Ha valaki Érsekújvár felől tart Párkányba, már a muzslai vasútállomás után meglátja az esztergomi bazilikát.
Észreveszi a jobboldalon húzódó Gerecse-hegység vonulatát is, Nagy-Getét, ahogy a bazilika mögött egybeolvad a Pilis és Maróti-hegységgel.
Balra a szőlődombok vonulata egészen Párkányig kíséri, virágzó mandulával, sárgabarackkal és sok más gyümölcsfával.
A síkságon a búzaföldek zöld bársonyszőnyege, a jövő reménysége.
Néhány hónap és jön a nagy metamorfózis – átalakulás, éneklő búzamezőkkel.
Nyáron a gyümölcsök sokasága köszönti, ha odafigyel.
Ősszel a mosolygó szőlő üdvözli, a csörgő dió kiabál! Idilli táj ez!
Aki tudja, hogy a Gerecse alatt a Duna hömpölyög, Párkány után jobbra fordulva, magához ölelve a Garam és az Ipoly folyókat, még jobban csodálja ezt a tájat.
Igazi ökotáj ez, tudományos okoskodással fogalmazva.
Párkányba érve egyértelműen csak az esztergomi bazilika uralja a látóhatárt (Magyarország legmagasabb épülete – 100 méter magas).
Nem véletlenül mondtam, hogy Kis-Toszkána ez a vidék.
Csak nyitott szemmel kell járni. A Duna menti-síkság ékköve ez a vidék!
Vajon meddig?
Néhány hete már 1000 – 2000 m3 kavics várja sorsát a termőföldön.
Ebed falu önkormányzata valami sátáni megszállottsággal eladta legnagyobb kincsét, 38 hektárnyi szántóföldjét.
A holland befektető betonpanel gyárat szándékozik itt építeni.
Hihetetlen, de igaz.
Ez a legnagyobb barbár cselekedet a természet ellen, de jelzi a magyarság lelki állapotát is. Trianon után 100 évvel önként nyitunk utat a kolonizációnak, mikor eladjuk szülőföldünket.
Balogh János akadémikus intelme: a magyar jövőt a termőföld jelenti, nem talált értő fülekre.
Egy agrármérnök és egy borlovagrendi tag is támogatta a földeladást!!
Ha vidékfejlesztésről beszélünk, ilyen nehézségekkel is szembe kell néznünk.
Neves politikusunk mondta március 15-én: „Ha tovább akarunk lépni, meg kell erősödnünk.” Így igaz. De előbb fel kell állnunk.
Most úgy bolyongunk, mint a „globális akárhol” lakói, de az emberiség hamarosan pályamódosításra szorul.
Akkor pedig nem maradhatunk a vesztesek között. Most sem!
Révész János, Felvidék.ma
Fotó: karpatutak4.blogspot.com {iarelatednews articleid=”50848,49712,40639″}