteket. A magyar képviseletet ilyen előzmények után egyetlen személy testesítheti meg: Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, aki Petro Porosenko ukrán elnök pártjának listáján a befutó, 62. helyen szerepel. Hivatalos végeredmény még nincs, ahogy önrendelkezés sem Kárpátalján és békesség Ukrajnában…
S végül röviden szólnunk kell a romániai elnökválasztásokról is, melyben két magyar jelölt is érdekelt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben a párt elnöke, Kelemen Hunor méreti meg magát, míg az Erdélyi Magyar Néppárt részéről Szilágyi Zsolt vág neki a választási hajrának. Mindketten természetesen az esélytelenek nyugalmával, de emlékezzünk csak Bárdos Gyula jelölésére a szlovákiai választásokon: a tét a közösség számára fontos kérdések tematizálása.
Ha már az esélyek szóba kerültek: egy idén tavasszal készült országos reprezentatív közvélemény-kutatás szerint Nicolae Ceausescu lenne a toronymagas befutó – ha ugyan nem lőtték volna szitává negyedszázaddal ezelőtt a Kárpátok géniuszát. Mindez sokat elárul a nép lelkiállapotáról. Amúgy a legesélyesebb élő jelöltnek a miniszterelnök, Victor Ponta számít – aki megint csak nem arról híres, hogy a magyarok nagy barátja lenne. Ezzel sajnos nincs egyedül a Kárpát-medencében…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: Beliczay László, mti
