Idén 2001 éves a szlovák posta. Miért kellene csak a kerek évfordulókat ünnepelnünk? Egy évvel ezelőtt, tavaly novemberben Tomáš Drucker, a Szlovák Posta vezérigazgatója és Igazgatótanácsának elnöke ugyanis kijelentette a pozsonyi színház épületében, hogy az általa vezetett intézmény két évezrednyi múltra tekint vissza.
A vezérigazgató úr Kanadában élő apja is nagy mesélő és kassai nagyapja, Dezső bácsi is az volt. Tehát ez családi hagyomány, csak míg felmenői meséi nem kerültek a sajtóba, mert nem a nagy nyilvánosság előtt hangzottak el, az unoka már abból a tényből, hogy Augustus császár idejében a római posta „hozzánk vezetett”, logikai rövidzárlattal erre a korszakalkotó megállapításra jutott.
Nagyapja bizonyára örülne, lám nem hiába finanszírozta tanulmányait, most milyen csodálatos megállapítást tett. Az apja ugyanis nem nagyon küldözgetett pénzt a messziségből, mert házasságaival és további utódaival volt elfoglalva.
Nyilván az olyan korábbi zseniális megállapítások inspirálhatták, mint hogy Marcus Aurelius szlovák szerző volt, hiszen a Garam mentén írta Elmélkedéseit. Hogy görögül? Kit érdekel! A Garam mindig szlovákul fecsegett. Ez is sajnos megtörtént, alig ütközött meg valaki rajta. Rövid újságcikk született csupán.
A következő lépés, mely a tavalyi nyilatkozatot követheti az az lehet, hogy Szlovákia hivatalosan fogja kérelmezni, az UNESCO vegye föl mint szlovák szellemi örökséget a postát listájára. A posta mint szlovacikum! Nyilván Szlovákiából terjedt el ez a szolgáltatás is világszerte. A posta szó is szlovák eredetű. Hogy a kocsi a magyarból került különböző nyelvekbe? Ez is a kényszerasszimiláció szándékának bizonyítéka. Mégis van menekvés: a gyalogposta korábbi.
A vezérigazgató tavaly 182.825 eurót vitt haza. Ennyiért már bármit lehet mondani, sőt az ellenkezőjét is, ha szükséges. Megérte neki, hogy váltott. Korábban az SDKÚ-DS-hez állt közel. 2012 tavaszán az Irány (Smer) minisztere, Ján Počiatek neveztette ki a Szlovák Posta élére, szakmai kvalitása miatt. Feladata volt a postánál kialakult kedvezőtlen helyzetet helyreigazítása. Ezt úgy látszik sikerrel megoldotta.
De mindebből még nem következik, hogy ért a történelemhez is. Ehhez másfajta tudásra is szükség lenne. Ám ez mostanság valahogy senkit sem érdekel. A politikusok csinálják a történelmet, ezért nincs idejük a múltat faggatni, a gazdasági szakemberek a pénzt kergetik, ők azért nem érnek rá, a választópolgár meg issza söröcskéjét és bámulja a plazmát, így ő sem figyel oda az ostobaságokra, amelyek egyre gyakrabban kapnak lábra.
Ha az emberiség így folytatja, nem sok jövőt jósolok nekünk.
BZ, Felvidék.ma
