Nagyidán jártam a nyáron a zsidó temetőben. Elszomorító látvány fogadott. Nagyida egykor híres hely volt. Nem csupán Arany János hőskölteménye tette nevezetessé.
1650-ben állítólag nagy sátrak alatt, európai szintű nagy zsidó zsinatot tartottak a Talmudról. Ezrével érkeztek a résztvevők egész Európából, köztük 300 rabbi. Nemcsak a résztvevők számát illetően vannak kétségeink, hanem az sem biztos, hogy ez a tanácskozás valójában lezajlott-e. Utána néztem a dolognak, mert sok helyütt tényként tartják számon. Amint kiderült, egy angol történet német kéz közvetítésével jut el a magyar olvasóhoz és ezt a tanmesét Nagyidához kapcsolja kitörölhetetlenül. Hiába cáfolták már többször.
Az Uránia c. lap „A nagy ‘Sidó-gyűlésről, melly 1650-ik Esztendőben Magyar Országba’ tartatott” (1794. október, II. k., 282-89.) c. cikkben a következőket olvassuk:
„Második Nap felnyíttatott a’ Concilium eggy Beszéd által, és előadatott, hogy mindenek felett, azt kelljen megvisgálni: hogyha eljött-é már a’ Messiás, vagy pedig várakozni kell még Eljövetelére? – Erre némellyek azt állították, hogy már elkellett néki jönni, mivelhogy világossan általlátnák, hogy az a’ Nyomorúság, és Szenvedés, a’ mellyet az Isteni Gondviselés, már annyi sok Századoktól fogva rendeltt reájok, nem az Bálványozásoktól származott, a’ melly Vétektől a’ Babilóniai Fogságból való Megtéréstől fogva, mindég üres volt a’ ‘Sidó Nemzet; hanem más valamelly Októl venné Eredetét.
Hosszas Tanátskozás utánn, megeggyeztek benne, hogy a’ Messiás még el nem érkezett, és hogy a’ Nemzet’ Bűnei, és Megtéretlensége Okai ezen Késedelemnek. — Ezután megvisgálták melly formán jelenti ki magát a’ Messiás, és ezen három Esmértető-jeleket határozták meg 1.) Úgy jelen meg mint eggy nagy Király, győzödelmesen, és felszabadítja a’ Nemzetet, az idegen Népek’ Járma alól. 2.) Semmi Változást nem tészen a’ Móses’ Törvénnyében; és 3.) eggy Szűztől szűlettetik, és Születése lészen Esmértető-Jel az Idegeneknél.
Végre azokkal akart megegyezni a’ Concilium, a’ kik azt hitték, hogy a’ Messiás már meg jelent, és ezek azt állították, hogy az egyéb nem lehetett, hanem Illyés, még pedig mivelhogy 1.) nagy Hatalommal ruháztatott fel, a’ mellyet a’ többi között, a’ hamis Próféták Megölése által is megbizonyított. 2.) Akhábtól, és Jezábeltől üldöztetett, a’ melly hasonlóképpen Karaktere a’ Messiásnak, a’ mint az ki tetszik az ő Szenvedéséről való Jövendölésekből. 3.) Több volt mint eggy közönséges Ember, és az Isten Szemei előtt is nagyobbra betsűltetett a’ minthogy elevenen ragadtatott fel az Égbe. 4.) Különös Gond’al viseltetett Nemzete eránt, mivelhogy Elizéust hagyta maga után’ Prófétai Hivatalának Folytatására.
Még azon az Éjjel, azt a’ fontos Kérdést is megvisgálták; ha a’ Jézus, a’ kit az ő Eleik megfeszítettek, nem az igaz Messiás vólt-é? De ez a’ következendő Nap megvettetett a Farizeusok’ Szektája által, a’ melly erősebb volt ezen Gyűlésben, – még pedig azon okból, mivelhogy a’ Jézus Szegénységben, és Nyomorúságban születtetett; holott a’ Messiás’ Eljövetelének, fényesen, és pompásan kell megesni, és a’ Mó’ses Törvénnyét megerősíteni – Eggy Rabbinus, Ábrahámnak hívták – a’ kinek ezen Meghatározás nem elég fontosnak látszott, a’ Krisztus’ Tsudatételit tartotta a’ Farizeusok’ eleibe, és azt kérdezte tőlök, kinek Hatalmával tehette azokat a’ Krisztus? a’ mellyre Zebedeus, eggy a’ Többek [Főbbek] közzűl ezen Szektában, azt felelte, hogy ördögi Mesterségek által tette légyen azokat. De Ábrahám azt állította, hogy semmi Bűbajosság által nem adattathatik vissza a’ Látás, Hallás, vagy Szóllás a’ vakon- siketen- vagy némán szűletteknek. Erre azt felelte a’ másik, hogy azon Vakok, Némák, és Siketek, már Annyok’ Méhében, tétettek azokká, ördögi Mesterségek által, és hogy ő rajtok segített, nem tett egyebet, hanem tsak a’ Boszorkány-tsomót oldozta fel, hasonló ördögi Mesterség által — Jóllehet ellenkeztek vélek a’ Szaddutzéusok más Matériákban, megeggyeztek még is ebben vélek, még pedig annyival inkább, mivelhogy ők a’ Feltámadást tagadták, a’ mellyet olly keményen oltalmazott ellenek a’ Krisztus. Minekutána hát [6] napokig tartott vólna ez a’ Concilium, hirtelen félbeszakasztatott hat Keresztény Papoknak Érkezése által, a’ kik Rómából küldettettek. Mert Próbáik a’ felől, hogy a’ Krisztus az igaz Messiás, nagy Háborgást okozott a’ Gyűlésben, a’ mellytől egyebet nem hallott az Ember értetlen Lármánál. Más Nap eloszlottak ezen Conciliumnak Tagjai, minekutánna megeggyeztek volna abban, hogy három Esztendő múlva, eggy más Conciliumot tartsonak [tartsanak] Siriában.” Az Ungrische Magazin… úgy tudja, Szmirnába lesz a konzílium.
A nagyidai gyűlésről elsőként Kaiserlich Königlich allergnädigst privilegirte Anzeigen [Császári Királyi Kegyesen Kiváltságos Folyóirat] 1775. január 11-ei száma (5. évf., II. kötet, 12-15. o.) közölt egy cikket Von dem großen jüdischen Koncilio, welches 1650 in Hungarn gehalten [A nagy zsidó komzíliumról, melyet 1650-ben Magyarországon tartottak] címmel. Ezt Karl Gottlieb von Windisch írta. Ezt ismertette ugyanő kivonatolva az Ungarischen Magazin… [Magyar Magazin…] I. kötetében, 1781-es évfolyamának 247-249. oldalán. A Kármán József és Pajor Gáspár által szerkesztett Uránia is az Anzeigenből merített.
De honnan vette a hírt Windisch? Meg is adja a forrást, melynek címe: „A Narrative of the proceedings of a great Councel of jews, assembled in the plain of Ageda in Hungaria about 30 Leagues distant from Buda, to examine the Scriptures concerning Christ; on the 12th of October 1650. By Samuel Brett there present. Also a Relation of some other observations in his travels beyond the seas … Printed at London for Richard Moon … 1655.” Tehát Elbeszélés a zsidók konzíliumának eljárásáról, melyet a magyarországi Ageda síkságán tartottak, mintegy 30 tengeri mérföldnyire Budától, hogy vizsgálják meg a Szentírást Krisztusra vonatkoztatva, 1650. október 12-én, Samuel Brett előadásában. Szintén ehhez kapcsolja észrevételeit, néhány egyéb utazásáról a tengereken túlra…, Kiadta Richard Moon, London 1655.
Ebben a kis munkában kalandjai mellett, megemlékezik a zsidó zsinatról, amely a Brett-könyv gerincét képezi. Ezt a régebbi szakirodalom már meggyőzően cáfolta. Többek között Kelen Ferenc: Az 1650-iki zsidó-zsinatról c. cikkében (Magyar-Zsidó Szemle, 1891. 3. sz. 177-186.).
Ugyanis héber nyelvű tanácskozást – ahogy Brett állítja -, a zsidók a III. század óta nem tartottak. A szerző által emlegetett szaduceus és rechabita szekta 1650-ben már rég nem létezik. A beszámoló utal a farizeusok csoportjának markáns álláspontjára, noha a közép- és újkorban hitvallását tekintve valamennyi zsidó farizeus, leszámítva a csekély létszámú karaitát (ők a szóhagyományt nem fogadták el, csak az írást, a Tórát). Brett úgy tudja, a zsinaton Jézus messiási voltának igazolására két jezsuita, két ágostonrendi és két domonkosrendi szerzetest hallgattak meg, ami képtelenség.
A híradásnak nincs forrásértéke. A mű az erőteljes katolikusellenes vita mellett a zsidók megtérítését célzó agitáció. Brett angol misszionárius és utazó tudósításában ugyanis a katolikus papok megjelenése és hitvallása óriási felháborodást kelt, ami miatt a zsinat félbeszakad. Ezután a szerző azt fejtegeti, ha protestáns prédikátorok képezték volna a vitatkozó másik felet, akkor sikerrel járhattak volna, hiszen a protestáns, különösen az angol lelkészek, főleg a londoniak rendkívül rokonszenvesek a zsidók számára. Ezt a hízelkedő megállapítást ki tudja, honnan vette. Tehát áttérésüknek Róma a legfőbb ellensége, gátja.
Ez az agitatív szándék Windischnél – a protestáns hit előnye a katolikussal szemben a zsidók vonatkozásában – már kimarad. Georg Schwindel 1748-ban és 1753-ban kiadta Brett munkáját németül. Itt is Ageda a település neve. Windisch innen vehette a történetet, de más forrása is lehetett. Brettre is hivatkozik, akit viszont Schwindel nem említ. Ám ő azonosítja Agedát Nagyida Abaúji mezővárossal, melynek vára is van és azt az anekdotát mondja el, melyet majd Arany János tesz maradandóvá. Elég egy N-betűt illeszteni a településnév elé, s így a Nageda már valamelyest hasonlít Nagyidára. Az teljesen mellékes, hogy ez a település nem 30, hanem nagyjágól 115 tengeri mérföldre esik Budától.
A Magyar Zsidó Lexikon (1929) úgy tudja, hogy Sárkány Dávid (1700-1762) sárospataki tanár L. Vrimoet [talán inkább Vrijmoet] holland tudósnak küldött válaszában megerősíti, hogy a magyarok között él még emlékezete annak a zsidó zsinatnak, mely „Szt. Agata” mellett, Budától délre 6 mérföldre folyt le. Ilyen közel nem tudunk ilyen nevű településről, csak Sárszentágotáról, habár az jóval távolabb, 43 tengeri mérföldnyire található Budától, hogy most az erdélyi Szentágotáról ne is essék szó. Talán sohasem tudjuk meg, hogy Sárkány milyen mendemondát jegyzett le és az honnan vette eredetét. Az Urániában még akkor nem olvashatta.
A zsidó zsinatról szóló tudósítás vándorútja jól mutatja, hogyan kerül egy eredetileg angol nyelvű, Magyarországot felhasználó propagandairat a németajkú hungarus értelmiség közvetítésével a magyar nyelvű sajtóba. A nyílt protestáns agitációt Windisch történeti leírássá teszi, majd szórakoztató anekdotává szelídül az Urániában, mely a sok elhagyás miatt célratörőbbé válik. A magyar változat készítője a főszöveget lefordította, ám a lábjegyzeteket elhagyta, még a cigány-anekdotát sem vette át. Pedig ha megteszi, akkor a nagyidai cigányok történetének egyik első magyar nyelvű megfogalmazását tette volna közzé.
Így tehát ezt a sosemvolt zsinatot elfelejthetjük annak ellenére, hogy sokan mindmáig hitelt érdemlőnek tartják azt.
Nagyida klasszicista zsinagógája a 18. század második felében épült. Tanúja, egykor az állandóan csökkenő létszámú zsidó lakosságnak. 1880-ban 210 (12,3%), 1910-ben 119 (5,8%), 1921-ben 160 (7,5%), 1930-ban 111 (5,2%), 1941-ben 100 (4,5%) izraelita vallású lakosa volt. Ezek zömét pusztították el Magyarország náci megszállása után. Mivel az 1930-as – nyilván manipulált – statisztikát kivéve zömmel magyar anyanyelvűek lakták a települést, bízvást állíthatjuk, ezek is zömmel magyarok voltak.
A nagyidai zsidó temető egyike a Szlovákiában található majd 700 közül. Vagy egy évtizede a kanadai zsidók, nem csekély összeget adtak Snyír Ferencnek, az akkori polgármesternek, hogy újítsa azt föl. A munka csak azután kezdődött meg, hogy a szponzorok megfenyegették, perelni fogják, ha nem végezteti el a vállalt munkát. Így a temetőt rendbe tették, kerítést készítettek, a növényzettől megtisztították a területet és a Reichman főrabbi sírja fölé emelt épületre tető került.
Azonban mindez már a múlté. 2008-ban vandálok rongáltak meg tizenkét sírkövet. Amikor ott jártam, elhanyagolt, elgazosodott terepet találtunk, Reichman sírja fölül ellopták a tetőt, mert az fából volt. A fémből készült kerítés is foghíjas már, mert azt a fémgyűjtőben lehet hasznosítani. Az odavezető út mentén szemét és gaz. Eldobált ruhafélék. Néhol meg gyanús bűzt érez az ember. A hidat szintén szétszedték, hogy az árkon keresztül üggyel-bajjal kell átmásznia az embernek, hogy folytathassa útját.
Reichman szent főrabbiról azonban semmit sem sikerült megtudnom. A különösen kegyes életet élt, csodatevő emberek sírja fölé épületeket emeltek. Ide jöttek egykor a zarándokok, akik segítséget, vagy gyógyulást reméltek tőle. Tehát jeles ember lehetett.
Reméljük, az újraválasztott polgármester tesz majd valamit azért, hogy ez az elszomorító helyzet megváltozzon.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek ITT>>> tekinthetők meg.
