Novák Gizit, elismert mézeskalács és terménybábu készítőt illetve bábkészítő kézművest otthonában kerestük fel.
Húsvétkor igyekszünk otthonunkat is felkészíteni az ünnepekre: nagytakarítás, szőnyegtisztítás, ablakmosás. Finom ételek, sütemények készültek, akadnak olyanok is, akik húsvéti díszbe öltöztették a lakást.
Az üzleteket elárasztják a cuki nyuszi díszek, fröccsöntött műanyag tojások, egyéb „kellékei” a tavasznak, húsvéti ünnepeknek. Él azonban Révkomáromban egy kézműves, aki a műanyag világon kívül más – igényesebb, szebb, természetesebb – alternatívát ajánl nekünk.
Amikor Novák Gizivel időpontot egyeztettünk, nagyon gyorsan kiderült, hogy nem ér rá egész nap és a hétvégén sem, mert húsvéti kézműves foglalkozásokat tart a közeli wellness szálló vendégeinek. Ennek tükrében késő este ejtettük meg a látogatást, de vendéglátómon nyoma sem volt a fáradságnak, pedig éppen most közeledik 3 hetes feszített tempójú munkájának végéhez. Otthonába belépve varázslatos mesevilág tárul elénk: tündérek és boszorkányok, manócskák, kurta farkú malacok, kecses cicusok lógnak mindenfelé. Kedvenc meséje Móra Ferenctől a Dióbél királykisasszony, amitől a dióbél bővületében él. De ujjbábokon elevenedik meg János vitéz, az ő Iluskája, az öreg király, a királykisasszony és a többi szereplő -egyszóval Novák Gizi otthona maga Tündérország. Közvetlen, fiatalos lendülettel kikéri magának a tegeződést.
Honnan jött az ötlet, hogy megalkosd az ún. csutkababák és máktündéreket ?
Olyan környezetben születtem és nevelkedtem fel, ahol a józan paraszti ész azt tartotta, hogy a mezőgazdaság és állattartás során keletkezett termékeket, hulladékokat fel kellett használni, semmi nem mehetett veszendőbe. Ez sokoldalúságra késztette a kreatív embert. Így alakultak ki a kismesterségek, amiket sokan művészi szintre fejlesztettek. Ezek közül már jó néhány kihalófélben van. Szerencsére azonban vannak még megszállott, elkötelezett hagyományőrzők, akik megpróbálják ezeket újjáéleszteni, átmenteni. Hogy csak néhányat említsek: reneszánszát éli a fafaragás, bőrözés, szövés, fazekasság, mézeskalács készítés, csipkeverés, hímzés, tojásfestés.
Megszállott, elkötelezett hagyományőrző vagy te is?
Azt hiszem, igen. Engem kifejezetten ösztönöznek a természetes anyagok. Elég ha ránézek egy kukorica csutkára, dióhéjra, mákfejre, már látom benne az újjászülető lehetőséget. Amikor megérintem az alapanyagokat, borsókázik a hátam. Boldog vagyok, ha a kezembe vehetem, ezekkel az anyagokkal dolgozhatom. Csodálatos gyermekkorom világából merítek ma is és küldetésemnek tartom, hogy a jelenkori, gépiesített világban felnövekvő gyerekek esélyt kapjanak arra, hogy megismerhessék ezt a fajta értelmes, remek időtöltést. Hiszen egy gyerek sokkal jobban értékeli a saját kezével készített kis suta csutka babácskát, amit gyönyörűnek lát. Mert az is! Így kerülnek közelebb a természethez, egymáshoz, és a kis lelkük is szépül. Ezt legjobb kicsi korban elkezdeni. Ezért kezdtem kézműves foglalkozásokat tartani természetes anyagokból, hogy mindezt átadjam nekik. Ezeket a foglalkozásokat leginkább az ünnepek közeledtével érdemes megejteni, ezzel a gyermek szórakozva tanulja meg egyes ünnepeinkhez köthető hagyományok világát.
Bárki képes ilyen manócskákat készíteni?
Véleményem szerint bárki, akinek türelme és kicsi kézügyessége van. Kell hozzá egy csipetnyi kreativitás is, de az a munkafolyamat során mindenkiből előbújik. Tapasztalatom szerint nagyon gyorsan ráéreznek a lelkes pedagógusok, kisgyermekes anyukák, nagymamák arra, hogy milyen kellemes érzés kézbe venni ezeket a természetes alapanyagokat, dolgozni velük. Egy más világ tárul fel előttük.
Mióta foglalkozol ezzel?
1973-ban végeztem a pozsonyi iparművészeti szakközépiskola textil szakán, ahol megtanultam az összes textil-technikát, a szőnyegszövéstől a csipkeverésig. Az iskola elvégzése után nagy lendülettel vetettem bele magam az alkotótevékenységbe. Miután megszületett a kislányom, a neki készített játékokban, jelmezekben éltem ki a kreativitásomat, amit természetesen ő nagyon értékelt. Persze ebből megélni nem lehet, de mindig „kreatívkodtam”. Számomra ez egy késztetés, belső kényszer. Ötletekkel kelek, fekszem. Ezért is alszom keveset, mert az ötleteim nem hagynak pihenni. Mindig járom az utam, hogy megszülethessenek a csutkababáim, máktündéreim. Két egyformát nem tudok készíteni, minden ünnepre más-más ötletemet valósítom meg. Most legújabban a csuhéból készített nyuszikon dolgoztam, de párhuzamosan több témán is munkálkodom.
Milyen alapanyagokból jó dolgozni?
Szinte bármiből. A „nem dobom el-hátha valamire-még jó lesz ” gyűjtögető szemlélet még ma is sokunkban megvan. Bennem biztosan. A fiókok mélyén, a szekrény aljában meglapuló, hányódó kacatokból, dugókból, a kamrapolcon zörgő, száraz mákgubóból, dióhéjból, kedves, ötletes, szép dolgokat lehet csinálni. A kézügyesség fejlesztésére, az ünnep hangulatának megteremtésére, egymás megajándékozására, vagy csak a saját örömünkre. Mottóm, hogy a dolgok szépsége a szeretetben rejlik. Ha ezeket az apróságokat a család együtt készíti a gyerekekkel, közös, nagy élményben lehet részük, amely örökre megmarad emlékeink bugyrában. Ahogy magam is több évtized távlatából pontosan emlékszem édesanyám által készített harisnyababámra, dédnagyapám saját készítésű játékaira, a kukoricagóréban kötözött első pálcikabábáimra – kedves emlékek ezek, végig kísérik az életemet.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Nagyon nehéz erre válaszolni. Mindegyik munkám más: más a technika és az érzelmi kötődés is. Vannak hosszadalmasan készülő, rendkívül aprólékos munkát igénylő, szinte már művészi alkotások és akadnak olyanok is, melyeket egészen gyorsan elkészítek. Szeretem mindet és büszke is vagyok rájuk.
Hol lehet a munkáiddal és Veled, kézműves foglalkozások során találkozni?
A munkáimat több helyen is kiállították már. A közelmúltban a révkomáromi Limes Galériában a lányommal és a budapesti Polgárok házában többekkel együtt valósultak meg kiállításaim. Különböző helyekre hívnak az országban, de Magyarországon is. Nagy élmény volt számomra, amikor meghívtak a Mesterségek ünnepére, ahol rendkívüli sikert arattak a mézeskalácsaim, neves, országos hírű mézeskalács készítők gratuláltak a munkáimhoz. Szép pillanatai ezek az életemnek. Mivel nyugdíjas vagyok, rugalmasan tudom beosztani az időmet. Szívesen megyek kézműves foglalkozásokat tartani, bárhová is hívnak.
Rövid, 2 órás látogatásom alatt teljesen elvarázsolt Novák Gizi személyisége, életszemlélete. Búcsúzóul, este 11 előtt még megtornáztatott egy tai chi gyakorlatsorral, amely szerves része hétköznapi életének. Mint mondta, ez a teljes testet megmozgató, harmóniára vezető mozgásforma jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, ezáltal a fizikai és lelki egészségünkre. Szófogadóan követtem utasításait és valóban, a pár perces mozgásnak köszönhetően, felfrissülve léptem ki az éjszakába.
Novák Gizi legújabb alkotásaiból készült válogatást képgalériánkban ITT megtekinthetik.
Szalai Erika, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52307,52148,52883,52770,52753″}
