A nagyorosziban élő Karaffa Gyula szerkesztésében már közel egy évtizede jelenik meg a Börzsöny Helikon digitális havilap. Számaiban havi szinten több felvidéki témát is feldolgoz. A lapszámok szerzői közt felvidéki alkalmi és állandó publicisták is vannak. A Felvidék.ma kérdéseire az alapító-szerkesztő válaszol.
Alapító-szerkesztője vagy a lapnak. Honnan jött az ötlet? Mi inspirált az elindításához?
Amikor 2006 januárjában elindítottam a lapot, akkor már évek óta terveztem egy helyi, nyugat-nógrádi irodalmi lap kiadását. Ekkor már rádióhullámú internetünk volt, így adta magát az újabb ötlet, legyen a lap internetes megjelenésű, ráadásul havilap. Ehhez már csak egy technikai segítőre volt szükség, aki a rétsági Girasek Károly személyében meg is találtatott, Károly ugyanis felajánlotta, hogy honlapján a www.retsag.net oldalon ingyen ad megjelenési felületet a lapnak. Első időkben a fejlécben is jeleztem, hogy a lap a rétsági Spangár András Irodalmi Kör lapja kíván lenni. Mára teljesen nyitott lett a lap a különféle lakhelyű Kárpát-medencei alkotók számára.
Honnan a névválasztás?
Végh József mkl. helytörténész barátom figyelmeztetett, hogy ha Nógrádi Helikon nevet akarok adni a lapnak, ahhoz a Nógrád Megyei Közgyűlés engedélyét ki kell kérnem. Az engedélyeztetést nem akartam „végigfutni”, így merült fel a Börzsöny neve, ugyanis ebben az esetben nincs hol és nincs kitől engedélyt kérni.
Milyen témákat dolgoztok fel? Miért pont ezek kerültek a Helikon látókörébe?
Már a kezdetekkor egy „lazább”, kötetlenebb, helyi alkotókkal teli lap képe lebegett szemem előtt. A Börzsönyi Helikonban az irodalom, a próza és a versek mellett a néprajz, a népi vallásosság, a Börzsöny körül elhelyezkedő települések helytörténete, a szakrális emlékeink, s minden, ami ezekkel összefügg, kedves témák! A képzőművészeti anyagot általában helyi, kevés kivétellel Nógrád-megyei alkotók: festőművészek, tűzzománcosok, fafaragók, szobrászok, fényképészek, és kézművesek: bőrös, csuhés, szalmafonó, faesztergályos, és számtalan más tevékenységet űzők bemutatásával oldom meg.
A Börzsöny és az Ipoly mente tájegységgel foglalkoztok a lapban. Milyen nagyságú ez a terület, hány település tartozik hozzá?
A történelmi Nógrád-, és Hont vármegye adja azt a területet, amiről elsősorban az írások szólnak, illetve szó szerint a Börzsöny környéke, a jelenlegi Nyugat-Nógrád. Tudatosan nyitottam a Felvidék felé, hiszen ezer szállal kötődünk egymáshoz mi alkotók, itt élők. Hogy az említett terület konkrétan hány települést jelent, nem tudom. Ám az ezen a helyen élőknek minden egykori és mai falu-város történelmét, alkotóit, emlékeit ismerni illene, tisztelegve ezzel a zavaros történelmi korban élő elődeink előtt is!
Látom szerzőitek közt több külhoni magyar is van! Kezdetektől fogva törekedtek arra, hogy a külhoni magyar szakemberek, szerzők is megjelenjenek a Helikonban?
Igen. A Felvidékről az Ipolyságon élő dr. Csáky Károly mkl. végez hatalmas munkát a Börzsönyi Helikonban, írásai hiányt pótolnak a felvidéki települések helytörténetét, szakrális emlékeit nem ismerő anyaországi olvasóknál. Meg kell említenem Százdi Sztakó Zsolt író-költőt is, aki bár régen írt a lapnak, nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a felvidéki irodalomra odafigyeljenek a határon innen.
Kik az állandó szerzőitek?
Mára Végh Józsefet, dr. Csáky Károlyt, dr. Koczó Józsefet, dr. Vasvári Zoltánt, H. Túri Klárát, B. Tóth Klárát, Horváth Ödönt, Ketykó Istvánt, Kovács T. Istvánt, Kő-Szabó Imrét, Pongrácz-Danielisz Ágnest, Székács Lászlót, Végh Tamást, Szájbely Zsoltot mondhatom állandó szerzőknek. Közülük csak Végh József és Szájbely Zsolt tagja a Spangár Körnek, a többiek még csak nem is Rétságon, vagy közvetlen környékén élnek, hanem: Ipolyságon, Vámosmikolán, Budapesten, Tatán, Kismaroson, Verőcén, Vácott, Szandán, Gödöllőn! Sajnos több halottunk is van már, így mélyen fájlalom Hörömpő Gergely diósjenői református lelkész-költő, és a tatai Pribojszky Mátyás citerás-író barátom elhunytát. Ám hogy ne feledhesse el őket senki, minden lapszámban fogadalomból szerepeltetem őket egy-egy írással, verssel.
Terjedelmes, sokszínű és színvonalas a lap. Nem nehéz betölteni az oldalakat? Nem fogytok ki a témákból?
Kezdetben havonta 60 oldalasra terveztem a lapot. A témákból soha nem lehet kifogyni, hiszen az élet szép, és igen-igen sokszínű!! Mindig találok kézművest, képzőművészt, akit bemutathatok, mindig jön vers és próza az új lapszámokhoz.
Látom, minden számnak van egy központi témája, ez köré csoportosulnak az illusztrációk. Mi a célja e koncepciótoknak?
Ha hiszed, ha nem, a szerkesztői munkám alatt a kezeim között születik meg az új lapszám, amiben szinte felelnek egymásnak az írások, a témák, a megérzések, a sugalmazások. Mintha egy húron pendülnének a „helikonosok”, és ezt én havonta megtapasztalva nem kérdezem, hanem inkább kijelentem! Így tehát a koncepció szinte tudattalanul, akaratlanul, és a szerkesztési munkanapok alatt születik a lappal együtt. De örülök, ha ez tudatosnak látszik olvasói szemmel.
Sok felvidéki településsel is foglalkoztok, miként tekintetek e településekre?
Csak magamról tudok nyilatkozni: számomra ezeknek a településeknek a története a színes magyar történelemkönyv lapjait jelentik. A településeken ma élő emberekre pedig mint nemzettársakra tekintek akkor is, ha egy folyó (Ipoly), vagy egy országhatár választ el bennünket.
Kezdettől fogva digitális változatban működtök?
Igen, hiszen így nincs sem nyomdaköltség, sem szállítási díj, sem remittenda. Ráadásul a digitális formának köszönhetően gyakorlatilag nem terheli a szerzőket terjedelmi korlát, ami nagy szabadságot ad a szellem szabad szárnyalásának.
Ingyenesen letölthető a lapszámaitok. Milyen támogatásból működtök?
Még soha, senkitől sem kaptam egy fillért sem a szerkesztői munkámért, de a szerzőink sem kaptak soha honort a munkájukért! Mindenki ingyen teszi a dolgát! Ám, Kassák azt mondta egykoron: az ember találjon ki magának valamit, amiben kedve telik, vagy ha nem, hát bátran elmehet szivarvégszedőnek! Nos, én megtaláltam azt, amiben kedvem telik!
Lehet szerzőként hozzátok csatlakozni? Elfogadtok anyagokat? Milyen követelményekkel?
Természetesen mindenkit szeretettel buzdítok az „ugartörésre”, ha bírja szusszal. Írjanak, küldjenek anyagot bármely műfajban, bármilyen terjedelemben. A követelmény csupán annyi részemről, hogy legyen mindenki önkritikus, ismerje a magyar helyesírást, azt alkalmazza, legyen szándéka az írásaival, műveivel, és ez a szándék ne romboló legyen.
Milyenek a visszajelzések? Az olvasók, a szerzők, a szakma részéről?
Sokan olvassák a lapot, sokszor kaptunk „vadidegenektől” visszajelzést, javítani, helyreigazítani való információkat, dicséreteket. A legnagyobb dicséret viszont az, ha a lapban megjelent anyagokat felhasználják az olvasók, így például a helytörténeti anyagokat, sokszor forrásként is a lapot említik meg. Szerződésem van a Magyar Digitális Könyvtárral, ahol is egyetemistáknak, főiskolásoknak „kölcsönzik”, ajánlják a lapot. De sok település is felteszi a pdf fájlban megjelenő számokat honlapjaikra. A szűken vett „szakma” is olvassa a lapot, ám tőle kevés visszajelzést kaptam. Ám az, hogy országos lapokban megjelenő szerzők is küldenek írásokat, verseket a lapba, illetve jelennek meg, jelentek meg a lapban, ez egyfajta szakmai elismerésnek is felfogható, hiszen nem „zsenánt” nekik itt is publikálni.
Több hosszabb tanulmánnyal is találkoztam a Helikonban, születtek ebből nyomtatott könyvek?
Igen, Végh József helytörténeti írásai, vagy dr. Csáky Károly visszaemlékezései, illetve dr. Koczó József helytörténeti írásai könyv alakjában is újraszülettek!
Mit jelent számodra a Börzsönyi Helikon?
Számomra „kedves teher” a Helikon szerkesztése. Örömmel végzem ezt az önként vállalt munkát! Talán a kellemes, boldog élet egyik titka is ez, csak azt csináljuk, amit szeretünk! A Börzsönyi Helikon által ismerkedhettem meg olyan emberekkel, akikkel egyébként nem biztos, hogy találkoztunk volna. Képzőművészek, kézművesek, írók, költők lettek személyes ismerőseim, barátaim, akiktől sok élményt kaptam. Hálás vagyok érte nekik!
Idén lesz tíz éves. Változott az évek során? Mik a távolabbi tervek? Hogyan látod a jövőt?
Igen, idén lépett a lap a X. évfolyamába, hiszen 2006. január 01-én „született”. Sokat változott mind külalakban, mind tartalomban, s ez a változás folyamatos. A jövőt derűsen szemlélem: a lap XXXV. évfolyama kissé döcögősen fog ugyan indulni, de a görbebotomat félreteszem, ha az anyagok után járok, és a lézeres szemműtétem után kristálytisztán látom majd a lapban megbúvó helyesírási hibákat! Remélem akkorra már „ugar” sem lesz Magyarországon, sem a Felvidéken, és az íróink, költőink csak semleges dolgokról fognak fanyalogva írni. A tréfát félretéve: Remélem, egyszer eljön az idő, amikor az illetékesek a hosszantartó, kitartóan és ingyenesen végzett kulturális munkát is anyagi támogatásra, elismerésre méltónak fogják tartani. Ha nem, hát na bumm! Akkor is lesz Börzsönyi Helikon! Míg élek!
Pásztor Péter, Felvidék.ma