A lévai Reviczky Ház Rákóczi termében november 8-án került sor a versmondók találkozójára. Az esemény házigazdája Újváry László volt.
A házigazda a versek nagy szerelmese, a versenyzőivel már számos országos díjat nyert, legendás felkészítő tanár, a lévai Reviczky Társulás alapítója, annak első elnöke. Újváry László az eseményt Radnóti Miklós: Erőltetett menet c. versével nyitotta meg. Mint mondta azért, mert sajnos ma van 70 éve, hogy lángelméjű költőnk, Radnóti Miklós az esztelen gyilkolás áldozata lett. Az iskolapadokból már több évtizede kikerült diákok ma is újat tanulhattak Laci bácsitól, aki Radnóti Miklós ezen megrázó soronként több üres szóközzel megszakított versét kétszer szavalta el. Először a már említett hosszú szóközöknél a következő sorba ugorva, másodszor az egész sort végigolvasva. Mindkét esetben gyönyörűen rímelő verset hallhatott a közönség. Amíg az első a küzdelmet feladó, pesszimista hangulatú volt, addig a második vers reménnyel, bizakodással volt teli. Valamennyien pár perc leforgása alatt még nagyobb tisztelői is csodálói lettek Radnóti Miklós zsenialitásának.
Radnóti Miklós
ERŐLTETETT MENET
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, –
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
Ezt követően Újváry László Reviczky Gyula talán legismertebb „Imakönyvem” c. versével indította meg a szebbnél szebb versek sorát. A rendezvényen a legnagyobb számban a Lévai Szent László Kör vett részt, akik tudatosan Reviczky Gyula a mélyen hívő, Istenkereső, emberséges és szociálisan mélyen érző költő verseivel ismertették meg a megjelent érdeklődőket. Első elszavalt versük „Az árva fiú” c. volt, melynek
„Virágok nőnek ifju sírokon;
Enyémek egy-két jó barát, rokon.
Ők csítítgatták árva szívemet,
Az Isten ezt nekik fizesse meg.”
A verssoraiban a költő lévai nagynénje Boronkay Ignácné született Reviczky Antónia szeretett családjára gondol, akik meleg szeretetére a hányatott sorsú költő nem egyszer hálásan emlékezett vissza. A vers elhangzását követően Müller Péter a Reviczky Társulás Léva és Vidéke Helytörténeti Szakosztálya gondnoka bemutatta azt a fotót, melyet nemrég a Lévai katolikus Kör 120 éves évfordulója kapcsán Ivkovič Sándornak köszönhetően a csak ritkán látogatható lévai Lakner kriptában készített Boronkay Ignácné szül. Reviczky Antónia kriptai márványtáblájáról. Minden jelenlevőt jó érzéssel töltött el, hogy 159 évvel Reviczky Gyula születését követően van Reviczky Gyulához köthető tárgyi emléke Lévának. Majd a jelenlevők felváltva szavalták el Reviczky Gyula szebbnél szebb verseit, mint: a Miatyánk, Ibolyát áruló leány, A filiszterekhez, Imádságom, Jézus Pilátus előtt (Munkácsy képe), Pálma a Hortobágyon, Sátán, Aratás, Feltámadás, Petőfi él (Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.), Pán halála, Karácsony címűeket. A nagyon kellemes és kedves hangulatú pár órát Laci bácsink zárta Reviczky Gyula alábbi lelkesítő költeményével:
Jelszó
Munkára fel, versenyre fel,
Magyarhon ifjai!
A mit ma végezhettek el,
Kár elhalasztani.
A gyors idő is ép’ olyan,
Úgy űz ma holnapot:
Mint habra folyvást hab rohan.
Fel hát! Dolgozzatok!
A percz, ha tünt, meg nem kerül
Annak, ki ácsorog.
Fut az idő szünetlenül,
Kereke zúg, forog.
S elsöpri, a ki véle nem
Tud lépést tartani.
Fel hát, jövendő nemzetem,
Magyarhon ifjai!
Dicsőn végezni: rajtatok
Múlik s nem másokon,
Mit boldogult apáitok
Megkezdtek egykoron.
Teher, nyüg enmagának is,
Ki csak lustálkodik.
Magának is, honának is
Él, aki dolgozik.
A résztvevők közösen elhatározták, hogy Reviczky Gyula költészetének megismertetését és népszerűsítését tovább folytatják, s egy év múlva addig ifjúságot is bevonva ugyanitt találkoznak.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
Fotó: Müller Péter
{iarelatednews articleid=”47196,38873″}
