A pap hamut szór a hívek fejére, illetve hamuval jelöli meg homlokukat, ezzel is utalva arra, hogy a bűnbánat fontos jelentőséggel bír az ember életében. Ez a nap valójában üzenet, felhívás az ember felé. Üzenete a következő: Tagadd meg magad!
Hogy miért van szükség a bűnbánatra, az önmegtagadásra, nagyszerűen kifejezi ezt a hamu megáldásának Könyörgése: „hogy… (híveid) szent Fiad húsvéti feltámadását megtisztult lélekkel ünnepeljék”. Vagy a másik formula: „Add, hogy nagyböjti jócselekedeteink buzgó gyakorlásával elnyerjük bűneink bocsánatát, és életünk megújuljon feltámadt szent Fiad hasonlatosságára”.
Tehát az önmegtagadás, a bűnbánat, a nagyböjti jócselekedetek gyakorlása bűneink bocsánatát eredményezheti, ugyanakkor életünk megújulásának előmozdítója.
Hogy az „önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk”, kéri a pap a szentmise Könyörgésében is, mely szentmisébe többek között a következő szavakkal lépünk: „… eltörlöd az emberek bűneit, ha bűnbánatot tartanak, és irgalmas vagy hozzánk, Urunk, Istenünk”.
Az önmegtagadás nem kedves a ma élő ember számára. De legyünk realisták: sohasem volt kedves a történelem folyamán az emberek többsége számára. Mert mi is az önmegtagadás? A Magyar Értelmező Kéziszótár így fogalmazza meg: hajlamainknak, vágyainknak, ösztöneinknek tudatos megfékezése, ill. valamely élvezetről való önkéntes lemondás.
Magától értetődően, ha nem valamilyen nemes cél vezeti az embert, az önmegtagadásnak nem sok értelme van (valójában nem is beszélhetünk ekkor önmegtagadásról!). Pontosabban nincs is semmilyen, ha nincs előttünk valamilyen értékes cél, melyet éppen ezen út által, az önmegtagadás nehéz útjának leküzdése árán akarunk elérni. 
A keresztény ember azért lép erre az útra, mert világos előtte a cél: lelkének gyógyulását keresi (vö. Áldozás utáni könyörgés), bűneitől meg akar tisztulni (vö. Felajánló könyörgés).
Mire jó az önmegtagadás, a böjt? Az önmegadás, a testi böjt által Isten fékezi a bűnt, fölemeli a lelket, szent erőt és jutalmat bőven ad (Nagyböjti IV. prefáció) ahhoz, hogy mind jobban tudatosítsuk, hogy nekünk, keresztényeknek éjjel-nappal az Úr törvényéről kell elmélkednünk (vö. Áldozási ének), ha azt akarjuk, hogy semmit ne vessen el abból, ami a keze műve (vö. Kezdőének).
A hamvazás ne csak olyan jel legyen számunkra, melyet csakhamar elfeledünk, hanem olyan jel, mely valóban hatékony és gyümölcsöző: juttassa eszünkbe, amit a hamvazáskor hallunk: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban” (hamvazás, 1. formula).
DDDr. Herdics György c. apát, tb. kanonok, Felvidék.ma
Felvételek a bakai hamvazkodásról, forrás: Herdics György facebook oldala {iarelatednews articleid=”1983,20370,20385,27451,32565,37947,44400,51811″}
