Mivel az utóbbi időben a közbeszédben gyakran hallom a címben jelölt szóhasználatot, kifejezést – mit mondjak? Bántja a fülemet. A szlovákiai magyar nyelvet így is terheli sok idegen, a nyelv törvényeit figyelembe nem vevő kifejezés, (rákötöttem a traktorra a vlecskát, – utánfutót – vettem egy tyeplákit, – melegítőt, esetleg tornaruhát – összeszedték a mezőn a tocskát, – szalmabálát, stb.).
És ez csak a jéghegy csúcsa. Ezen túl ott van a sok angol szó, amely az internettel kapcsolatos. Szinte nélkülözhetetlen. Az üzletek, boltok, multi cégek nevei, amelyek egyes esetekben szinte beszélő viszonyban sincsenek az áruval, amellyel foglalkozik a cég. A „cégér”! Igen. Régebben a cégér már messziről szembeötlően figyelmeztette a járókelőt: itt csizmát, ott vegyes árut kapsz, amott hentes méri a portékáját. Ma? Újabb teher: a felirat sok esetben csak államnyelven olvasható a színmagyar vidékeken is. A magyar tulajdonos azzal érvel: kicsi a hely, nem fér a táblára még a magyar szöveg is. Érdekes. Egyes csoportok – volt merszük hozzá – kicserélték, vagy mindkét nyelven feltüntették a vasúti állomás nevét. (Ekel – Okoličná. Csakhát ezen az állomáson már rég nem áll meg semmilyen vonat.) Miért nem tüntet senki azért, hogy például Dunaszerdahelyen a múlti cégeken sehol nincs magyar megnevezés, de még az árujukon sem látod, hogy rajta lenne magyar nyelven. Pedig törvény adta kötelességük lenne a vevőket anyanyelvükön tájékoztatni az általuk forgalmazott áruról. Komáromban is így van? Hány olyan helység van Szlovákiában, hol a kisebbség eléri a 20 %- ot? Ott miért nem követelik a nyelvtörvény végrehajtását az illetékes szervektől. Megszoktuk – mondják az emberek. A szokás nem mindig jó tanácsadó! Különösen akkor nem, ha a jogos igazunk végrehajtását követeljük. Ebből az is következhet, hogy más, húsba vágó jogainkról is lemondunk.
Egy másik: rendszerváltás – vagy rendszerváltozás. Mindkettő magyar szó, értem is, de nem ugyanazt jelenti. Néhány esetben próbálkoztam megmagyarázni a két szó közötti jelentésárnyalati különbséget – hasztalan. Vajon miért? Mert politikai felhangot kapott a szó, amit nehéz kizárni – különösen, ha ezt jelentős politikai személyiség használja. Pedig ez esetben nincs helye a politikai belemagyarázásnak. Ez szigorúan vett nyelvi kérdés. Legutóbb egy magyarországi költővel volt nézeteltérésem a szóhasználat nyomán. Ő azt állította, hogy ő csak a gatyáját szokta váltani. Nem érveltem tovább. Mondhattam volna, hogy akkor más gatya volt rajta – nem ugyanazt a gatyát vette fel fordítva, hanem újat, másikat vett elő. De akit nem lehet érvekkel meggyőzni, jobb, ha nem vitatkozik vele az ember. Pedig ugyanaz vonatkozik a „rendszerváltozás”-ra is! Én azt állítottam – ma sem másképp – hogy a „változás” nem fejezi ki a „váltást”. (Ne tévesszük össze a „változtatás”- sal.) Miért nem? A legkézenfekvőbb bizonyíték: nálunk Dubček fellépésével már nem szocialista rendszernek neveztük a kommunizmust, hanem emberarcú szocializmusnak. De a rendszer maradt. Csak „változott”. Puhább lett, hasonlóan a kádárihoz. Ha a vonat egyik sínpárról átvált egy másikra, már más sínpáron halad tovább. Váltónak nevezzük azt a szerkezetet, amely segítségéven mindez megtörténik. Az idő is változik – de az idő, mint olyan, marad. A pénzváltóba megyünk, ha a forintot más pénznemre akarjuk cserélni. Nem „változtatni” akarjuk dubčeki módra, hanem „váltani”. Ugyanez vonatkozik a rendszerre is! Nem a régi rendszerben állt be „változás”, hanem a „váltás”-sal egy új, más rendszer lépett a régi helyébe. Ennyi a különbség! De az óriási!
A nyelv nagyon finom műszer. Olyan dolgokat is képes kifejezni, amit tulajdonképpen csak az érzékszerveink észlelnek. Idegen, ha megtanulja is a nyelvet, erre képtelen. Benne kell élni. S nem utolsósorban tanulni – mert ez is tudomány, amely minden tudományra kihat – hisz gondolataink közlése csak ezen keresztül, ez által történhet az ókortól napjainkig.
Gyüre Lajos, Felvidék.ma
