A nemritkán durva lökdösődésekkel tarkított helyezkedést, a karaktergyilkosságokkal „fűszerezett” politikai kampányt nem lehet elég korán elkezdeni. Szűk egy év pedig igazán nem idő, ha parlamenti választásokról – vagyis a húsos fazékhoz engedő élelmiszerjegyek osztásáról van szó. Márpedig erről van most már szó Szlovákiában. Mindig, mindenkor. Akkor is, ha a parlament alelnökét akarják levadászni és akkor is, ha mondjuk pártunk-kormányunk valamelyik potentátját azon kapják, hogy a bokorba vizel. Tetszik vagy sem: az előttünk álló egy évet sajnos ezen a torz szemüvegen leszünk kénytelenek szemlélni. Már akit érdekel a dolog egyáltalán.
Noha az érintett pártok vezetői szerint nem időszerű, mégis a legidőszerűbb kérdés az, hogy „ki kivel” a választások után. A harctéri logika alapján ugyanis ez dönti el, hogy – az erőket bölcsen beosztva – mostantól kire kell lőni és kit elegendő csak hagyni elvérezni.
Ezen időszerű kérdés merült tehát fel a TA3 hírtelevízió hétvégi műsorában a Szlovák Nemzeti Párt elnökével szemben is. Andrej Danko – miután a kötelező kört megfutva időszerűtlennek nevezte a kérdést – elárulta: senkivel sem zárja ki az együttműködést, a koalícióra lépést. Sőt, el is ítélte a jobboldali pártok azon gyakorlatát, amit mostanság folytatnak, vagyis a játszópajtások barátokra és nem barátokra osztását. A SNS azonban értékek alapján kíván politizálni és így hidat képezne a politikai bal- és jobb oldal között – vázolta elképzeléseit Andrej Danko. Hozzátéve: ha pártja nem jutna be a parlamentbe, lemond az elnöki tisztségről. Vagyis mindent egy lapra…
De mégis mire ez a nagy, már-már nagyképű magabiztosság egy parlamenten kívüli, kétes múltú párt elnökétől? Az arcnövekedést kétségkívül a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok okozhatják, amelyek immáron stabilan a törvényhozáson belülre mérik a Slota utáni Szlovák Nemzeti Pártot. Márpedig ha ez megvan, akkor onnan már szinte egyenes az út a kormányba – lévén hogy a SNS a Smer természetes szövetségese. Ugyanakkor paradox (vagy éppen: nagyonis természetes) módon Robert Fico rémálma. Tény, hogy a nemzetiek szépen csendben felépítették magukat a Slota-féle delíriumból és nagyon könnyen lehet, hogy jövőre egy-két miniszteri és valamivel több államtitkári névtáblát állíthatnak elő számukra.
A legfontosabb mindebben mégis az, hogy egy esetleges újabb Smer-SNS kormányzás mit hozhat a felvidéki magyarság, valamint a magyar-szlovák kapcsolatok számára? Bizonyára sokak számára szentségtörés, de a magam részéről azt vallom: ha már nem lehet Szlovákiának egy – amennyire lehet – tisztességes, európai mércével mérten normálisnak mondható kormánya, akkor már jobb, ha világosak, erőteljesek és egyértelműek a körvonalak. A sunnyogás, a lapítás, a csendes fűnyírás ugyanis sokkal veszedelmesebb. A nagypofájú „szlotás” SNS kormánytagságának pont az volt a lényege, hogy mindenki láthatta-hallhatta miféle kurzus folyik valójában Szlovákiában. Még azok is, akik szeretik a szivarzsebben tartani szemüket-fülüket.
Kisebbségbarátnak például ez a szólóban muzsikáló Fico-kormány sem éppen nevezhető, még erős túlzással sem. Benes-dekrétumok hatályban, Malina Hedvig vád alatt, az állampolgárság jogintézménye apropóján pedig mint valami rossz szajhát, úgy erőszakolják végig Szlovákia méltóságai a köztársaság alkotmányát. Kezdve a kormányfőtől a belügyminiszteren át egészen az alkotmánybírákig. Egymásnak adva kilincset a kupleráj ajtaján.
Ha tehát egy újabb Fico-kormány kell Szlovákiának (márpedig egyelőre úgy tűnik), akkor csak legyen a nyakán egy harsogó, vitézkedő SNS lehetőleg olyan figurákkal, akiknek jól dagad az ér a nyakukon erőlködés közben. Csak hogy a gyengébbek is megértsék a stratégiát: a magyarkérdés örökös megoldóképletét.
Na persze mindez a történelmi csúcson lévő magyar-szlovák kapcsolatokban is hozna némi változást. Mondhatni megtörné a csendet. Aminek meghallásához, megértéséhez itt is, ott is új fülekre lenne – lesz – szükség…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
