A szociális testvér vértanúhalálának 70. évfordulója emlékére december 27-én tartottak szentmisét Buzitán. Emlékbeszédet Szesztay Ádám főkonzul mondott, aki Kassán is lerótta tiszteletét.
A szentmise főcelebránsa Dr. Száraz János, buzitai plébános, körzeti helyettes esperes volt, aki doktori disszertációját, ami rövidesen könyvformájában magyarul és szlovákul is megjelenik, Sára testvér életéről és munkásságáról írta. A szentmise kezdetén a leleplezés után megáldotta Boldog Sára testvér templomi képét, Tóth József, képzőművész „Életfelajánlás” című alkotását.
A szentmise ünnepi szónoka magyarul Dr. Osztie Zoltán, a Budapest-belvárosi plébános, helyettes esperes, szlovákul Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi esperesplébános volt. A főcelebránssal együtt misézett a környék több szlovák és magyar anyanyelvű papja. A szentmisét megtisztelte becses jelenlétével a Szociális Testvérek Társaságának elöljárónője és néhány tagja Kassáról és Budapestről, valamint Dr. Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja.
A szentmise hálaadás volt az áldozatvállalások készségéért, a bátorságért és a helytállásért és nem utolsó sorban a disszertációs munka, könyvben való megjelenéséért. Az ünnepi szentmisét akadémia követett, amelyben a rövid irodalmi műsor után emlékbeszédet mondott Dr. Szesztay Ádám, kassai főkonzul, aki aznap délután Mons. Bernard Bober kassai érsekmetropolita társaságában ünnepi koszorúzással rótta le tiszteletét a keresztelés helyén a kassai dómban, Boldog Salkaházi Sára testvér szobránál. A koszorúzás után a főkonzul szűk körű fogadást adott a főkonzulátuson.
Karácsony szent ünnepe kapcsán eszünkbe jut az utazástól holtfáradtan Betlehembe érkező, de befogadást sehol sem találó Szentcsalád, akinek sarja az Istenfiú „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1, 11). Talán ezért is nevezzük a Karácsonyt a szeretet és a befogadás ünnepének, s ezért vesz magára krisztusi sorsot mindenki, aki a befogadás gyakorolásában a végsőkig képes a jóban való kitartásra.
Nem véletlen, hogy a szűkebb pátria szülöttje, a kassai származású Salkaházi Sára, szociális testvér is épp Karácsony nyolcadában áldozta fel életét azzal, hogy menedéket és befogadást nyújtott az akkor üldözött zsidó honfitársainknak. Éppen hetven éve, hogy az általa rejtegetett személyek egy kis csoportjával együtt a nyilasok a pesti rakparton a jeges Dunába lőtték. 1944-ben ugyanezen „főben járó bűnéért” és ugyanezzel a végzettel fenyegették meg, az egyik budapesti tartózkodása során letartóztatott Esterházy Jánost is, mivel ő is befogadta az üldözött menekülteket.
És ugyancsak a kassai származású Slachta Margit életrajzából tudjuk azt is, hogy azokban az időkben a Szociális Testvérek rendházaiban, az akkori Szlovák Állam területéről is számos zsidó származású menekült nyert befogadást, menedéket és esélyt a túlélésre, még annak árán is, hogy a befogadók maguk is áldozattá váltak, vagy válhattak. Életüket veszélyeztetve, az esetleges tortúra ellenére – engedelmeskedve a lelkiismeret diktálta felebaráti szeretet parancsának – vállalták a nem kis kockázatot.
Sára testvér nemcsak üldözötteket mentett, de életpéldájával egy nép, egy nemzet sárba tiport becsületét és önbecsülését is visszaadta. Ezért is volt méltó és igazságos, hogy a kerek jubileumon a karácsonyi ünneplések közepette egy pillanatra megállhattunk, s az emlékezés csendes percében meghajtott fővel gondolhattunk az egykori, s mai üldözöttekre, keresztényekre és nem keresztényekre, azokra, akiknek az ünnep helyett rettegésben, üldözésben, elutasításban és a vele járó szenvedésben volt vagy van részük szerte a nagyvilágban.
Hálával kell gondolnunk azokra is, akik ma adnak példát a befogadásra, a rászorulók iránt tanúsított emberi szolidaritás és szeretet gyakorlására, a helytállásra, a helyben maradásra, a megmaradásra, az anyanyelv, a hit, a közerkölcs értékeinek őrzésére, gyarapítására és továbbadására, mert anyagi, szellemi, lelki rászorulók és szegények mindig lesznek velünk és közöttünk. Egyetlen nemzedék sem mentes a helytállás ezek valamelyike kihívásától.
Adja Isten, hogy Sára testvér példájára, legyen bátorságunk vágyni, felismerni és megvalósítani sajátos küldetésünket. Mindnyájunk élete legyen Sára testvér életének tisztán hallható visszhangja: Íme, itt vagyok, engem küldj!
GB., Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50851,50841,46366,46151,45759″}
