Az idei évben is, immár hagyományosan, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapjához kötődően, november 19-én, szerdán este hat órától a pozsony-óvárosi Szent Erzsébet-, vagyis ismertebb nevén Kék-templomban magyar nyelvű ünnepi szentmisére került sor. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyarok lelkipásztora volt, aki két oltártestvérével együtt, Németh Rezső, korábban Pozsonyban segédlelkészként működő, egykori csallóközcsütörtöki plébánossal, illetve Masicza Robert jelenlegi csallóközcsütörtöki plébánossal együtt mutatta be az ünnepélyes szentmisét.
Nagyon felemelő érzés nekünk, pozsonyi magyaroknak legalább így, egy évben egyszer, Szent Erzsébet ünnepe alkalmából itt ünnepelni eme kiemelkedő szentünket, ebben a Lechner Ödön által eklektikus stílusban tervezett gyönyörű, díszes templomban. Hiszen egyes források szerint talán épp itt, az egykori koronázó városban, más források szerint pedig Sárospatakon született Erzsébet, IV. Béla királyunk testvére.
A szentmisén szolgálatot végzett többek között a ministrálásban a pozsonyi szeminárium négy magyar kispapja, további ministránsok, köztük egy önkéntese a Felvidéki Mária Rádiónak Ebedről, továbbá a kóruson az énekkar, amely áldozásra latin és magyar nyelven váltakozva az „Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk” taizei éneket énekelte különböző, szebbnél szebben szóló hangszerek kíséretében. A szentmisén az orgonán Szabó Imre orgonaművész játszott.
Tamás atya szentbeszédében többek között említést tett azokról a városokról, melyek szorosabban kapcsolódnak ünnepelt szentünkhöz, mert azokban éppen az ő tiszteletére felszentelt templomok vannak, vagy oltárt emeltek az ő tiszteletére, ilyen például a kassai Szent Erzsébet-dóm. Mint tudjuk, Szent Erzsébet földi pályája nagyon rövid volt, mindössze 24 év, mégis eme rövid idő alatt nagyon sok jót tett az emberekkel, megkülönböztetett szeretettel pártolta a szegényeket és rászorulókat, amiért éppen sok helyen ábrázolják őt, így a Kék-templom oltárképén is, melyet Tury Gyula festett, ahogy kenyeret vagy ajándékot osztogat Wartburg váránál a szegényeknek. Szent Erzsébet szeretete, „szerelme” hármas volt: nagyon szerette Istent, a férjét, Lajos őrgrófot és nem utolsó sorban a szegényeket. Érdekessége szentünknek, hogy halála után, mely 1231-ben következett be, csaknem pár év elmúltával, 1235-ben történt meg a szentté avatása IX. Gergely pápa jóvoltából.
A hívek könyörgése sajátos volt és eltérő a megszokottól, hiszen az elhangzott könyörgések mind különböző szemszögből megközelítve szóltak Szent Erzsébetről és kérték az ő közbenjárását, mind a fiatalok, özvegyek, családok, szegények, árvák és elhagyottak, egészségügyben dolgozók, időseket gondozók, önkéntes segítők, harmadrendiek számára.
Az áldozati adományok vitele, köztük például egy kosárban kenyerek és rózsák, amik emlékeztettek a Szent Erzsébethez kapcsolódó rózsacsodára, szintén ünnepélyesebbé tették a a misét, amely liturgikus szolgálataiba Pozsony különböző városrészeiből és Pozsonyon kívüli hívek is aktívan bekapcsolódtak.
A szentmise a pápai és a magyar himnuszok eléneklésével zárult, majd a Te vagy földi éltünk kezdetű Mária-ének csendült fel. A mise után pedig újdonság volt még az, hogy Szent Erzsébet példájára a pozsonyi ferences harmadrendi hívek, mely rend megkülönböztetett tisztelettel van Szent Erzsébet iránt, az általuk és más pozsonyi hívek által készített sós és édes finomságokkal kínálták meg a szép számban összesereglett híveket helyből, közeli és távolabbi környékről, és volt még lehetőség beszélgetésre, ismerkedésre is.
Köszönjük ezúton is Molnár Tamás atyának és a további közreműködőknek az idei Szent Erzsébet-ünnep megszervezését, mely ilyen szépre és meghittre sikeredett.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
Fotó: Vician András
{iarelatednews articleid=”42738,40004,37043″}
